A konventmise után a kusztos atyával Ramlába mentünk gvardiáni találkozóra. A helyi közösségek elöljárói közül 25-en voltak együtt. Évente kétszer gyűjtik össze őket a feladatukkal kapcsolatos továbbképzésre. Most, a káptalan előtt már inkább a számvetés, a reflexió volt a téma, de alkalom volt ez a tájékoztatásra is a kusztos atya részéről. Sokaktól elköszönök, talán a beiktatáskor látom őket ismét. Pierbattistát kusztosként már nem látom.
Ramla neve ma már kevéssé ismerős a zarándok számára – szerencsére. Amíg ugyanis szamáron kellett megtenni Jaffa és Jeruzsálem között az utolsó útszakaszt, itt, a kettő között félúton szoktak megszállni. A vasút és az autópálya korában csak az keresi fel Ramlát, aki Nikodémus és Arimateai József iránt különös tiszteletet táplál. A hagyomány az ő személyüket kötik a helységhez. Egykor zarándokház is épült, mára átalakult iskolává.
A vizitáció nem lesz bonyolult, mert itt csak egy testvér lakik, az egyiptomi Abdel Maszíh atya, aki az Izrael állam területén működő 47 keresztény iskola (amelyekben összesen 33 ezer diák tanul) szövetségének titkára. Akkoriban éleződött ki a konfliktus a keresztény iskolák állami támogatásának csökkentése miatt. Ezek vállalták, hogy a hivatalos anyag 75%-át ők is tanítják, az állam pedig azt, hogy a költségek 75%-át vállalja. Ez különböző rendeletekkel valahogy lement 35%-ra. Amikor viszont még ezt is csökkenteni akarták 29%-ra, akkor tiltakozásba kezdtek az iskolák. Ennek volt egyik szervezője Abdel Maszíh, ez a rendkívül intelligens, iskolai ügyekhez jól értő ferences. Itt Ramlában is van egy iskolája a Kusztódiának. A város központi helyén vannak, és aránylag nagy területen, de az épületek elég szűkösek, és felújításra szorulnak. Már készen vannak a tervek az új épületre. Reggel, tanítás előtt sorakozó az udvaron, „mondjon a vizitátor atya is néhány buzdító szót a diákoknak”.
A ramlai iskola udvarán reggel, tanítás előtt.
A rendház legrégebbi szárnya már gyakorlatilag lakhatatlan, de azért még meg tudjuk benne nézni Napóleon szobáját. A híres vendég nehezen viselte, hogy a müezzin kiáltása fölkeltette álmából: megnézte magának a közeli tömzsi minaretet, fogta puskáját és lelőtte a zavaró hangforrást.
Másnap átmegyünk Jaffába. Közelednek Tel-Aviv felhőkarcolói, de mi elkanyarodunk a tengerpart felé, és megállunk egy kis dombon, Szent Péter temploma előtt. Azonnal szembetűnik a spanyol építési mód. A közösség a ház 2. emeletén lakik fent, a szobám ablaka a tengerre néz, kb. öt emelet magasságban lehetünk tőle itt fenn a dombon, 2-3 sikátor választ el tőle, légvonalban talán 50 m. Erős szél van, hatalmas fehér hullámok vágtatnak. Jobbra a felhőkarcolós nagyváros. Ókori, középkori és 21. századi látványok keverednek.
A templom oltárképe felidézi a jelenetet, hogy Péter itt látta azt a bizonyos lepedőt leereszkedni az égből, tele tisztátalan állatokkal. Krisztus örömhíre kilép a zsidó vallás keretei közül. Színes üvegablak utal a másik jelenetre, amely itt játszódott: Tabita feltámasztása. Jaffa volt mindig is Jeruzsálem kikötője, ide érkeztek a zarándokok a gőzhajó koráig. Ez az érkezés nem volt mindig romantikus történet. Zarándokok beszámolóiból tudjuk, hogy érkezéskor Jaffában a törökök bezárták őket a „Szent Péter pincéjébe”, napokig váratták őket, újból és újból megszámolták őket. A helybeliektől néhol kődobálást kaptak, kigúnyolták, kinevették, botokkal szurkálták őket.
A Szent Péter-templom Jaffában.
A rendház hangulatában ebből persze ma már semmi nem érződik. A templomban spanyol, angol, lengyel és héber nyelven vannak szentmisék. Az itt élő hat testvér többnyire bevándorlók lelki gondozásával foglalkozik: ukrán, indiai (telugu, konkani vagy malajalam nyelvű), dél-amerikai, Fülöp-szigeteki katolikusokkal. Ha a Kusztódiában valamelyik studens testvér ivritül tanul, rendszerint itt lakik, és innen jár be Tel-Avivba nyelviskolába. A közös ima nyelve itt az angol, helye pedig egy kör alaprajzú kápolna, az egykori keresztes torony tövében. Mivel szerda van, a vecsernyébe beiktatnak egy közös elmélkedést a következő vasárnapi evangéliumról. A rendház berendezése egyszerű, praktikus, és ha az embernek bármi gondja lenne, nézzen ki az ablakon: a pompás tenger képe mindjárt más távlatba helyezi a dolgokat.
Tel-Aviv belvárosa innen egy jó séta: a tengerparton végig remekül kiépített sétány vezet. Adódott annyi időm, hogy megkeressek egy helyet, ami nagyon érdekelt: egy üzlethelyiség formájában kialakított központot, amelynek felirata Bauhaus Center. Külön térképet adnak, hogy fel tudd keresni a Bauhaus stílusú épületeket. A „Fehér Város” világörökség: a 30-as évektől kezdve kb. 4000 házat tartanak nyilván az International Style jellegével, amelyben „erős a Bauhaus komponens”, és amelyeket Németországból, Közép- és Kelet-Európából érkező zsidó építészek alkottak meg. (A Wikipédia magyar nyelvű „Tel-Aviv” szócikke jelenleg sajnos csupán felhőkarcolókat említ a város építészetével kapcsolatban. Tessék az angolt használni.)
Szent Antal ünnepén a búcsús szentmise után a másik jaffai ferences templomban osztják a megáldott kenyeret indiai híveknek.
Március 17-én látogattam meg a másik jaffai házat: a Szent Antal-plébánia és -iskola néhány utcával beljebb található. A háromfős közösség a Szent Péter-rendház fiókháza. A plébános és igazgató egy arab testvér volt, a mellette élő tamil és Fülöp-szigeteki páter nem sokat tudott neki segíteni. Az iskola udvara hétvégén otthont ad a különböző nációk összejöveteleinek, és ezek nem kis csoportok: az indiai páterek 10 ezer katolikusról beszéltek. Nem messze innen egy óvoda is tartozik a Kusztódiához, ahol a Verbo Incarnato női szerzetesrend képviseli a fenntartót.
Lezárult a „Szentföld” területén élő testvérek vizitációja, de még hátravan a Kusztódia két helyszíne, egy kicsit távolabb…
FOLYTATJUK!
Ferences Média
