A budapest-pasaréti Páduai Szent Antal-templom június 12-én és 13-án tartott búcsúján a másodnapi ünnepi szentmisét Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke mutatta be. A Magyar Kurír tudósítását adjuk közre.

A pasaréti templombúcsú június 12-én a Szent Antal-ereklye ünnepélyes kihelyezésével és vesperással kezdődött, másnap többek közt szentségimádást tartottak a papi és szerzetesi hivatásokért, délután vesperás vezette be az ünnepi szentmisét – egyben a hittanos tanév Te Deumát –, amelyen Veres András győri megyéspüspök, az MKPK elnöke volt a főcelebráns.

A szertartás keretében köszönt el a pasaréti plébánia közössége Radványi Atanáz OFM felszentelt diakónustól; a fiatal szerzetes augusztustól Esztergomban folytatja szolgálatát.

Kálmán Peregrin OFM plébános örömét fejezte ki, hogy a hétfő délutáni liturgiára nagy számban eljöttek a plébánia hívei, sok szülő a kisgyermekével érkezett, akik virágokat hoztak az ünnepre, utalva Páduai Szent Antal egyik attribútumára, a liliomra.

A szentmise kezdetén Veres András püspök köszöntötte a jelenlévőket, „Szent Antal tisztelőit”, azt kívánva, hogy a szent „életműve példaértékű legyen mindenki számára, hiszen a mai világban nagy szükség van az evangélium hirdetésére éppúgy, mint vallásos életünk megújítására”.

A főpásztor a Pasaréten szolgáló szerzetesekért, az ottani hívekért és az ő szeretteikért ajánlotta fel a misét.

Veres András homíliájában elmondta, Páduai Szent Antalt sokan azért tisztelik, mert a nehéz ügyekben is hathatós közbenjáró Istennél. A püspök azonban a szentet ezúttal mint nagyszerű igehirdetőt ajánlotta a hívek figyelmébe; olyan szónokot, aki kiemelkedett kora vándorprédikátorai közül, s akinek kiválóságát IX. Gergely pápa is méltatta.

Nem véletlen, hogy éppen a szent nyelve maradt meg épen, s azt őrzik is Páduában, a róla elnevezett templomban – mondta Veres András, aki arról is beszélt, hogy Szent Antal alaposan tanulmányozta a Szentírást, azért, hogy sértetlenül továbbadhassa az örömhírt, amelyet meggyőződéssel hirdetett.

S hogy mi jellemzi Isten szavát? „Élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait” – idézte válaszul Szent Pál a zsidókhoz írt leveléből a püspök.

A főpásztor arról is beszélt, hogy Jézus minden megkeresztelt embert arra küld, hogy általuk az evangélium minél több ember szívében gyökeret verjen és gyümölcsöt teremjen. „A hit hallásból ered, így a szülők sem képesek azt mint egy örökséget továbbadni gyermekeiknek; minden embernek saját útja van, amely Istenhez vezet, ugyanakkor ezen az úton segíteni tudjuk egymást.” Az úton segít a saját értelmünk is, valamint misztikus-imádságos tapasztalataink is – tette hozzá a szónok.

A „fides querens intellectum” (a hit keresi az értelmes magyarázatot) középkori maximája napjainkban is érvényes: a vallási ismeretek terén nem szabad megrekednünk a gyermeki szinten, mert így nem kapunk majd eligazítást konkrét életproblémáinkkal kapcsolatban. Keresnünk kell az életkorunknak megfelelő válaszokat, ez a mi feladatunk.

„Igaz, Einstein azt mondta, minél mélyebbre hatol az ember a természet titkaiba, annál nagyobb tiszteletet érez Isten iránt, életünk folyamán mégis szükségünk van az imádságos elcsendesedésre is, amikor megtapasztalhatjuk, hogy a lelkünk mélyén Isten társalog velünk” – folytatta a püspök, az elmondottakhoz idézve Berzsenyi Dániel Fohászkodás című versét.

Attól tartok, hogy nem születhet meg a hit az Istennel való személyes találkozás (a mélyebb istenismeret) nélkül – mondta a szónok, majd arról beszélt, hogy kortársaink számára nagy jelentőségű a személyes tanúságtételünk. Ahogy a Schönstatt mozgalom alapítója, Kentenich atya vallotta:

korunkban egyetlen Biblia maradt, amit az emberek még olvasnak: a keresztények élete.

Ezért tehát hitvalló életet kell élnünk.

Nem könnyű ma hitről, kereszténységről beszélni, a társadalom jelentős része ellenséges a hívő emberekkel szemben, ugyanakkor Sík Sándorral szólva azt is tudatosítanunk kell, hogy „pisztrángélet” a keresztényé, szembemegy az árral, bizonyos, társadalmi szinten elfogadott magatartásformákkal nem azonosulhat, nem csaphatja be önmagát, s az Istent kereső embereket sem vezetheti félre.

Tanúságot kell tennünk a szeretetről, a türelemről, nem beszélhetünk úgy, mint a többiek, nem lehetünk agresszívak – szögezte le a püspök. – Jó volna, ha bátran vállalnánk ezt, hiszen már a 3. században is azt írták, hogy a keresztényeket az életformájuk különböztette meg a többiektől, s nem az öltözetük vagy a lakóhelyük.

Veres András egyszersmind megnyugtatta az aggódó szülőket, akik ugyan tanúságtevők voltak, gyermekük éppen mégsem él vallásos életet, hogy az elvetett mag előbb-utóbb kicsírázik, s szárba szökken.

Jézus azt mondta, „az én igám édes és az én terhem könnyű”, s ha mégis nehéznek érezzük a terhet, az a bennünk lévő bűn miatt az. De ha a hitben, az imában megtapasztaljuk Isten közvetlenségét, irgalmas szeretetét, már nem fogjuk terhesnek érezni „igáját”.

Krisztus hitvalló gyermekeivé kell válnunk „akár alkalmas, akár alkalmatlan” időben is, s ha ezt sokan megvalósítjuk, az Egyház gyorsan fog növekedni tanúságtevő életünk által. Adja Isten, hogy így is legyen – zárta beszédét Veres András püspök.

A pasaréti templombúcsún bemutatott mise végén a plébániai képviselő-testület nevében Osztroluczky Dénes megköszönte Veres András püspök szolgálatát, illetve vendégszeretetét, amellyel a pasarétieket a közelmúltban megtartott győri zarándoklatuk alkalmával fogadta.

Egyúttal a hívőközösség nevében elköszönt Radványi Atanáz OFM-től, a „mindig vidám baráttól” és „tettre kész közösségvezetőtől”, a Jóisten áldását kérve további útjára, amely augusztustól Esztergomban folytatódik.

 A templombúcsú a Pasaréti Közösségi Ház kertjében folytatódott, ahol Szent Antal ereklyéjének jelenlétében Veres András püspök megáldotta „a kiváló közbenjáró” egész alakos szobrát, Markolt Sebestyén alkotását, majd a gyerekek által hozott különféle virágokat (többek között rózsákat, liliomokat).

Ezt követően a gyerekek a püspök elé járultak, aki mindegyikükre áldást adott, a Szent Antal-ereklyével érintve őket.

A hittanos tanévet zárva a Te Deumot énekelte el a pasaréti közösség, majd nagy tapssal köszönte meg a kertben felállított szobor alkotójának munkáját. Markolt Sebestyén volt szentendrei ferences diák rövid ismertetőt tartott a Szent Antal-szoborról.

Mint mondta, a mű alapgondolata a szent egyik attribútumát, a halakat felhasználva a tanító Egyházról szól, azt szimbolizálja: a hívekkel egy „közegben”, köztük élve, őszinte szavakkal zajlik az örömhír hirdetése. A másik üzenet pedig az, hogy az Istennel töltött idő a legnagyobb kincs.

A szobor posztamensén a liliommozaikok a hét napjait szimbolizálják, a szobron látható hét hal a hét emberi életállapotot jelképezi a születéstől kezdve Isten jelenlétének radikális megéléséig, kilépve az időben zajló sodródásból. Szent Antal alakja Isten végtelenül szerető és adakozó jelenlétére utal – mondta a művész.

A templombúcsú agapéval ért véget a Pasaréti Közösségi Ház nagytermében és kertjében.

Szerző: Körössy László/Magyar Kurír

Fotó: Gieszer Richárd/Pasaréti Ferences Plébánia

Ferences Média, 2022