Január 12-e van, Damaszkuszból fél 4-kor indulunk vissza Bejrútba. Fél 5-re a határnál vagyunk, még látni, ahogy a lemenő nap besüt a Bekká-völgybe. Fél órát töltünk a határnál, majd a sikeres átlépést egy palacsintával ünnepeljük meg. A magashegyi átjárón ismét hó, köd, a legtöbb autós vészvillogóval megy. Útközben sms-eket küldök az otthoniaknak. Fél 7-re már meg is érkezünk a bejrúti házba. Vacsora után egy óra séta a belvárosban: a maronita katedrális, a melléépült új nagymecset, a parlament, a latin katedrális, az első ferences rendház (1250!), ami ma mecset. A keresztény negyed szélén egy gazdag vállalkozó hatalmas bevásárolóközpontot épít, „hogy a negyedből ne kelljen látni a nagymecsetet”.
Amman római fórumán jólesik leülni egy szép oszlopra.
Bejrútban repülőre szállunk Amman felé. A beszállókapunál még sok időnk van. Találok egy ablakrést, ahonnan kilátni a tengerre. A délutáni napsütés még szélesen, szórtan aranylik a csöndes vízen. A kép egészen régi, tízezer éve a föníciai hajósok ugyanezt látták. A repülőn keleti kényelem, elfér a lábam, fém evőeszközt adnak az ételhez. Amman 250 km-re van Bejrúttól légvonalban, de hát van közben egy lezárt határ és egy Golan-fennsík. Nagyot kerülünk keletről a nekünk mutatott képernyő szerint, jóval Damaszkuszt megkerülve lépünk a jordániai légtérbe. A reptéren vár Rami, fiatal jordán ferences, 45 perc az autóút az iskoláig, amelynek az egyik folyosója a rendház. Szülői látogatáson itt van Fadi Damaszkuszból (a Szalhieh templomban találkoztunk vele), ő repülővel jött onnan: van járat, de az indulási időpontja bizonytalan, mert nincs mindig üzemanyag, és a felkelők rakétáinak sem akarnak tippeket adni. Aki jegyet vesz, azt felhívják, ha indul a gép, azonnal jöjjön a reptérre…
Másnap délelőtt Rasíd, a szír igazgató, bejárja velem az iskolát: Terra Santa College. A Kusztódia 14 iskolája közül ennek a felszereltsége a legkomolyabb. 1250 diákja van, viszont ma nem látunk egyet sem, mert két napja kitört a háromhetes téli szünet. A tornacsarnokban szabvány méretű kosárlabdapálya. Impozáns, gondozott, tágas iskola. Angol nyelvi programját Cambridge akkreditálta. Ammanban 600 magániskola működik, ebben a mezőnyben kell jó tanárokat és diákokat szerezniük.
Rasíd régi ferencesek fényképét mutatja az iroda emlékfalán. Az 1948-as háború miatt sok olyan család menekült ide, akiknek a gyerekei a ferencesek jeruzsálemi iskolájába jártak, amely a frontvonalba került és bezárt. Onnan három ferences eljött ide, és iskolát nyitott, „hogy ne veszítsenek évet a gyerekek”. Így lett Amman is a „Szentföld” része…
De hát valamiképpen már az volt, hiszen Philadelphia néven egyike a Dekapolisz városainak, amelyek a görög és római kultúra központjai voltak az egyébként szemita kultúrájú térségben. Damaszkusz közülük a legészakibb, Philadelphia a legdélibb. Ennek nyomait meg is nézzük Ramival: irány az amfiteátrum. Tetszik, ahogy a „nép” belakja a romokat. A fórum oszlopai körül ma is úgy hömpölyög az emberek áradata, mint kétezer éve. Fölmengyünk a citadellához is, de már zárva van, csak a parkolóig jutunk, viszont ez is fogalmat ad a fellegvár egykori erejéről. Pazar a kilátás. Damaszkusz és Bejrút után megérzem, milyen egy arab nagyváros, ahol csakugyan béke van.
Rasíd megmutatja az iskolát alapító ferenceseket Ammanban.
Otthon a vizitáció lezárása és a vecsernye elimádkozása után kivisznek vacsorázni egy libanoni étterembe. Hasonló ételek, mint a rendházakban, de még az ebédtől is alig szuszogok. Mellettünk az angol és az olasz konzul egy társasággal, Rami ismeri őket.
Január 15-én reggel indulunk a Nébó hegyére. Deuteronomium 34, 1-6: „Mózes tehát Moáb pusztájából fölment Nebo hegyére, a Piszga csúcsára, amely Jerikóval szemben van, s az Úr megmutatta neki az egész országot: Gileádot Dánig, egész Naftalit, Efraim és Manassze földjét, Júda egész területét a nyugati tengerig, a déli országrészt és a Jordán-kanyart, Jerikónak, a pálmák városának síkságát, egészen Coárig. Így szólt hozzá az Úr: »Ez az a föld, amelyre Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküt tettem ezekkel a szavakkal: Utódaidnak adom! Megnézheted, saját szemeddel, de oda nem jutsz el!« Akkor ott, Moáb földjén meghalt Mózes, az Úr szolgája, az Úr ígérete szerint. Az Úr Moáb földjén, a völgyben temette el Bet-Peorral szemben. De sírját nem ismeri senki, mind a mai napig.”
Már a reggeli szentmisén is erősen ott volt bennem a „krisztológiai értelmezés”. Ő számunkra a beteljesült ígéret. Mózes láthatta még a földet, de nem léphetett be oda. Mi a szentmise, ha nem belépés az Ígéret Földjére?
A Nébó hegyén, előttünk az „Ígéret földje”.
Madabáig a főúton 30 km, azután 10 km a Nébóig. Madabában sajnos nincs idő megnézni a mozaikot: a híres ókori térképet Jeruzsálem sokat elemzett ábrázolásával. Nébó hegye valójában csak alulról, a Jordán völgye felől nézve „hegy”, mert Amman felől a fennsík egyik nyúlványa csak. Gazdag, erős bizánci monostor romjait tárják fel itt ferences régészek. 3-4 rétegben is volt mozaik a bazilikában, ezeket mind szétszedték, a legszebb réteget hagyták az eredeti helyen, a többit a rendházban helyezték el. (Mintegy jobb híján, mert ott volt szabad falfelület. A szakács kiül a hátsó kertbe elszívni egy cigarettát, mögötte a falon a 6. századi mozaik.)
A feltárt bazilika fölé templomféleséget építettek, amely bemutatja a romokat és a mozaikokat, de liturgikus térként is használható. Mint ferencest beengedtek megnézni, amúgy zárva a terület már kilencedik éve. Sok huzavona, előző tervek áthúzása, pénzügyi és műszaki mellényúlások: Fergus atya, az elöljáró tűri, de kritikus. 2016 októberében örömmel olvastam a hírt, hogy végre megnyílt a látogatók előtt.
Fergus ír. Zenét tanított a szemináriumban, papként, azután Kaliforniában volt plébános. 50 évesen eljött a Szentföldre egy zarándoklatra, és belépett ferencesnek. A Nébó-hegy előtt a Szent Sír bazilikában szolgált énektudásával, most egyébként ismét ott van. Itt a Nébón is jó szívvel volt, de belátta, hogy olyan elöljáró kell, aki az arab munkásokkal kellően erős hangon és kemény szavakkal tud beszélni. (Ez a tulajdonság elég sok helyen megkívántatik a Kusztódiában.) Vele együtt egy idős amerikai páter van itt: William, aki a United Airlines pilótája volt, majd 59 évesen pap lett, és belépett a Kusztódiába, ahol 1997-ben, 68 évesen tette le az örökfogadalmat. Néhány hónappal a vizitáció után elhunyt.
Gyönyörű idő volt, és péntek délután lévén mindenfelé arab családok és társaságok ültek ki piknikre a környékbeli dombokon. Este a sivatag felől hűvös, tiszta levegő jött. Kijött a két ammani testvér is, közös vacsorával zárult a vizitáció Jordániában.
Innen kb. 25 km-re délre van a Machaerus vára, Heródes királyi palotájával, ahol Vörös Győző folytat ásatásokat a jeruzsálemi ferences biblikus intézettel együttműködésben. Milyen jó lett volna, ha marad idő a fölkeresésére.
Libanon, Szíria és Jordánia vizitációja után január 16-án utaztam haza Ammanból, Isztambulon keresztül.
FOLYTATJUK!
Ferences Média
