a Kusztódia központja, a San Salvatore épületkomplexuma a Damaszkusz kaputól nézve
Az új kusztódiai központ, a curia elkészült azóta, hogy 2007-ben még építése közben láttam. A földszinten a gazdasági hivatal és előadótermek, az I. emeleten a kusztos irodája, titkársága és a levéltár, a II. emeleten a műszaki osztály és üléstermek, a III., legfelső szinten egy nyolcszobás rendház, itt lakik a kusztos, a helyettese (a vikárius), az ökonómus, a titkár (tkp. irodavezető) és a szíria-libanoni régió felelőse. Külön kis kápolna, teakonyha, teraszrész. Itt kapom meg az egyik vendégszobát, ez lesz végig a „támaszpontom”. Betlehemben van egy bútorkészítő műhely, amellyel a Kusztódia dolgoztat a különféle rendházak számára – ide is ők készítettek minden bútort. Külön nekem 30 centivel meghosszabbítottak egy ágyat… A polcokon a Kusztódia, pontosabban a Flagellatio biblikus intézet összes kiadványa. Tágas fürdőszoba, gombnyomásos redőnyök. Egy rövid üdvözlésre Pierbattista is előkerül.
Negyed nyolckor mondják a vecsernyét a templom szentélyében, olaszul, nem tartanak hosszú szüneteket a zsoltársorok között: félkor már az ebédlőben vagyunk. A testvérek köszöntése, régi és új arcok. A gvardián a francia Stéphane Milovich, 2007-ben ő volt a kusztódiai titkár. Az augusztusi időszakban sokan nincsenek itthon (főleg a növendékek közül), ezért az egyébként óriási méretű, hosszú ebédlőben nem a megszokott, némileg „hierarchikus” ülésrend van, hanem a praktikum érvényesül: a tálalóablak közelében ülünk. Ilyenkor is van azonban felszolgálás, nincs önkiszolgálás. Később derült ki számomra, hogy nem beosztás alapján végzik ezt a testvérek, hanem egyszerűen a „fiatalabbak” vagy a mozgékonyabbak nekiállnak jó szívvel. Étkezés végén ők szedik össze az edényeket is, csak utána van az imádság. Pierbattista maga mellé ültet, de még nem „dolgozunk”, arra lesz még elég idő.
Vacsora után azonnal fölmegyünk a „divano”-hoz. Ilyen helyiség minden itteni kolostorban van, itt fogadják a vendégeket: egy nagyobb terem, a fal mellett egyszerű, alacsony ülések. Sokan nem is ülnek le, hiszen ilyenkor lehet találkozni olyanokkal is, akik a nagy ebédlőben esetleg távolabb kerültek. Egyébként se maradnak sokáig, de Sergióval mi már hamar visszavonulunk: holnap reggel misézek vele a Frankok Kápolnájában. A Szent Sír bazilika bejáratától jobbra, kívül megy föl egy lépcső ehhez a kápolnához, és a kusztódiai titkár „privilégiuma”, hogy ott misézzen. (Ebbe a kápolnába máshogy amúgy se tudnék bejutni.) Sergio még este egy kicsit körülvezet a tetőteraszon, megmutatja, hogy a curiai rendháztól, ahol lakunk, hogyan lehet a tetőn át megközelíteni a rendházat. Most látom, hogy ezen a részen alig négy méterre tőlünk megy a városfal, amelyen kiépített folyosó vezet végig. Később sokszor integettem innen a turistáknak, akik mindig megörültek a kapcsolatfelvételnek.
Kilátás Jeruzsálem Óvárosára a San Salvatore kolostor tetőteraszáról
Pénteken, az első reggel mise Sergióval a Frankok Kápolnájában, ami valójában nem is kápolnának épült, hanem egy díszes emeleti bejárat volt a Golgotához. Talán tíz méterre lehetünk a Sziklától, ahol a Szent Kereszt állt. Sergio kitanít a bazilikában érvényes „szokásokra”: ha más felekezet imádkozik bent a Szent Sírban, akkor nekünk latinoknak nem illik liturgikus ruhában elmenni a Sír előtt. Ez megsértené az ő liturgikus terüket. Ezért a stólát és a miseruhát kézben visszük ki, és csak a kápolnában vesszük fel..
Reggeli után elkezdődik a munka Pierbattistával és Sergióval, aki most hivatalos kinevezést kap vizitátori titkárnak. A vizitátornak meg kell látogatnia a Kusztódia összes helyét, ennek beosztását elkészítjük. A Kusztódia vállalta annak költségeit, hogy 2-3 hetes szakaszokban végezzem ezt, és így a rektori feladatokat továbbvihessem a főiskolán. (Később éreztem ennek a jótékony hatását: a hazajövetel felfrissítette „külső szem” mivoltomat, nem merültem bele mindenestül a helyi viszonyokba.) Ez a program egyelőre még úgy fest, mint egy hosszú, előkelő körutazás, de tudom, hogy konkrét emberekről van szó, akiket valamennyire meg kellene értenem, és hordoznom kell őket örömeikkel, de nyomorúságukkal is.
Megtervezzük a választás ütemezését is. Kell tartani egy konzultatív, előválasztási kört, ezt karácsonyig lebonyolítjuk. A hivatalos jelölőkör február végéig megy le: ennek eredményét nem teszik közzé, hanem ezt majd én továbbítom a római rendi vezetésnek. Mármost, eddig ez ugyanaz a folyamat, mint bármely más provinciában. Innentől azonban a Kusztódia esetében más az eljárás. A Kusztódiában végzett jelölés után Rómában a miniszter generális tanácsával együtt választást végez, amelynek eredményét átadja a Keleti Egyházak Kongregációjának, úgyhogy onnan majd kinevezés formájában kapja meg: vagy azt a nevet, akit megválasztott… vagy egy másikat! Lényegében tehát a folyamat a Rendben végig konzultatívnak mondható, mert a döntő szót a Szentatya mondja ki. Ennek a különleges státusznak az az oka, hogy 1342 után a Szentföldön a ferences elöljáró volt a római katolikus egyház egyetlen hivatalos képviselője, és – jóllehet most már van „megyéspüspök” a pátriárka személyében – a Szentszék tudja, mennyire fontos ma is a kusztos személye. A helyi keresztény felekezetek például őt tekintik ma is Róma igazi képviselőjének.
Ebéd és pihenés után Pierbattistával dolgozunk tovább. Ez még nem az ő „megvizitálása”, hanem előtanulmányok az egész helyzet megértéséhez. Sok kérdésem van nekem is. A kusztost hat évre választják, és három évre újraválaszthatják, akárcsak a többi minisztert a Rendben. 2010-ben járt le Pierbattista első hat éve, tehát volt vizitáció. 2013-ban elvileg már nem lehetett volna ismét kusztos, de a Szentszék mégis őt nevezte ki. Erre szokták mondani, hogy „úgy látszik, valamit nagyon jól csinál”. Tehát 2013-ban is volt vizitáció, Milánóból volt megbízva egy testvér. Sajátos helyzet lesz a számomra, hogy most egy szokatlanul gyakoribb ritmusban, harmadszor három év után ismét lesz vizitáció és választás. Ez mindig felbolygatja a kedélyeket, és némileg fárasztó a testvérek számára.
A San Salvatore templom tornyán a felirat: „Lauda Jerusalem, Dominum” (Dicsérd az Urat, Jeruzsálem!). A molinót a 2017. évre helyezték ki: ez volt a ferencesek érkezésének 800. jubileuma.
Pierbattista szokatlanul hosszú ideig, 12 évig volt kusztos. Amikor megválasztották, a héber nyelvű katolikusok lelkipásztori gondozása volt az egyik feladata. Doktori tanulmányokat folytatott a héber egyetemen. Rendszeresen behívták a Kusztódia titkárságára különböző munkákra, így volt fogalma az intézmény életének sok területéről. Olyan ember lett a kusztos az ő személyében, aki nemcsak a ferencesek világát ismerte, hanem egyetemi barátai révén a zsidó társadalom néhány rétegét is. Ez a Szentföldön értékes tulajdonság. Itt ugyanis világok élnek egymás mellett. Ha vigyáznak határaikra, akkor béke van. Ezek a világok a vallás és a kultúra alapján körvonalazhatók. A keresztények világa sem egységes, nemzetiségek és felekezetek tagolják, sőt az egyes szerzetesrendek körül is sajátos miliő alakul ki. (A ferencesek szentföldi jelentőségét megismerve csodálkoztam később, Ulickaja könyvét olvasva – Daniel Stein, tolmács –, hogy miért nem említi őket egyetlen szóval se.) A vizitáció során néhol bepillantást nyertem a „többi” világ némelyikébe, de azért alapvetően a ferencesek környezetében mozogtam.
Kezdettől fogva világos volt a számomra, hogy Pierbattista működése történelmi jelentőségű volt a Kusztódia életében, és ezt leginkább a „modernizáció” szóval lehet jelölni. Az egyházi és ferences élet több mai eleme is az ő ideje alatt honosodott meg a testvérek életében. Igen komolyan veszik a folyamatos továbbképzést. Fiatalos lendületével sikerült többféle ellenállást is legyőznie. Persze mindez igen összetett folyamat volt, és bőven maradt még munka az utódjának is.
Vacsora után a kevés itthon maradt növendék közül a mexikói Jorge testvérrel kimegyünk egy rövid sétára, nem az Óvárosba, hanem a Jaffa Streetre, amely nem messze tőlünk indul. Beköszöntött a sabbat, nem jár a villamos, autó sincs, úgyhogy egy nagy sétálóutca lett ebből a főutcából. Szállingóznak hazafelé a Nyugati Faltól a zsidó családok, nagyon hangulatos utcakép. Most este már lehet lélegezni, jobb levegő van.
Szombatra az a munka maradt, hogy a tegnap megbeszéltek szellemében megírjam a vizitációt kezdő levelet a Kusztódia tagjainak. Közös munkával végül elkészült olaszul és angolul is. Vasárnap este a vacsoránál megemlítettem Pierbattistának, hogy hát itt elég meleg lesz az idő, és lehet hogy két habitust kell magammal hoznom, mert az egyik mindig mosásban lesz, annyit izzadok. „Nem gond – válaszol –, csinálunk neked egyet itt a szabóságon. Holnap leveszik a méretet, és amikor októberben jössz, már várni fog téged.”
FOLYTATJUK!
Ferences Média
