A Ferences jótékonysági koncert az elmúlt évek hagyományaihoz híven nemcsak az Autista Segítő Központ (ASK) intézményeinek fejlesztéséhez és az autizmussal élő gyermekek és fiatalok támogatásához járul hozzá: a társadalom figyelmét is az autizmus megértésére és elfogadására irányítja. Zólyomi Viktória intézményvezető-helyettessel, Hegyi Barbarával, a karácsondi lakóotthon vezetőjével és Tóth Gyuláné Ágnessel, az ASK intézményvezetőjével beszélgettünk az autizmussal élő gyermekek világáról, napi rutinjukról és a közös munkában rejlő örömökről. Hogyan segíthet az átlagember? Mit tanulhatunk tőlük? Az interjúban választ kapunk ezekre a kérdésekre is, miközben bepillantást nyerünk a lakóotthon és az ASK mindennapjaiba. Az autizmussal élők speciális igényeiről, családtagjainak kihívásairól, az integráció lehetőségeiről, valamint azokról a fejlesztésekről, amelyek korábbi koncertek bevételeinek köszönhetően valósultak meg, egy korábbi beszélgetés alkalmával meséltek.

– Hogyan látja egy autizmussal élő ember a világot? Hogyan, mivel lehetne szemléltetni a gondolkodásukat?

– Viktória: Erről a kérdésről egy kisfilm jutott eszembe, amely zseniálisan bemutatja a zűrzavart, az értetlenséget, és azt, hogy milyen, ha beszélnek hozzájuk. Teljesen mást értenek és hallanak: van, hogy csak egy-egy szó jut el hozzájuk. Ezért szoktuk mondani, hogy ha autistákkal beszélünk, akkor nagyon röviden, leginkább csak tőmondatokban érdemes kommunikálni, és türelmesnek kell lenni. Nem szabad megismételni a mondandónkat, hanem meg kell várni, amíg válaszolnak, ugyanis ha siettetjük őket, csak szorongást keltünk bennük.

– Hogyan tud egy átlagember segíteni nekik? Milyen apró gesztusokkal tehetjük könnyebbé egy autizmussal élő személy vagy családja mindennapjait?

– Barbara: Legfőképpen türelemmel és elfogadással.

– Viktória: Nem szabad rögtön minősíteni a családokat, hiszen az autizmussal járó viselkedésproblémák nem tárgyai a nevelésnek – habár a környezet a gyermek viselkedését látja, de ez igazából csak a felszín. A szülők számára a megértés a legnagyobb segítség sok esetben.

– Mit lehet tanulni tőlük? 

– Viktória: Őszinteséget, szeretetet és ragaszkodást. Mondják, hogy az autisták nem szeretnek, és nem közelednek, de ez nem igaz.

– Milyen egyéb tévhit kering az emberek között velük kapcsolatban?

– Barbara: Nem csodalények, és nem mindegyikük zseni. Mind mások. Ez nem is tévhit, hanem tény, inkább innen érdemes megközelíteni.

– Viktória: A Bence: Bence, a Hanna: Hanna – mindannyiuknak megvan a saját személyisége.

– Hogyan néz ki a gyermekek számára egy átlagos nap az intézményben?

– Barbara: A lakóotthon az ellátottak második otthona, tehát a napirendjük hasonló, mint egy átlagos ember élete. Délelőtt a lakóotthonban végeznek házimunkákat, a felnőttek egy része pedig védett munkahelyen dolgozik. Az ő foglalkoztatásukat az Agro Rehab Nonprofit Kft. végzi. Ezenkívül heti rendszerességgel jár hozzájuk gyógytornász, illetve kézműves és zenés foglalkozásokon vesznek részt, sokat kirándulnak a Mátrában.

– Ágnes: A bejárós gyerekek napja is hasonló ritmusban telik, de mind a hét iskolai csoport egy kicsit másképpen tölti el azt. Az ép intellektusú gyerekek normál tanrend szerint tanulnak, egyesek csoportban, mások egyénileg gyakorolják a frontális oktatást. Tavaly is mentek normál gimnáziumba vagy középiskolába tőlünk. A nap folyamán a pedagógusokkal különféle fejlesztéseken vesznek részt, amelyek célja minden gyermek esetében más. Van, akinek csak olyan apróságokat kell megtanítani, mint a kézmosás vagy az, hogy hogyan kérjen repetát – de ez nekik a világot jelenti.

– Viktória: A bentlakásos gyermekeknek az iskola után is sok délutáni programjuk van: kézműveskedés, zenefoglalkozás, mozi, kirándulás.

– Van valami, amit nagyon szeretnek csinálni?

– Viktória: Az édességet mindegyikük szereti: csoki bármilyen mennyiségben jöhet.

– Barbara: Van, akit a plusz internetezési idő motivál, valaki újságokat szeret olvasni. Mint minden átlagos gyerek, megvan a saját érdeklődési körük, amelynek megfelelő tevékenységeket szeretnek végezni.

– Nem véletlenül választottátok ezt a hivatást. Mi okoz örömöt a munkátok során?

– Barbara: Legfőképpen a gyerekek. A lényük. És persze az, ha sikerül nekik valami.

– Viktória: Az tart itt minket, hogy van lehetőségünk valakinek az életét pozitív irányba terelni. A gyerekek mellett a családokat is támogatjuk: az egyik család anyagi nehézségekkel küzdött, de alapítványunk révén sikerült segítséget nyújtanunk nekik.

– Ágnes: Van a hátunk mögött egy erős közösség, és óriási dolog, hogy ezeket véghez tudjuk vinni.

***

A 2025 januárjában megrendezésre kerülő jubileumi Ferences jótékonysági koncert január 16-án, csütörtökön este fél 8-kor kezdődik a Zeneakadémia Nagytermében, a koncert bevételét pedig a rendtartomány teljes egészében a gyöngyösi Autista Segítő Központ támogatására fordítja. 

Jegyek és további információk:
https://www.jegy.hu/program/ferences-jotekonysagi-koncert-az-autizmussal-elokert-sondorgo-kelemen-barnabas-kokas-katalin-170316

A rendezvény kiemelt támogatója a MET Magyarország Zrt.

Fotó: Magyar Krónika
Ferences Média, 2024