Idén százhuszonöt éve érkeztek meg Magyarországra a Ferences Mária Misszionárius Nővérek. Az évforduló alkalmából 2024. október 20-án 9 órától különleges ünnepséggel: szentmisével, koncerttel, filmvetítéssel, agapéval, közös játékkal és szentségimádással készültek.

Az ünnep a missziós vasárnap reggelén kilenc órakor Elżbieta (Ela) nővér rövid köszöntőjével és Kovács Virág nővér rendtörténeti áttekintésével kezdődött, majd szentmisével folytatódott a Hermina úti kápolnában. 

A szentmise főcelebránsa Berhidai Piusz tartományfőnök volt, aki beszéde elején elmondta: Isten alázatos, és ezzel együtt Krisztus követőinek szembe kell nézniük a szenvedéssel. Bár ez elsőre nem tűnik örömtelinek, Jézus maga ígér boldogságot azoknak, akik követik Őt. Bennünk, emberekben természetesen ott van a vágy a nagyságra, a dicsőségre és az elismerésre, de ez gyakran torzul. Az evangéliumi történetben is látjuk, hogy a két tanítvány Jézushoz megy, és kérik, hogy tegye meg nekik, amit akarnak, hogy egyikük a jobbján, másikuk a balján ülhessen az Ő dicsőségében. Ez a fajta „helyezkedés” gyakori lehet a mi életünkben is. Jézus azonban kimarad ezekből, és másképp reagál tanítványai kérésére: „ahelyett, hogy belemenne a hatalmi játszmába, felkínál nekik egy stílust, ami  a szolgálat szóban foglalható össze.”

Piusz atya kiemelte, hogy a szolgálat lényege a figyelmes és odaadó jelenlét, életünk szabad és szeretetteljes átadása Istennek és embertársainknak. „Teljesen mindegy, hogy hol, mikor, milyen körülmények között, hogy fiatal vagyok vagy öreg, egészséges vagy beteg, mindig lehetőség számomra, hogy az életemet úgy, ahogy van, odaajándékozzam.” – hangsúlyozta. Ez a szolgálat azonban küzdelmet jelent, hiszen el kell kerülnünk a hatalmi játszmákat és azt, hogy másoknál nagyobbak akarjunk lenni, főleg úgy, hogy másokon átlépünk. 

Példaként említette a pápákat, akik hűséggel és alázattal végzik munkájukat függetlenül attól, hogy kívülről hogyan ítéli meg őket a világ. Végezetül rámutatott, hogy a szerzetesi élet különösen is megköveteli, hogy Krisztus alázatát tükrözzük, és bíztatott arra, hogy  „azzal a reménnyel vállaljuk a Jézus nyomdokain járást, hogy a boldogság, Isten országa, a teljes öröm számunkra is valóság lehet.”

A szentmise végén a rend tartományfőnöke, Halina Zientek nővér beszédében két fontos szót emelt ki az ünnepséggel kapcsolatban: a hálaadást és találkozást. Elmondta, hogy mindenekelőtt Istennek tartoznak hálával, mert érkezésük az Ő ötlete volt, és csodálatos módon vezette az első nővéreket ebbe az országba, akiknek utódai az Úr kegyelmének köszönhetően azóta is itt vannak és kitartanak. Hozzátette, szolgálatuk nem volt mindig könnyű, de „Isten a tervét a szenvedések árán is megvalósítja”. A találkozás szó kapcsán arról beszélt, milyen öröm számára, hogy ennyi nővér eljött erre a napra: „Isten ma mindannyiunkat meghív, hogy örüljünk egymásnak.” A nővér arra hívta fel a figyelmet, hogy az evangéliumi történet szereplőinek kérésével ellentétben a mi szívünkben inkább egy kérdés legyen, mégpedig az, amit Szent Ferenc is feltett Istennek: „Uram, mit akarsz, hogy tegyek?” Véleménye szerint azok a nővérek, akik 125 évvel ezelőtt érkeztek, ugyanezt a kérdést tették fel.

Filmvetítéssel folytatódott a délután, majd agapéra hívtak bennünket, amelyet közös játék követett. Az események sorát a 13 órakor kezdődő koncert koronázta meg, amelyen a nővérek világi zenésztársaikkal közösen léptek fel. A program a 17 órai szentségimádással végződött, melynek keretében közösen adhattunk hálát Istennek és tölthettünk el időt Krisztus valóságos jelenlétében.

***

Az esemény előtt készítettünk egy interjút Korniluk Margit nővérrel, melyben a rend alakulásáról, a jubileumról, a stigmatizáció évéről, illetve a nővérek mindennapjairól is mesélt. A bejegyzés ezen a linken keresztül olvasható.

Fotó: Milkovics Veronika, akinek képeit a nővérek Facebook oldalán nézhetitek meg.
Ferences Média, 2024