A betlehemi vizitáción egy erős megfázás miatt épp hogy csak el tudtam látni a vizitátori feladatot. Márpedig az ottani közösség élete igen sokrétű: a status quo alapján közösen használt bazilika, mellette a Szentföld egyik legnagyobb latin plébániája, iskola, kollégium, szociális kezdeményezések sora.
A zarándokok fogadásának szép alkalma a minden délben elvégzett körmenet, amellyel a közösség a Szent Katalin-templomból levonul a Születés Barlangjához, majd tovább Szent Jeromos barlangjához. Itt, Betlehemben van a Rendbe jelentkezők egyik felkészítő csoportja (akik vízumot tudnak szerezni, itt készülnek, olaszul tanulnak, szintre hozzák hitbeli ismereteiket, és innen mennek majd a jelöltségbe). E sokféle feladatban fontos az együttműködés szerzetesnővérekkel, egyesületekkel, a latin patriarchátussal. Mindez egy jóformán zárt térben: sokak számára nagyon nehéz innen a belépés Izrael területére.
A Születés barlangja Betlehemben: minden délben körmenetben megyünk le és együtt imádkozunk a zarándokokkal.
Nem volt tehát egyszerű a közösség élete, így igazából akkor fel sem fogtam, mit is jelent a Születés bazilikájának felújítása. Nem használtam ki a lehetőséget, hogy fölmenjek a munka helyszínére, és közvetlen közelről lássam ezt az egyedülálló restaurátori munkát.
A következő hónapokban azonban annyiszor beszéltek róla nekem, hogy 2016 márciusában, amikor adódott egy nyugodt délelőtt a programban, megkértem az argentin Ricardo atyát, a betlehemi gvardiánt, hogy vigyen föl a mozaikokhoz. A plébánia épületén át fölmentünk a kerengő fölötti tetőteraszra, ahol kiépítették az állványokat, hogy az egyik kereszthajó ablakán mint ajtón belépve közelíthessék meg a területet. Az ablakok lehetnek kb. három emelet magasságban, innen jöttünk le a két emelet magasságban lévő mozaikokhoz. A restaurátori munka akkor a Hitetlen Tamás képénél folyt. Ahogy Paolo, az ott dolgozó harminc restaurátor művezetője elmondta, tizenöt lépésből áll egy mozaikkép restaurálása, és a legelső a kötőanyagok megerősítése. Ezt vegyszerek becsöpögtetésével végzik el, ezért olyan volt a kép, mintha egy kórházi betegre 6-8 infúzió lett volna rákötve. A főhajó angyalainak és a Jézus családfája képsornak akkor már elkészült a felújítása, Paolo a kedvünkért elhúzta a nylon borítást.
Paolo, a művezető „föllebbenti a fátylat” a felújított mozaikokról: Krisztus családfája Máté szerint: jobbról balra Achim, Eliud, Eleázár.
Amikor 2017 áprilisában a Sapientia tanáraival voltunk ott zarándoklaton, megkértem Ananias testvért, a lengyel fősekrestyést, próbálja elintézni nekünk, hogy fölmehessünk a mozaikokhoz. Éppen abban az időszakban jártunk ott, amikor a mozaikok restaurálása már mindenütt készen volt, levették a védőborítást is, de az állványzat még állt. Akkor még egészen közel lehetett menni a képekhez, amelyeket ma már csak két emelet mélységből csodálhatnak meg a látogatók. Ananias közbenjárása hatékony volt:
– 11-re legyetek ott a bejáratnál, jön Piacenti úr.
– Viccelsz? De hát ő a cég vezetője!
– Igen, most ő jön. Szívesen vezet körbe csoportokat.
Ezek szerint nem úgy kell őt nézni mint igazgatót, hanem mint mestert, művészt, aki örömmel mutatja meg az alkotását. A Piacenti cég az egyik legnagyobb olasz restaurátorgárda. 2013-ban nyerték el a megbízást a betlehemi bazilika felújítására beadott pályázatukkal. (Maga a pályázat kiírása a görög, latin és örmény felekezet közti szót értés egy újabb példája.) A munka a tető felújításával kezdődött, ehhez többek között Velencéből 20 tonna több száz éves, már kiselejtezett vörösfenyő-gerendát hoztak, hogy a pótlásokat megfelelően végezhessék. Kiszedtek, megvizsgáltak, regisztráltak és visszahelyeztek minden szöget. Ezután belülről beállványozták a bazilikát, és megkezdték a mozaikok felújítását. Azóta csak így utalnak erre a nagy munkára: „Restauráljuk az eget!”
Mielőtt bevinne minket azon a fenti ablakon, Piacenti aránylag sokat magyaráz még a bazilikán kívül. Én már sietnék a mozaikokhoz. De megérte figyelni rá: megmutatja, mi volt az egyik fő oka annak, hogy a bazilika a 4. század óta túlélte a földrengéseket: a falaktól végig egy gerendaréteg választja el a tetőt, és a leginkább veszélyeztetett pontokon ez még vastagabb is. Ettől rugalmassá vált a szerkezet. „Most azt is megmutatom Önöknek, mi volt az egyik legsürgetőbb oka a felújításnak. Azok ott golyónyomok, a 2002. évi ostromból. Ha akkor a ferencesek itt hagyják a rendházat és a bazilikát, az ostrom tűzharccá alakult volna, és talán már nem állna az épület.” (2002. április 2. – május 10 között mintegy 100 palesztin tüntető „szállta meg” a bazilikát, miközben az izraeli rendőrség körülvette a főteret. A válságnak csak a legmagasabb szinteken végzett közvetítés vetett véget.)
Lépjünk hát be végre a munkaterületre! A konstantini építésű betlehemi bazilikát a keresztes korban, 1155-1167 között díszítették ki mozaikokkal. Két műhely dolgozott rajta, az egyiket a latinok, a másikat a görögök fizették. A mozaik kivitelezése a szakmában jártas olasz restaurátorok szerint fényűző színvonalú volt: arany, ezüst, gyöngyház berakás sem hiányzott. Ez nem arany- vagy ezüstkockákat jelent, hanem egy üvegkocka egyik oldalára arany vagy ezüst bevonat került, majd ezt vékony üvegréteggel vonták be. Ahol ez épen maradt, ma is ragyog. Fennmaradt egy perugiai zarándok, Giovanni di Fedanzola beszámolója 1335-ből: „végig a templom falain az oszlopoktól a tetőzetig gyönyörű és előkelő mozaik, ahol ábrázolják az egész történelmet a világ teremtésétől Krisztus ítéletre való eljöveteléig”. Mintha a keresztesek ide hozták volna Európa minden gazdagságát.
Ahogy leereszkedünk a mozaikokhoz, épen és egészségesen ott áll előttem a „beteg”: az egy évvel azelőtt még felújítás alatt álló Hitetlen Tamás jelenete. Ragyogó színek, kiegészített vonalak. És egészen közel mehetünk hozzá… Mintha ott lennénk az apostolok között, amikor Jézus megragadja Tamás kezét, és oldalsebéhez teszi.
Giammarco Piacenti magyarázatát hallgatjuk, a háttérben a Hitetlen Tamás jelenete.
FOLYTATJUK!
