2024-ben Szent Ferenc stigmatizációjának 800. évfordulójára emlékezik a ferences rend. Ennek apropóján szeptember 14-16. között két központi eseménnyel – keresztúttal és ünnepélyes szentmisével – ünnepelt a ferences család. Hétfőn a Fő utcai Szent Ferenc sebei templomban 16 órától Berhidai Piusz OFM tartományfőnök mutatott be szentmisét, azt megelőzően pedig imaórát tartottak, mely a Verna hegyén szolgáló ferences közösség ma is élő hagyományát idézte fel.
A 16 órakor kezdődő szentmise előtt fél órával szinte teljesen megtelt a Fő utcai Szent Ferenc sebei templom a hívőkkel és a testvérekkel. A Verna hegyén szolgáló ferences közösség minden nap megemlékezik az ott Szent Ferenccel történt eseményről – a fél négykor kezdődő imaórán ezt az élő hagyományt idézték fel a jelenlévők. A zsolozsma és az ünnepség egyaránt arra hívott mindenkit, hogy életük középpontjába azt a Krisztust helyezzék, aki mindenben közösséget vállalva velünk – Szent Ferenc szavai szerint – „a mi emberségünk és törékenységünk valóságos testét vette magára”, és aki értünk vállalt szenvedésével megváltott minden embert.
A szentmisét Berhidai Piusz OFM tartományfőnök celebrálta. Homíliáját egy kijelentéssel kezdte: „Amire ráteszed az életed, az meglátszik rajtad” – majd kérdésekkel folytatta: mit is látunk Szent Ferencben, mint stigmatizált szentben? Mit látunk rajta? Amit látunk, mire hív, és mire ösztönöz bennünket? A Piusz atya szerint Szent Ferencen különösen látható, hogy nem hagyta érintetlenül, aminek odaadta figyelmét, életét. Átalakította őt. Elsősorban Jézus sebeit látjuk, az isteni szeretet misztériumát. Ahogy a liturgia is tanítja: Szent Ferencben Isten megújította fia sebeit. Igazolta azt, hogy Jézus, aki meghalt értünk a kereszten, él. A sebek nemcsak kétezer éve, hanem 1224-ben és ma is élő sebek. Jézus sebei Ferenc sebei lettek.
Ferenc az idő előrehaladtával egyre mélyebben követte Jézust, élete végén pedig megszületett lelkében a vértanúság vágya; az a hit, hogy a földön úgy tud leginkább egységben lenni az Úristennel a tettei által, ha képes szeretetből elviselni a szenvedést. Eszerint a fájdalom minden ember számára lehetőség, voltaképpen meghívás, hogy beletanuljunk és belenőjünk Isten szeretetébe. A szenvedést Isten felülírja. Képes azt értelmessé tenni. „Szent Ferencen meglátszik az ember azon hivatása, hogy beletanuljon Jézus szeretetébe. Ugyanakkor Ferenc stigmatizáltságában ott van minden szenvedésünk is. A saját sebeink és terheink azonban értelmessé válnak a szeretetből fakadó odaadásban” – fogalmazott Piusz testvér. Szent Ferencet is egyszerre járta át az öröm és a fájdalom. Mi is ígéretet kaptunk a teljességre, ami nem akkor következik be, ha kigyomláljuk a fájdalmat, hanem ha elfogadjuk Isten irgalmát, ami képes felülírni mindent.
Hordozzuk, tapasztaljuk közösségeink sebeit is. Mivel nem vagyunk tökéletesek, megtörténik, hogy megsebezzük egymást. Érezhetjük, hogy megbántanak, hogy nem szeretnek jól, érheti közösségünket rágalom, és lehetnek konfliktusok a családban is. Ezek a sebek mind gyógyításra várnak, ami a kiengesztelődés által történhet meg.
„Ha nem tudjuk megmagyarázni, honnét jön az a sötétség, ami megmutatja magát háborúban, katasztrófában, az emberek elbizonytalanodnak, búskomorak lesznek. Úgy érezhetik, mintha csak véletlenül sodródnánk az univerzumban. Szent Ferenc azonban azt hirdeti, Isten mindig megteremti bennünk az örömöt – amit pedig nem vehet el semmi” – hangsúlyozta. Ezután arra szólított fel, hogy szeressük az Egyházat is. Bátran tekintsünk rá úgy, ami túlél mindent, még akkor is, ha úgy látjuk, túl nagy sebeket szenved.
A sebeknek létezik egy olyan formája is, amiket az evangéliumi szolgálat közben szerzünk. Érhet bennünket értetlenség, elutasítás, bántás amiatt, hogyigyekszünk követni a tanításokat. Az atya elmondta, nagy példa számára az a hét ferences rendtársa, akiknek boldoggá avatása éppen folyamatben van: Károlyi Bernátban és hat társában vértanúságuk sebei mellett ott van az öröm is. Veszteségeik mellett odaadottságuk üdvösséget szerez. „Könyörgéseinkben tárjuk fel életünk sebeit azzal az örömteli reménnyel, hogy Isten az, aki ezekből életet fakaszt – aki a sebeket életté alakítja” – buzdított zárásképpen Piusz atya.
A szentmise végén a jubileumukat ünneplő testvéreket köszöntötte a tartományfőnök: a 25 éve örökfogadalmat tett Kárpáti Kázmér OFM, Cseri Nikodémus OFM és Varga Kamill OFM testvéreket, továbbá a 25 éve pappá szentelt Demény Martin OFM, Weinrauch Márió OFM és Tamás Gábor OFM atyát- Ezután a résztvevőknek a budapesti német nyelvű katolikus lelkészség szomszédos épületben található közösségi központjában folytatódott az ünnepség, ahol agapé keretében volt lehetőség közös evésre, ivásra és a hallottak megvitatására.
Gellért Sára Mária
Fotó: Moldoványi Barnabás
Ferences Média, 2024
