Július 3., vasárnap. Miután bezártuk a tanévet a Sapientián, ma ismét megérkeztem a jeruzsálemi San Salvatore-kolostorba. Megjött Marco Zanotti, a bolognai provinciából, képzett pszichiáter és csoportdinamikai szakember. Arra kértük fel, hogy segítsen a káptalan indításában. Egy teljes napot szánunk a közös „megérkezésre”. Donacianóval és Marcóval megbeszéljük a teendőket.
Július 4., hétfő. A testvérek végül nagyon jól vették az egész bevezető napot. Belátták, hogy szükség van rá. Elismerésre méltó volt Marco előkészítő munkája, minden klappolt. Párosban, azután hat fős csoportokban, végül mind együtt folyt a beszélgetés, amelynek nyomán „észrevettük” a másikat, és magunk is jelen lehettünk érzéseinkkel, átélt élményeinkkel. Este egy grill-vacsorával oldották a hangulatot.
Július 5., kedd. A káptalan hivatalos megnyitása. Buszra szállunk: hagyományosan a Getszemáni bazilikában tartjuk a szentmisét, főcelebráns a vizitátor (a magyar címer tövében, amely a szentély mozaikjának jobb alsó sarkában ragyog!). Nyugodt ütemű, méltó szentmise, az érkező zarándokok ugyan egy kissé csodálkoznak, miféle papi csődület lehet ez. Utána kényelmesen busszal vissza a San Salvatoréba, ahol 11-kor tartjuk a nyitóülést. Nagyon izgultam, ez volt az első plenáris kapcsolatfelvétel. Viszont hamar elfogadták a bizottságokat, megválasztottuk a moderátorokat is, időben kész voltunk ebédig.
A káptalan munkában, a színhely a San Salvatore kolostor előadóterme.
Délután fél 4-től folytatódik a munka: először én olvasom fel a jelentésemet. Nem akartam hosszúra fogni, de 23 oldal mégiscsak lett. Fejezetcímek:
Egy ilyen jelentés célja mindig az, hogy tükröt tartson a közösség elé, és elindítsa a reflexiót a fontosabb témákról.
A szünet után Alberto Pari atya felolvassa az előző kusztos, Pizzaballa jelentését, ez is jó egy óra. Rögtön utána Patton beszél, ez nyilván nem is annyira „jelentés”, mint inkább a követni kívánt elvek kifejtése. Ott helyben éreztem, hogy ez egy nagyon kemény nap volt: egy éve feszült bennem az energia erre a napra.
Július 6., szerda. Délelőtt a jelentések feldolgozása csoportokban. Délután a beérkezett javaslatok bemutatása, majd az ökonómus beszámolója. Ez lesz az első napok ritmusa: különböző szakterületek jelentése, majd annak csoportos feldolgozása, és közös megbeszélése.
Július 7., csütörtök. Jelentések és csoportmunka. A vacsora végén érkezik meg a miniszter generális, Michael Perry és helyettese, Julio Bunader.
Július 8., péntek. A jelentések után ma 11-kor tart beszédet a generális atya. Délután nem dolgozunk, hanem mind kimegyünk a Keresztútra – ülésezés helyett a Krisztus nyomában akarunk együtt lenni, irgalmát kérni. Ezen a napon vacsora után Ibrahim Sabbagh aleppói plébános tartott vetítést.
Július 9., szombat. Délelőtt kérdéseket lehet feltenni a generális atyának, délután pedig már megkezdődik a választások szakasza: a kusztos helyettesét és a tanácstagokat kell a káptalanon megválasztani. Megtartjuk az első előválasztást, az ún. preskrutiniumot, amely segít elkerülni a szavazatok túlzott szóródását. A kusztos tanácsa az ún. diskretórium, és ennek összetétele sajátos szabálynak felel meg a nyelvi csoportok („nációk”) szerint: olasz, spanyol, arab, angol, szláv és francia-német. Minden testvérnek tartoznia kell valamelyikhez, és ha ez nem lenne egyértelmű a származása miatt, akkor választhat. Mivel a francia-német nyelvi csoport már évek óta nem éri el az előírt 12 főt, ezért most egyesíteni kell az utána következő legkisebb létszámú csoporttal: ez a szláv. Az eddigi hat tanácstag helyett ezért csak ötöt választunk.
A megválasztott kusztódiai tanács, a „diskretórium” beiktatása.
Július 10-én vasárnap kimozdulunk: autóbuszos kirándulást szerveztek. Az úticél Szamaria. Jákob kútja! Eljuthatok arra konkrét helyre, ahol Jézus azt mondta, hogy nem itt vagy ott lehet imádni Istent, hanem „Lélekben és igazságban”! Ez a paradoxon a szentföldi Szent Helyek sajátossága, a hitet elmélyítő feszültsége. Vezetőnk Carla Benelli, olasz művészettörténész hölgy, aki a Kusztódia 2008-ban elhunyt kiváló régészének, Michele Piccirillo atyának volt a jobbkeze, és azóta is a Kusztódia keretében dolgozik több projekten. Meg sem állunk Nablúsz városáig, célunk Jn 4,5: „Odaért Szamária egyik városához, Szikarhoz; ez annak a földnek a közelében volt, amelyet Jákob fiának, Józsefnek adott.” De mélyebb szinten az a célunk, hogy belépjünk a különleges lelki mozgásba, amely Szent János evangélista sajátja: „Egy szamáriai asszony odament vizet meríteni. Jézus megszólította: »Adj innom!«” (7. v.) A görög ortodox templomban egy szép öregember fogad, szürke, viseltes talárban, hosszú szakállal: Ireneusz atya. Egyedül őrzi a helyet, sőt fejleszti, építi és festményekkel gyarapítja. Az altemplomban, az oltár alatt a kút. Mondják: az egyik legbizonyosabb szent hely, hiszen a kutak nem vándorolnak. A mély kútból vizet húzunk, ebből lehet is magunkkal vinni, egy kis üveg 5 dollár. Vigyek én is belőle? Hogyan is folytatja János? „Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” (13. v.) Áramütéshez hasonló, ahogy ez a sor végigmegy bennem. Itt lehet igazán imádkozni a szamariai asszony szavaival: „Uram, adj nekem ilyen vizet, hogy ne szomjazzam többé, s ne kelljen idejárnom meríteni.” De ehhez el kellett jönni ide, a kúthoz.
Az ószövetségi Szamaria, majd Szebaszté hatalmas város volt, még a keresztes korban is. Nablúsztól néhány kilométerre fekszik. Kiterjedt romterületnek tűnik, de Carla elmondja, hogy csak 5%-ban van kiásva. Római oszlopsorok szegélyezik az utat az olajfaligetben. Jókora séta a fontosabb ásatások bejárása. A faluban megpróbálták fellendíteni a turizmust, de az intifada nyomán felhúzott biztonsági fal miatt nincs forgalom. Ebéd után megyünk le a faluba, hogy meglátogassuk a templomból lett mecsetet, ahol Keresztelő Szent Jánost eltemették. A templomnak csak az oldalfalai állnak. Itt rossz élményben volt részünk: elhúzott felettünk egy vadászgép. Aztán megint. Aztán ismét, kb. 10-szer. Ha éppen a fejed fölött repül el, szörnyű érzés. Belül tiltakozol, menekülni akarsz, elveszted az erődet. A szomszéd faluban azután még megnézzük a kerámikusműhelyt, amellyel Carla Benelli munkahelyeket próbál teremteni a helybeli asszonyoknak.
Július 11., hétfő. Folytatódik a káptalan munkája, a délelőtt végén pedig vendégünk a pápai nuncius. A munka most már a javaslatok összefésülésén folyik.
Július 12., kedd. A legfontosabb esemény a mai nap során a vikárius megválasztása: kijön Dobromir Jasztal lengyel páter, egyházjogász, aki Pizzaballának is vikáriusa volt az utolsó három év alatt.
A káptalan tagjai köszöntik a frissen megválasztott vikáriust, P. Dobromirt.
Július 13., szerda. Elkészül a javaslatok második redakciója, csoportokban megbeszélik. Délután a diskrétusok választása.
Július 14., csütörtök. Ezen a napon lemennek a végső szavazások.
Július 15., péntek. Ünnepi mise a Szent Sírnál, a Bazilika felszentelésének évfordulóján (1149). Délelőtt még tartunk egy záróülést, ahol rövid beszédben idézem fel ismét a testvérek felelősségét. A Kusztódia alapjában véve az egész Rend – kicsiben. Ugyanazok a problémái. A megoldásokon valahogy úgy kell itt dolgozni, mint valami laboratóriumban. Hogyan egyeztethető össze intézményfenntartás és a személyes szinten átadott élet imádságban? Intézményes és személyhez szóló evangelizáció? Hogyan tudnak együtt élni a legkülönbözőbb nációk, ferencesként, az élet konkrét valóságában? Hogyan lesz a „párbeszéd” jelszavából mindennapi élet? A kérdéseket magukkal viszik a testvérek, ki-ki visszautazik a maga helyére, az én munkám pedig már majdnem teljesen véget ért.
Július 16., szombat. Látogatás a Szent Sír bazilikától két lépésre lévő német evangélikus templom, az Erlöserkirche tornyában: csodálatos panoráma mindenfelé! De a magasságok mellett a mélységeket sem szabad kihagyni: remekül bemutatott ásatások arról, hogy bizony itt Jézus kora előtt kőfejtő volt, az ő korában pedig – kert…
Július 18., hétfő. Az új vezetőség egy első, tájékozódó jellegű ülést tart. Nekik kell majd eldönteniük, melyik posztra kit állítsanak, melyik rendházban ki legyen. Nem könnyű az összecsiszolódás. És ebbe a folyamatba már egyre kevésbé illik beleavatkoznom, itt az új vezetőség építi a Kusztódia új felállását.
Másnap teljesült egy régi vágyam: bemehettem a Getszemáni remeteségbe egy hétre, lelkigyakorlatra.
FOLYTATJUK!
Ferences Média
