Szeptember 17-én Szent Ferenc stigmatizációjára emlékezünk. Alábbi bejegyzésükben egy részletet közlünk a róla szóló az életrajz vonatkozó részéből.
„[Szent Ferenc] egész lényével arra vágyott, hogy megismerje, mit tud magában az Úrnak bemutatandó legkedvesebb áldozatként felajánlani. A legistenfélőbben igyekezett megtudni, hogy miben tud még tökéletesebben ragaszkodni Isten akaratához.
Minthogy ehhez a vágyához napról-napra hevesebben ragaszkodott, egy napon a remeteségben, amelyben tartózkodott, áhítatosan odament az oltárhoz, és tisztelettel rátette az evangéliumos könyvet. S így a földre borulva, áhítattal és nagy tisztelettel imádságban kérte az Urat, hogy a könyv első felnyitásakor méltóztassék neki kinyilatkozatni rá vonatkozó akaratát. Végül, könnyektől ázottan fölkelt az imádságból, és a kereszt jelével megerősítve magát, vette az oltárról a könyvet, és a felvett könyvet félelemmel felnyitotta. Mivel először Urunk Jézus Krisztus szenvedésére bukkant, nehogy valamiképpen azt gondolhassa, hogy ez csak véletlenül történt, másodszorra és harmadszorra is felnyitotta a könyvet, és ugyanarra vagy hasonló írásra talált. Ez nem kavarta fel Krisztus rettenthetetlen katonáját, és nem omlott össze lelkileg, mivel ő vágyában már korábban vértanú volt. Továbbra is rendíthetetlen és jókedvű maradt, és az öröm énekeit forgatva mindig szívében és száján, kevéssel később nagyobb misztérium kinyilatkoztatása örvendezteti meg, és jelesebb kegyelemmel gazdagodik.
Két évvel azelőtt ugyanis, hogy lelkét visszaadta az égnek, az Alvernának mondott remeteségben Isten barátja, Ferenc látomásban látott a levegőben maga fölött lebegni egy hatszárnyú, kezével és lábával keresztre szegezett szeráfot. Két szárnya feje fölé emelkedett, kettő a repüléshez volt kiterjesztve, végül kettő befödte az egész testét. Ennek láttán a szent ember erősen elcsodálkozott, de nem tudván, mire akarja figyelmeztetni ez a látomás, öröm és bánat felváltva töltötte el szívét nyugtalansággal. Örült annak, hogy látta azt a kedves tekintetet, amit a szeráf rávetett, akinek szépsége teljesen fölfoghatatlan volt, de hogy keresztre volt feszítve, az riasztotta. Nyugtalanul gondolkodott azon, hogy mit jelenthet ez a látomás, és nagyon sokat gyötrődött a lelke, hogy a látomás jelentését fölfogja értelmével. Mégsem tudott belőle világosan semmit sem megérteni, míg végül saját magán meg nem látta a legdicsőségesebb csodát, amiről mit sem hallottak az elmúlt századokban.
Eközben kezdtek kezén és lábán feltűnni a szögek nyomai, úgy, ahogyan kevéssel azelőtt látta a keresztre feszített férfi n. Keze és lába a közepén átszúrtnak látszott, a szögek feje kezének belső részén, lábfejének pedig a felső részén jelent meg, hegyük pedig az ellenkező oldalon tűnt elő. Ezek a jegyek ugyanis a kezeken a tenyerek felé gömbölyűek, kifelé pedig hosszúkásak voltak, és mint a szögek visszahajlított és visszakalapált hegye, látszott egy kis hús darabka is, ami a többi húsból kiállt. A lábakba is ugyanígy be voltak nyomódva, illetve a többi húsból kiemelkedtek a szögek nyomai. Lándzsával mintegy átdöfött jobb oldalán is volt egy behegedt seb, amelyből gyakran szivárgott vér, úgyhogy tunikáját az alsóruháival együtt sokszor szent vérével hintette be.
Mivel tehát ilyen igazgyöngyök keletkeztek benne, Isten embere rendkívüli módon igyekezett, hogy ezt a nagyon értékes kincset minden élő szeme elől elrejtve őrizze meg, nehogy megtörténjék, hogy valamiféle barátság ürügyén a neki juttatott akkora kegyelemben kárt szenvedjen. Ezért mindig szívében hordozta és gyakran száján volt a prófécia: „Szívembe rejtettem beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” De jóllehet, míg testben élt a Keresztrefeszített barátja, kezének és lábának jegyeit sokan látták, ellenben drága oldalsebét senki sem pillanthatta meg, csak Illés testvér, aki abból a különleges szeretetből kifolyólag, amit a szent tanúsított iránta, egyszer az általa viselt tunikába öltözött, az övét pedig cserébe neki adta. És így, kegyes csalással kijátszva [ti. Ferencet] meglátta, amit [látni] kívánt. Rufinusz testvér pedig, akinek megengedte, hogy vakargassa, kezével érzékenyen, de véletlenül megérintette azt. A seb megérintése nagyon fájt Isten szentjének, és kezét eltaszítva magától, odakiáltotta neki, hogy az Úr legyen hozzá irgalmas.”
Forrás: Boldogságos Ferenc atyánk megtalált életrajza. Ferences Források Magyarul 1., Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány, Budapest, 2017.
Fotó: The Brighton Oratory
Ferences Média, 2023
