A szentelendő korábban laikus testvérként kívánta megélni a ferences karizmát, mert azt gondolta, erősíteni kell ezt az életformát a rendben, hiszen Szent Ferenc maga sem volt áldozópap. Az alapvető nyitottság azonban megvolt benne a papság felé, ezért minden tanulmányát úgy végezte, hogy ez a lehetőség nyitva álljon előtte. „Végül Isten olyan mély vágyat ültetett a szívembe a papság felé, hogy ennek nem szabad ellent mondani. Erre a vágyra válaszolva kértem két évvel ezelőtt pappá szentelésemet – indokolja döntését a 36 éves szerzetes, aki 2011-ben tette le az örökfogadalmat. – Várom, hogy gyóntathassak, mert az nagyon nagy dolog. Már jó pár éve iskolában dogozom, és ott nap mint nap találkozom papi feladatokkal. Volt, aki konkrétan meg is gyónt, de nem tudtam feloldozni, vagyis a lényeg hiányzott a találkozásból. Saját tapasztalatból tudom, hogy a gyónások alkalmával milyen kegyelmeket él át az ember.”

Komáromi Jób, akit tavaly decemberben szenteltek diakónussá, ferences családból érkezett a rendbe. Szülei, Komáromi János és Mária világi rendiek, egyik öccse pedig – Előd –, aki a rendben bátyja, mert előbb lépett be a rendbe, Esztergomban szerzetestanár és házfőnök.