„A rendtartományunk fenntartásában lévő emlékhely az elcsendesedés helye, paptestvérek, szerzetesek és világiak látogatják. Tizenkét főt el lehet itt szállásolni kényelmesen. Amíg Balázs atya itt volt, ő tartotta a búcsúmiséket. Amikor a templom épült, Newman bíboros még nem volt szentté avatva, így nem lehetett ő a titulusa. A templom a Szentháromságnak lett szentelve, Szentháromság vasárnapján is van búcsúja.”

A templombelsőt és a kápolnát, a Mária-kutat és a kálváriát Udvardi Erzsébet festőművész művei díszítik. Barsi Balázs maga is festett egy Szent Ferenc stigmatizációja témájú képet, mely egy kis imafülkében látható a kertben. A hosszú telekről, mely egykor szőlőskert volt, jó időben még a Ság tetejét is lehet látni. A kert minden zugának külön hangulata van, valóságos édenkert. A búcsúmisét nem a kis templomban, hanem a szabadtéri kápolnában mutatta be a veszprémi érsek, melyen Juhos Benjamin ferences diakónus is szolgálatot teljesített.

Kardos Csongor köszöntötte a ferences remeteségben az érseket. Kiemelte, a mai világban mennyire fontos a Katolikus Egyházhoz tartozásunk, amire Newman bíboros is kiváló példát nyújt.

Udvardy György hangsúlyozta, hogy Newman bíboros aktuális szent, annak ellenére, hogy a 19. században élt. 2019. október 13-án avatták szentté, október 9-e pedig a pontos évfordulója annak, hogy 1845-ben katolizált hosszú útjának eredményeként.

Homíliáját az érsek az olvasmány és evangélium központi gondolatával, a hálaadással kezdte. Két nem annak tűnő, de fontos részletet emelt ki ezekből, ami Newman bíboros életére is vonatkoztatható: „út közben megtisztultak” és „szamaritánus volt”.

Amikor a leprások kérik Jézustól a gyógyulást, és elindulnak a papokhoz Jézus utasítására, még nem látják magukon a gyógyulást – magyarázta. – Semmi nem változott, ott vannak a betegség jelei a testükön, mégis elindulnak. Miért? „Mert Jézus mondja, mert bíznak benne. Vállalkoznak az útra, ami kockázatos, mert nevetségessé válhatnak; mert az életükről van szó; mert ha esetleg nem tisztulnának meg, egy újabb kudarc érné őket.” Ennek ellenére vállalják az utat, és közben megtisztulnak. A hit útja ez.

A szamaritánusok korábban a választott néphez tartoztak – folytatta beszédét. – A babiloni fogság idején ők maradtak ott, hogy műveljék a földet, és annak hasznát átadják az elnyomóiknak. Nem volt papjuk, prófétájuk, templomuk, és pogány népekkel keveredtek. Amikor a nép visszatért a babiloni fogságból, ezeket az embereket megvetette, nem tekintette teljes értékű tagoknak. A szamaritánusok magukat is a törvényen kívülinek tartották. Ezért sem a papokhoz megy a leprás szamaritánus, hanem ahhoz, aki őt meggyógyította. „Milyen szabadság ez! Az igazi szabadság! Nem a törvény ellenében, nem a szövetséggel szemben, hanem azzal kapcsolatban, aki a gyógyulást adta!”

Az érsek rátért Newman kardinális útjának bemutatására, aki fiatal korától kereste az igazságot és az egységet. Kezdetben anglikán lelkész volt. Az ősi források, az egyházatyák olvasása közben a Katolikus Egyházban fedezte fel a teljes igazságot, azt, ami a saját korában már meg volt kérdőjelezve. Ugyanis a 19. század elméleti kérdései közé tartozott, hogy vajon van-e igazság, az felismerhető-e, illetve a többség véleménye-e az igazság. „Newman nem az ember igazságáról beszél, hanem arról, hogy az Isten kinyilatkoztatja, feltárja magát, és amit mond, az objektíve igaz. Ha ezt felismerem, az számomra már nem egy vélekedés, hanem egy olyan igazság, ami mellett el kell köteleznem magam.”

Newman meghozta a személyes döntést, anglikán lelkészként katolizált, és azt is hangsúlyozta, hogy ha a Katolikus Egyházban fedezzük fel Isten szavát, akkor minden, amit a Katolikus Egyház hisz a hierarchiáról, az ünneplésről, a közösségről, a szentségekről, a liturgiáról, az igaz. Hinni az Egyházban, bízni az Egyházban – ez elvezette őt a teljes megtéréshez, amit vállalt a barátokkal, tudóstársakkal, családdal való konfliktusok árán is. „A felismert igazság kötelez.”

Azok a kérdések, amik Newmant foglalkoztatták, a mai kor kérdései is: van-e egyetlen egy igazság, felismerhető-e, ha felismerem, kell-e hogy kötelezzen? Sok esetben vélekedéssé, érzéssé formálódik az Egyházhoz tartozásunk is – figyelmeztetett az érsek. – Az Egyházhoz tartozásunk a kinyilatkoztató Isten miatt igaz, mert ő szól, igazat mond, az igazsága megismerhető. Milyen jó, hogy az Egyházban mi otthon vagyunk!

Fáj minden olyan magatartás, ami az egyetlen Istentől jövő igazságot sérti, legyen az vélekedés, ideológia vagy életvitel. „Amit hiszünk, az az életünket formálja, alakítja, sőt az üdvösségünket eredményezi vagy veszélyezteti.” Szükséges a döntés, az odafordulás az Istenhez mindennap – hangsúlyozta az érsek. „Azzal a szabadsággal ragaszkodjunk az Istenhez, amivel megajándékoz bennünket.”

Szent John Henry Newman könyvei nagyrészt magyar nyelven is hozzáférhetők. Ezek olvasására buzdított az érsek beszéde végén.

A szentmise végén arra bátorított az érsek, hogy „figyelnünk kell az Egyházunkra, mert a miénk, tanít és nevel, és nagy szükségünk van arra, hogy az igazsággal szembesüljünk. A véleménykultúra időszakában nehéz, akár még veszélyes is kimondani, hogy van objektív igazság. Márpedig van, mert Isten szólt hozzánk. Ehhez akarunk ragaszkodni, ez tesz minket testvérekké, szabaddá, ez adja meg a lehetőségét, hogy tényleg felelősen és örömmel tudjunk élni”.

Udvardy György kérdésünkre elmondta, most először volt itt búcsúi misén, nyáron egy hetet töltött a remeteségben. Visszaemlékezett arra, amikor még szeminaristaként hallott Ladocsi Gáspár püspöktől Newman kardinálisról, aki akkor még boldoggá sem volt avatva. „Ő hívta fel a figyelmet arra, hogy amivel Newman foglalkozik, azok a mai ember és az Egyház nagyon aktuális kérdései. Néhány éve elkezdtem olvasni Newman bíboros könyveit és a róla szóló könyveket. A mai ember valóban ezekkel a kérdésekkel találkozik bennük: a kinyilatkoztatás igazságával, és hogy az kötelez, vagy nem. Newman felteszi azt a kérdést is, hogy: hiszem-e az Egyházat? Ha hiszem, akkor mint az Egyház engedelmes gyermeke, azt is hiszem, hogy táplál, vezet, itt vagyok itthon; és amit mond, azt elfogadom.” A véleménykultúra azt hiteti el velünk, hogy bármiről lehet véleményünk, és bármilyen következtetésre juthatunk. Ma akár objektív, tényszerű igazságok is megkérdőjeleződnek, ami a tudomány területét is érinti. Az érsek kiemelte, úgy kell keresnünk az igazságot, hogy szabadok vagyunk, de közben megtartjuk a hit engedelmességét. Ez nem az értelem és a szabadság ellen való, azok éppen ebben teljesednek ki.

Forrás: Vámossy Erzsébet /Magyar Kurír
Fotó: Lambert Attila /Magyar Kurír
Ferences Média, 2022