A munkálatok legnagyobb feltűnést keltő felfedezése az volt, hogy a meglévő hat angyal mellett most megtaláltak egy hetediket is. Egy bevakolt falrészen termográfiai vizsgálatot végeztek, és a képernyőn látható sötét folt azonnal felgyújtotta a restaurátorok fantáziáját. Az óvatos tisztítás nyomán pedig kibontakozott a hetedik angyal. Silvia Starinieri, egy fiatal restaurátor hölgy volt a szerencsés kutató, aki tanúja lehetett ennek. Így számol be arról, mit éreztek, amikor előbukkant az angyal: „Végtelen öröm volt… óriási élmény ez egy ilyen munka során. Reméltük, hogy megvan a teljes alak, és így is lett, bár az arc és a lábak sérültek voltak.” 2016 júniusában Ferenc pápa bele is szőtte beszédébe ezt a hírt, amikor a közel-keleti egyházi vezetők gyűlésén beszélt: „Ez felidézi, hogy egyházi közösségeink is olykor szinte észrevehetetlenné válnak mindattól, ami rájuk rakódik mint gond és mint bűn.”
„Ezek az angyalok most értek földet! – magyarázza nekünk Giammarco Piacenti. – A hatalmas angyali alakokról, fent az ablakok között, eddig is mindenki felismerte, hogy kezükkel a szentély alatti Barlang felé invitálnak, futó lábaikkal az utolsó lépések felé terelik a zarándokot. De ahogy ábrázolásukat elemeztük, feltűnt, hogy egyik szárnyuk még lebeg, a másikat már leeresztették. A háttér felül arany (Isten világa), lent a zöld mező, a teremtett világ, ahol most földet értek. Sehol nem természetesebb, hogy az angyal földet ér, mint itt, Betlehemben. Ha Isten emberré születhetett, az angyalnak is mintha új hivatása lenne.”
Egészen közelről fotózhattuk a mozaik részleteit.
A bazilika belső fali mozaikborításának mindössze kb. 15%-a maradt meg. A mostani restaurálás során – a jövőre gondolva – számítógépen regisztráltak minden egyes mozaikkockát. Ez egymillió-hatszázezer kockát jelent… A pusztulást a rossz tető miatt beázó falak okozzák, amit az évszázadok során a török nem engedett kijavítani. A mozaik hullását olykor siettette is a török. A sérülések vizsgálata igazolta a régi följegyzéseket, amelyek szerint a török katonák lövésekkel rombolták a mozaikot: régi puskagolyókat találtak a falban. Krisztus és a szentek arcát több helyen elcsúfították a lövések. Piacenti úr lelkesen idézi fel, mi volt erre a reakciója a restaurálásban közreműködő mestereknek: itt már nem is csak az számít, hogy az iszlám nevében keresztény jelképeket rongáltak meg, itt az Ember arcát csúfították el, és ennek helyreállítása mindenek fölött értelmes munka. Ezért is tudták a felújítás során összefogni a 170 cég és műhely munkáját úgy, hogy mindenki tudásának legjavát nyújtja.
A zarándokok csodálják a megmaradt mozaikok témáit, de olykor elhangzik egy kérdés. Látni a hitetlen Tamás húsvéti jelenetét, a Mennybementelt, a Színeváltozást, a virágvasárnapi bevonulást… a főhajóban a felső szinten az angyalok, középen a helyi és egyetemes zsinatok, alatta Jézus családfája. A karácsonyi jelenetek mozaikképe bizonyára szintén ott volt valahol, de alighanem megsemmisült. Mit keres viszont a Születés bazilikájában ez a sok „egyéb” bibliai jelenet, mégpedig a kereszthajó hangsúlyos helyein? Nem véletlen: a Megtestesülés titka, Urunk Krisztus igaz emberségének megnyilvánulásai átszövik az egész evangéliumot. A hitetlen Tamás például nem véletlenül igényli a látást: tudni akarja, hogy valóban az a Jézus él ismét, akit ő emberként, megsebzettként ismert. A test, Krisztus teste az, amin megváltásunk áll vagy bukik – elmélkedett Tertulliánusz. Karácsonykor az egész Krisztus-misztérium középpontjánál vagyunk.
Egy órát töltöttünk fent a mozaikok terében. Ismét kint a tetőteraszon szinte nem is tudjuk, melyik is az „igazi valóság”? Velünk jön az arany ragyogása, ott mozognak körülöttünk a mozaikok alakjai. Nem egyszerűen csak megnéztük mint látnivalót: megtörtént velünk a mozaik, az ikon ablakot nyitott a láthatatlan felé. Az állványokat azóta eltávolították a betlehemi Születés bazilikából. A mozaikok után megújultak az oszlopok, a padlózat és a világítás is. Befejezéséhez közeledik a nagy munka, amit Giammarco Piacenti a középkori katedrálisok építéséhez hasonlított: ha nem is a látható monumentalitásban, de a sok szakember és művész harmonikus együttműködésében. A felújított mozaikok ismét betölthetik eredeti feladatukat: az isteni ragyogás megsejtésére indítani az őket szemlélő zarándokokat, közvetíteni valamit a betlehemi éjszakában felragyogó fényből.
A betlehemi kegyhely a szír vendégház tetőteraszáról, látható a ferences iskola, vendégház, rendház, mögöttük a bazilika.
Betlehemben nemcsak Jézus születésének helyét övezi régről tisztelet, hanem a városka határában azt a helyet is, ahol a hagyomány szerint a Szűzanya teje a kis Jézus szoptatása közben a földre csöppent és a szikla fehér lett tőle. Régóta imádkoznak ott gyermekáldásért asszonyok. Az ún. „Tejbarlang” fölött templom épült, a rendházból naponta jár ki egy testvér, hogy nyitva lehessen a hely. Az oda zarándoklókat az Örökimádó Nővérek állandó imádsága kíséri.
A kegyhely ferences őre, az amerikai Lawrence testvér följegyezte, hogy az utóbbi 12 évben megnőtt a tisztelet a hely iránt. Eddig mintegy 4000 gyermeknek adtak életet olyan asszonyok, akiknek ez addig nem adatott meg, de a helyi áhítatgyakorlat kapcsán a Szűzanya segített rajtuk. Két-három naponta érkezik írásos, fényképes beszámoló egy gyermek születéséről valahol a világban, a dokumentált esetek száma több mint 2700. A Szentföldön ilyen jellegű csodák és gyógyulások csak ehhez a helyhez kötődnek. A helyi szokás úgy tartja, hogy a szikla egy egészen apró darabját finom porrá őrölt formában elfogyasztva, imádsággal kísérve Isten csodatévő hatalmának erőterébe kerülhetünk.
A Tejbarlangnál az Örökimádó nővérek állandó imaszolgálatot látnak el.
FOLYTATJUK!
Ferences Média
