Július hónapot idén Szent Bonaventurának szenteltük heti rendszerességű reflexiókkal. 2024-ben Bonaventura halálának 750. évfordulóján az egykori ferences miniszter generálisra egy elképzelt jelenettel emlékezünk. A Szólj be Szent Bonaventurának! címmel megírt szövegben Bonaventura atya egy budapesti romkocsmában beszélget az egyetemistákkal húsbavágó kérdéseikről. Ünnepelt szentünk a jelenünket érintő felvetésekre adott válaszain keresztül fejti ki időtálló tanítását. Könnyed, nyári, mégis mélyre mutató írás következik Bagyinszki Ágoston OFM atyától.

A középkori szent halálának 750. évfordulója alkalmából az egyik budapesti romkocsma különleges eseménynek adott otthont. A népszerű „Szólj be a papnak!” sorozat legutóbbi rendezvényén egy olyan illusztris vendéget köszönthettünk, akinél sem kronológiai, sem dogmatikai okokból nem volt egyértelmű, hogy elfogadhatja-e a meghívásunkat. Végül Szent Bonaventura legfelsőbb jóváhagyással, ugyanakkor középkori teológushoz méltó titokzatossággal „megjelent” a 21. századi jubileumi eseményen, hogy találkozzon az érdeklődőkkel. Az esemény nemcsak a múlt és a jelen találkozása volt, hanem egy jövőbe mutató életteli beszélgetés. 

Ahogy a diákok gyülekeztek, a rendezvény moderátora bemutatta Bonaventurát, aki barátságos mosollyal viszonozta a hallgatóság fesztiválhangulatot idéző érdeklődését. A nyári kánikulában számára kitöltött söröskorsónyi, behűtött Franciscaner-t dicsérve a Szeráfi Doktor – szelíd humorérzékét sem rejtve véka alá – elmondta, hogy amint gyermekkorában megjelent neki Szent Ferenc a betegágyánál, hogy meggyógyítsa őt, most ő is egy ilyen görbe estére kért és kapott engedélyt legfölülről. 

A könnyed bemutatkozó után azonnal – szokás szerint – a hallgatóság súlyosabb kérdései következtek. Az első keresetlen kérdés gyorsan meg is érkezett egy másodéves szociológus hallgatótól, Annától.

– Miért érdekeljen minket egyáltalán egy középkori teológus, amikor annyi kortárs problémánk van, amelyre ma nekünk kell megtalálnunk a válaszokat?

Bonaventura, aki cseppet sem jött zavarba, nyugodtan válaszolt.

– Értem a kérdésed, de gondolj arra, hogy a mai problémák gyökerei gyakran a múltban találhatók. Az emberi természet és a társadalmi kihívások sok tekintetben nem változtak. Az én egykori tanításaim, amelyek az értelem és a hit egységéről, a közösségépítésről és a természeti világ tiszteletéről, a béketeremtésről szólnak, ma is inspirálóak lehetnek számotokra.

A diákok figyelmesen és várakozással hallgatták, ahogy Bonaventura átszellemülten fejtegette, hogy a középkori és a posztmodern világ problémái mely pontokon hozhatók párhuzamba, és hogy az ő egykori mondanivalója hogyan jelenthet útmutatást a mindenkori embernek. 

Ezután egy angol-pszichológia szakos hallgató, Júlia tette fel a következő kérdést. 

– Nem kevesen küzdenek az ismerőseim közül mentálhigiénés kihívásokkal, de mélyebb lelki igények nélkül. Tudsz-e segíteni a lelki béke megtalálásában azoknak, akik középkori értelemben nem foglalkoznak lelkiekkel?

Bonaventura mély empátiával válaszolt, mint aki szinte várta ezt a kérdést.

– Az imádság és a meditáció nemcsak lelki gyakorlatok, amelyek az embert betájolják az Istenhez fűződő kapcsolatában, hanem bennük foglaltatik a belső egyensúly, valamint a mentális egészség megőrzéséhez szükséges életbölcsesség is. A bölcsesség keresése, amely közelebb visz életünk értelmének a megragadásához, segíthet a szorongás és a depresszió leküzdésében.

– Hogyan találhatom meg az egyensúlyt például a munka és a magánélet között? – kérdezett vissza Júlia.

Bonaventura elgondolkodva válaszolt. 

– Az egyensúly megtalálása valóban kulcsfontosságú a boldog és kiegyensúlyozott életedhez. Az imádság és az önismereti munka segíthet felismerni, hogy mi az igazán fontos az életedben. Tartsd szem előtt, hogy minden tevékenységedben Istent dicsérheted, legyen az munka vagy pihenés, és találd meg a kötelességek és a kikapcsolódás egymást kiegészítő, energizáló jellegét. Ha kevésnek érzed a fényt a lelkedben, akkor pedig keresd meg, hogyan tudsz másokat segíteni és támogatni a munkáddal, hátha így te magad is közelebb kerülhetsz a Fényforráshoz.

Júlia megköszönte a választ, és ígérte, hogy elgondolkodik rajta. 

Ahogy telt-múlt az idő, a közönség egyre jobban feloldódott. A kommunikáció- biológia szakos Péter, aki egy ismert zöld mozgalom aktivistája, tette fel a következő kérdést.

– Mit gondolsz a környezetvédelemről és a klímaváltozásról, ami a 13. században még fel sem merülhetett kérdésként a számodra?

– A teremtett világ Isten ajándéka, és minden teremtményben ott van az Ő jelenléte – kezdte szenvedélyesen Bonaventura – A környezetvédelem nem csak technikai kérdés, mert azáltal, hogy gondoskodunk a Földről, kifejezzük hálánkat és tiszteletünket a Teremtő iránt. Tiszteljétek a természetet, hogy megértsétek a gyökereiteket!

Péter kérdéséhez kapcsolódva Dávid, egy filozófia szakos hallgató kissé kötekedve fűzte tovább a témát.

– Itt azért eltérő szemléletmódok ütköznek! Hogyan lehet a hit és a tudomány összeegyeztethető, amikor az egyik túlvilági pletykákkal, míg a másik természeti tényekkel foglalkozik?

Bonaventura ezúttal is higgadtan reagált. 

– Már a 13. századi vitákban körültekintően tisztáztuk, hogy hit és tudomány nem egymást taszító ellentétek, hiszen ugyanannak az emberi elmének a mélyebb igényeire válaszolnak, egyazon valóság különböző szempontjaira reflektálva: valójában egymást kiegészítő útjai a megismerésnek, ahogy például ma a lélektan és a biológia is kiegészíthetik egymást. A hit rálátást ad a tudományos ismeretanyag mögött meghúzódó metafizikai igazságokra, isteni gondolatokra, míg a tudomány segíthet feltárni és élményszerűvé tenni az isteni gondolatok megvalósulását, a Teremtő bölcsességét. A kettő csak együtt vezethet el a teljes megismeréshez és bölcsességhez.

A résztvevők láthatólag értékelték a vendég veretes retro stílussal ötvöződő szellemi fiatalosságát. Ekkor egy jogászhallgató, Klára kérdezte. 

– A mai hírekben szereplő háborús helyzetek fényében hogyan értelmezhetjük a ferences békemissziót, és milyen gyakorlati tanácsokat adnál a béke megteremtéséhez?

Bonaventura arcán látható volt, hogy a kérdés mélyen érinti.

– A ferences teológia kiemeli az emberi lények pótolhatatlan értékét és méltóságát, amely méltóság a Teremtő szeretetéből ered. Szent Ferenc atyánk a béke és a szeretet hírnöke volt, aki minden egyes embertársában Isten képmását látta. Sőt, Ferenc akkor is béketeremtő volt, amikor a gubbiói farkast szelídítette meg. A mai konfliktusok megoldásához alapvető fontosságú, hogy felismerjük: minden emberi élet értékes. A béke megteremtéséhez elengedhetetlen, hogy tisztelettel és tanulékonysággal forduljunk egymás felé, még azok felé is, akiket ellenségeinknek tartunk. A ferences szellemiség arra hív minket, hogy minden körülmények között a békét és a megbékélést keressük, tudatosítva, hogy összetartozunk és felelősek vagyunk egymásért, és hogy a béke végső soron csak Isten ajándékaként lehet a miénk. Ez a hozzáállás segíthet minket abban, hogy a legnagyobb szükséget szenvedőkben is meglássuk Isten képmását és megéljük az összetartozás és a szolidaritás eszményét, amiből a béke forrásozik.

Bonaventura szavait hallva megrendültség lett úrrá a jelenlévőkön. A beszélgetés végéhez érve – a moderátor kérésére – Bonaventura így összegzett: 

– Ne feledjétek, hogy az igazi bölcsesség nem pusztán értelem dolga, hanem csak a szív és a lélek egységéből fakadhat. Legyetek hűségesek a hitetekhez, tiszteljétek a természetet, ápoljátok a legértékesebb kapcsolataitokat, és legyetek felelősségteljesek a tetteitekben. Így találjátok meg az igazi boldogságotokat és békéteket.

Az előadót ezek után megrohanták a jelen lévő médiamunkatársak, hogy exkluzív interjút kérjenek tőle. Csattogtak a fényképezőgépek, amelyek elől azonban Bonaventura láthatólag igyekezett kitérni. A diákok közül sokan még a rendezvényhelyszínen maradtak, hogy sör mellett vitassák meg a hallottakat. Mások mélyen elgondolkodva hazafelé vették az irányt, miközben a Szeráfi Doktor szavai bizonyára még egy jó ideig velük maradtak. 

***

Szent Bonaventura egyháztanító a Fidanza család gyermekeként született Bagnoregióban 1217-ben. Visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy kisgyermekként súlyosan megbetegedett – még orvos apja sem tudott rajta segíteni. Édesanyja Szent Ferenc közbenjárásáért imádkozott, és megfogadta: ha fia meggyógyul, a ferencesek kolostorába adja őt. Bonaventura huszonöt éves korában belépett a Kisebb Testvérek közé – ekkora kapta meg rendi nevét, ahogy ma ismerjük. Rengetegett tett a rend egységéért – a szétszakadás elkerülése végett megírta Assisi Szent Ferenc történelmi alapokon nyugvó életrajzát. 1273-ban X. Gergely pápa püspökké, majd bíborossá nevezte ki, és gondjaira bízta a II. Lyoni Egyetemes Zsinat megszervezését, melynek célja a latin és a görög egyház közötti egység visszaállítása volt. 1482-ben avatták szentté. 1533-tól tiszteljük mint egyháztanítót; az utókor „Doctor Seraphicus” (szeráfi doktor) címmel illette. Ünnepét szenttéavatásakor felvették a római naptárba, július második vasárnapjára. Emléknapját 1969-ben helyezték július 15-ére.

***

Örömmel hirdetjük, hogy megjelent Szent Bonaventura Assisi Szent Ferenc életét bemutató Legenda Maior című műve a Ferences Rendtartomány gondozásában. A Szent Ferenc stigmatizációjának 800. és Szent Bonaventura halálának 750. évfordulóján kiadott kötet a Ferences Források Magyarul című sorozat következő tagja. Keresse a ferences webboltban ezen a linken.

Fotó: Tengr.ai
Forrás: Bagyinszki Ágoston OFM; Magyar Kurír
Ferences Média, 2024