Március 3-án érkeztem az utolsó, bő kéthetes szakaszra Izraelbe. 4-én „megtekintettem” a Christian Information Centre építkezési munkálatait. Felelőse, a mexikói Agustín testvér magyarázza el a koncepciót. Itt, a Jaffai kaputól nem messze, a „Dávid várával” szemben, a régi osztrák postaépületben az eddigi információs központot egy magasabb szintre szeretnék fejleszteni. A földszinten a bejövők első tájékoztatása, könyvárusítás, az emeleten a visitors’ centre a Szent Sír bazilikához: kisfilmekkel magyarázzák el, amit a helyszínen nem lehet: építéstörténet, bibliai háttér. Fönt a teraszon pedig kávézó épül, ami ragyogó ötlet: fönséges a kilátás, az Óváros ugyanis lejtős, és ez a pont aránylag fent van.
5-én reggel P. Sergio hívott, hogy menjek vele angolul misézni Teréz Anya nővéreihez, a keresztény negyed egyik sikátorába, valahol a Damaszkuszi kapu felé. Szerettük volna részvétünket is kinyilvánítani: előző nap ugyanis a jemeni Adenben egy dzsihadista fegyveres csoport lemészárolt 4 nővért és 12 ápoltat egy öregotthonukban. Muszlimok tették, és azért, mert az áldozatok keresztények voltak. A jeruzsálemi közösség elöljárója pedig előtte 16 évig ennek az adeni közösségnek volt az elöljárója. A kápolnában az énekrend kiírása alatt a zöld kistáblán krétával a felirat:
We pray for our dearest
Sr. M. Anselm MC, Sr. M. Marguerite MC,
Sr. M. Judith MC, Sr. M. Reginette MC (RIP),
Sr. M. Sally MC, Fr. Tom SDB.
Utóbbi egy indiai szalézi pap, őt elrabolták.
Teréz anya nővéreivel.
Aznap délután a káptalani előkészítő bizottság tartotta ülését: megegyeztünk a tisztségekben, és elmondtam nekik a javaslatot, hogy a kéthetesre tervezett júliusi káptalan első napját szenteljük a testvéri találkozásnak. Bár egyazon Kusztódiában szolgálnak a káptalani tagok, mégis elképzelhető, hogy évek óta nem találkoztak, mert a másik testvér esetleg olyan országban szolgál, ahová ő nem mehet be. Vagy mert nem olyan egyszerű egy névnapi köszöntésre elugrani Jerikóból Ciprusra, vagy Kairóból Haifába. Azután, a választások körül egy kicsit a kedélyek is felbolydultak, ezért fontosnak tűnt számomra, hogy az emberi, személyes szinten is jelen legyünk egymásnak. Örültek a fölvetésnek. Bolognából hívtunk meg egy olyan testvért ennek vezetésére, aki pszichiáter és csoportdinamikai szakember.
Március 7-én kezdődött a vizitáció a Cenacolino rendházban. A latin coenaculum szóval jelölik az Utolsó Vacsora termét. Ennek hagyományos színhelye lett az 1342-ben pápai levéllel is megerősített Kusztódia székhelye, a „Sion hegye” városrészen. Itt lakott a Guardianus Montis Sion, a „Sion-hegyi gvardián”, ami máig a kusztos hivatalos titulusa. Innen jártak be a testvérek szolgálatra a Szent Sír bazilikába is. 1551-ben az oszmán hatóság kilakoltatja őket. Kiss István erről így ír:
„…csak azon okra nézve űztek el innét bennünket, hogy itt a Sion hegyén lévén Dávid királynak városa és holt teteminek is koporsója. Így beszéllették magok között: Nem méltók ezek az alávaló emberek, ezek a világnak szemeti, hogy ily dücsőséges, nevezetes szent helyen lakjonak. Másodszor még álnokabbul így szólottak: Szükség, hogy kergettessenek a Sion hegyéről a fráter barátok, mert ha itt maradnak bizonyos üdőkig, béjönnek a keresztények a szent helyek látogatásának örvén, és ebből a klastromból könnyen elfoglalhatják Jeruzsálem városát is…” (Jeruzsálemi utazás, 302.)
Ünnepi szentmise a Cenákulum melletti rendház új, alsó kápolnájában.
A ferencesek ekkor helyezték át székhelyüket a San Salvatoréba. Az „emeleti terem”, amelynek falai magukban foglalhatnak olyan részeket, amelyeket a korai hagyomány az Utolsó Vacsora épületének tartott, tiltott hely lett a liturgikus cselekmények számára, csak látogatás lehetséges. 1936-ban a Rend egy lépésnyi közelségbe került a volt székhelyétől, sikerült ugyanis a Cenákulum közvetlen közelében telket vásárolniuk, ahol kápolnát és rendházat építettek. Ez lett a „kis cenákulum”, a Cenacolino. Fő funkciója az, hogy ha már a zarándokok nem misézhetnek az Utolsó Vacsora termében, akkor legalább itt, 20 méterre tőle megtehessék. A kápolnához homlokzati lépcső vezet fel, de az előző évben felújították a csoportok számára az alsó kápolnát is, izgalmas, modern üvegablakokkal.
A felújítást az elöljáró, a spanyol Bermejo atya vitte végig, ő liturgikát tanít a teológián. Jogilag gvardián, de nem nevezik annak, mert az a cím a kusztosé. Három másik testvér kijár dolgozni. Néhány éve egyiküket, egy fiatal lengyelt nem messze innen megvertek zsidó szélsőséges fiatalok – bizony, ez is feszült környéknek számít. Amikor megtartottuk a vizitáció lezárását, itt is arra biztattam őket, mint annyi más helyen: éljenek a hely kegyelméből. 20 m-re a Cenákulumtól: kell-e keresni a lelki útmutatást?
Enrique Bermejo, a liturgika professzora, a Cenákulum melletti rendház elöljáróra.
Március 9-én vette kezdetét a Terra Santa College vizitációja. Egy nagy kereszteződésben, a Keren Hayesod Street és az Azza Street sarkán (Paris Square) épült fel az impozáns iskolaépület az I. világháború után. A korabeli légi fotókon ez az egyetlen nagyobb épület a környéken. Később már nem tudtak itt iskolát fenntartani, ezért a nagy ház ma sok célt szolgál. 4 fős a ferences közösség, mindegyikük a San Salvatoréban dolgozik valamelyik intézményben. 4 nővér a sekrestye és a konyha ellátását végzi. Kb. 15 fő még itt lakik, akik vagy a Flagellatio hallgatói, vagy a Kusztódia munkatársai. Az I. emeletet odaadták a Christian Media Center stúdiói számára, ezt az intézményt ugyan a Kusztódia finanszírozza, de az összes keresztény felekezet működteti, és a híradóban mindegyik eseményeit bemutatják.
Az elöljáró az amerikai Athanasius, aki akkor már 17 éve volt a Kusztódia status quo-felelőse. Irodája a San Salvatoréban van, és csak ő léphet be oda. (Én nem is mertem volna kérni, ő ajánlotta fel a kivételes látogatást.) A birtokjogok tisztázásához olykor évszázados dokumentumokra is szükség van, és neki tudnia kell, melyik igényünknek mi az alapja. Munka van vele, és oda kell figyelni a betartására, de ha mindenki igazodik a szabályokhoz, akkor status quo – működik. Ezt fogjuk megnézni közelebbről a Szent Sír bazilikában.
FOLYTATJUK!
Ferences Média
