Kedves Karnagy Úr! A Fekete Madonna Zarándokvonat kísérőjeként nemcsak a vonatúton, hanem az egész zarándoklat ideje alatt, kiemelten az ünnepi szentmiséken a liturgikus szolgálat énekes részében tevékenykedtél, immáron nem első alkalommal. Hány éve kíséred a zarándokokat?

Ez volt az ötödik zarándokvonat, amely Lengyelországba indult. Mind az öt éve úgy veszek részt ezen a zarándoklaton, hogy feladatot látok el, egyfelől a vonatúton, másrészt pedig az ottlétünkkor. Idén 930 zarándok utazott a vonaton, ahol jól megtervezett és átgondolt menetrend érvényesült, mint ahogy ez az egész zarándoklatról elmondható.

Gondolom, a vonatút nagy része imádkozással és énekléssel telik…

Van egy stúdiókocsinak nevezett vasúti kocsi, illetve két kupé egymásba nyitva. Az ott zajló dolgokat az egész vonaton lehet hallani a vonatrádión keresztül. Percre pontosan meghatározott forgatókönyv érvényelsül. Hogy mi hangzik el, milyen program következik, azt általában a főszervezők (beleértve a Misszió Tours Utazási Irodát), illetve a zarándoklat mindenkori lelki vezetői és jómagam alakítjuk ki.

Kik voltak idén a lelki vezetők?

Székely János püspök atya az egyházmegyénkből, Tamás József segédpüspök Gyulafehérvárról és Bátor Botond volt pálos tartományfőnök, pálos szerzetes.

Térjünk vissza a vonatútra!

A csendeknek is nagy szerepe van természetesen, de a legfontosabb, hogy előre meghatározzuk, mikor, milyen órában ki elmélkedik. Közben megtanuljuk azokat az énekeket a vonaton, amelyek nélkülözhetetlenek lesznek a zarándoklat során, mind a közös szentmiséken, mind a szentmisén kívüli más templomi alkalminkon, vagy amelyeket a körmenetben vonulva énekelünk. Ezek megtanítása, gyakorlása-gyakoroltatása az én feladatom, de ha olyanfajta imádságról van szó, mint például a Rózsafüzér, az Úr angyala, reggeli vagy esti imák, természetesen azok vezetésébe is bekapcsolódom, hiszen ilyenkor is lehet, illetve kell énekelni.

Hogyan történnek az énekpróbák? Rendelkezésre áll valamilyen segédanyag az énekek megismerésére?

Pár éve összeállítottam a Zarándokok énekesfüzete című válogatást, amiben a legfontosabb énekeink vannak. Általában az Éneklő Egyházból és a Hozsannából válogattam ezeket, de találhatunk benne egy-két speciális éneket is, mint például a lengyelek által nagyon kedvelt Fekete Madonna himnuszt, amelyet a pálosok magyarra is lefordítottak, továbbá egy olyan éneket (Isten, ki Lengyelhont sok század éve növeszted fénnyel és dicső karoddal kezdetűt), amely ugyan nem a lengyelek himnusza, mégis nemzeti imádság és egyébként ősi ének. Mivel ez minden lengyelnek sokat jelent, számos alkalommal két nyelven énekeltük. Aztán meg kell említenem II. János Pál pápa legkedveltebb énekét, az ún. Bárka-dalt, ezt is két nyelven szoktuk énekelni, valamint a lengyelek nemzeti esti imádságában, az “Apel”-ben is van olyan ének, amelyet közösen szoktunk énekelni velük. Ezek a próbák a vonatúton nagyon nagy élményt jelentenek a zarándokoknak, mert azok, akik már voltak korábban és ismerik ezeket az énekeket, gyakran várják, hogy a kedvencük sorra kerüljön, vagy ha még nem voltak, de hallották, hogy egyik-másik milyen szép, akkor szeretnék minél előbb megtanulni.

A stúdiókocsin kívül, hogyan tartasz kapcsolatot a zarándokokkal? Vannak ismerőseid?

Vannak, idén például olyanokkal is találkoztam, akik öt évvel ezelőtt is már voltak. Sokan ismernek, nagy szeretettel fogadnak, és a vonatút során is van időm beszélgetni. De most hadd térjek vissza a lengyelekre, arra a fogadtatásra, ahogy várnak minket. Letagadhatatlan az a sok száz éves közös barátság, közös gyökér, amelyre lehet, hogy néha árnyékok vetültek a történelem során, de amikor a saját himnuszukkal vonulva megy 900 ember lengyel és magyar feliratú táblákkal, zászlókkal, annak olyan felemelő ereje van, hogy leírhatatlan. Hadd említsek egy példát: mire a krakkói vasútállomástól a templomig felértünk és vissza, 70-80 lengyel szeméből kicsordult a könny. Nagyon mélyen bennük él az, hogy a II. világháború idején sok ezer katona volt itt Magyarországon, és hogy mennyit segítettünk nekik.

Az indulás előtt, majd a megérkezés után milyen további feladataid vannak? Hogyan néz ki egy nap részletes programja?

Az egész zarándoklat hosszú, hetekig tartó szervezést igényel. Például idén a váci székesegyház kórusa is velünk tartott, korábban ilyen nem volt. Velük is minden egyes mozzanatot egyeztetni kellett, aztán Erdő Péter bíboros úr titkáraival is. A misék énekrendjét már jó előre meghatározom, ez benne van a kis programfüzetünkbe, és még sorolhatnám. Érdemes lenne arról beszélni, hogy az odafelé vezető úton hány helyen állunk meg, veszünk fel újabb és újabb zarándokokat, mert az is nagy élmény. Most csak egyet emelnék ki, mégpedig a kassai megállásunkat, amikor Szesztay Ádám, a kassai magyar főkonzul, valamint Zakariás István Kassa megye alelnöke is köszöntött minket a megérkezésünkkor, és búcsúztatta az övéit. Ezek a dolgok számunkra is megindítóak, főként tudva azt, hogy mennyi sanyargatás éri az arrafelé lakó magyarokat. Ahogy megérkeztünk Lengyelországba, buszokkal vittek fel bennünket a Jasna Górára, a Fényes-hegyre, majd a II. János Pál Zarándokszálláson kapott szállást a legtöbb zarándok. A következő nap (kedden) lényegében 8:45-től indult a program a felsorakozással. Ünnepélyes bevonulással közelítettük meg a kegykápolnát, ami a bazilika mellett van. Itt őrzik a kegyképet. Az ottani kegyhely elöljárója köszöntött minket 9 órától, mi pedig egy miseruhát adtunk át ajándékba a magyarok nevében. Ezután átvonultunk a bazilikába, ahol 9:30-kor kezdődött a püspöki szentmise 20 pap koncelebrálásával. A misét követően felvonultunk az ún. Boldog Özséb-díszkúthoz, amelyet 4 vagy 5 éve vittük, ajándékoztuk a lengyeleknek. Mindig szokott lenni koszorúzás, ima és ének Boldog Özsébről, amelyet szintén még a vonaton tanulunk meg. Ezt követően közös programon vettünk részt az ezer főt is befogadó Kordecki-teremben, ahol köszöntések, elmélkedések, a kegyhelyről készült vetített képes előadás, további előadások és éneklések gazdagították a zarándoklat programját. Velünk volt Molnár Imre, a Külügyminisztérium főtanácsosa, aztán az ottani varsói magyar nagykövet, valamint a főkonzulasszony is. Este pedig a Kiáltás nevű imán vettünk részt, amelyet a Mária Rádió is közvetített. Ezt egy velünk zarándokoló pap vezette, kb. 11 perces, található benne három ének, orgonálnom is kellett, ugyanúgy ahogy a délelőtti szentmisén. Ez az imádság a magyar nemzetért könyörög az Istenhez. A nap zárásaként pedig az ún. “Apel”-imádság következett, ami a lengyelek nemzeti imája. Minden este közvetíti a lengyel média. Két nyelven zajlik ilyenkor a mi tiszteletünkre. Az imádság végén pedig szintén két nyelven énekeljük el a Fekete Madonna himnuszát, amelyet orgonával kísérek. Felemelő érzés… Jó idő esetén még gyertyás körmenetet szoktunk tartani a nyugovóra térés előtt, illetve aki szeretne, az virraszthat is.

Ahhoz, hogy egy ekkora zarándokcsoportot mozgatni lehessen, vagy a körmenetekkor, vonulásokkor az éneklést irányítani, kell valamilyen különleges technikai apparátus?

Fontos segítség a rádiós kihangosító rendszer. A menet legelején, ahol a papság és a zászlók mennek, én is egy mikrofonnal a kezemben vonulok, és alig néhány kilós hangfal van kb. 100 méterenként elszórtan valakinek a hátán, így jól hallható minden. A másik pedig a már említett énekes füzet – csak elegendő az ének számát bemondanom, és mindenki tudja, hogy hol keresse. Így zajlott egyébként a gyertyás körmenetünk is éjszaka, amikor inkább már fejből énekeltük az énekeket.

Melyik program tekinthető a zarándoklat csúcspontjának, ha lehet ilyet mondani?

A zarándoklat harmadik napjának, ill. az mondhatjuk, hogy az egész zarándoklat fő eseménye az Erdő Péter bíboros által tartott szentmise. Azonban fontos kiemelni, hogy előtte még az egész zarándokcsoport levonult Czestochowa belvárosba, ahol megkoszorúztuk Popieluszko szobrát. Ezen a varsói nagykövet is megjelent, valamint a főkonzul, és ekkor érkezett meg Erdő Péter bíboros úr is. Velünk gyalogolt végig ezen az úton Kövér László, akit előző este fogadtunk a zarándokszálláson. Felemelő érzés volt, ahogy a szentmise előtt ünnepi menetben vonultunk le a szoborhoz, és láttuk a várfal mellvédjére kifeszített hatalmas nagy, egybemontírozott lengyel-magyar zászlót.

A hazafelé tartó úton milyen élményben volt részetek?

A visszafelé vezető úton Krakkóban álltunk meg, ezt azért hangsúlyoznám, mert tavaly nem itt, hanem Tarnovban voltunk. Tarnov egyébként a legmagyarabb lengyel városnak mondható, Bem apó is ott van eltemetve. Petőfi-szobor van a városban és székely kapu. 8 óra előtt meg is érkeztünk Krakkóba, ahol egy helyi buszos vállalkozó segítségével utaztattuk a zarándokokat a nemrégiben megépül és a környezetét nézve folyamatos építés alatt álló II. János Pál-bazilikához. Itt rövid közös program után következett az ünnepi szentmise, amelynek elején a krakkói érsek, Dziwisz köszöntött minket, aki egyébként II. János Pál titkára volt. Pápai Lajos győri püspök is jelen volt ezen a szentmisén, és a krakkói zeneakadémia kórusa énekelt. A déli harangszót a Kossuth Rádióban innen közvetítették. A szentmise után a zarándokcsoport újra felsorakozott, mind a 900 ember, és felvonultunk a Wawelba, Lengyelország szellemi és lelki központjába. Énekelve közelítettük meg a waweli székesegyházat Kövér László és Soltész Miklós kíséretében. A székesegyház kórusa köszöntött minket, és ekkor került sor arra a gesztusra, amelyet már régóta terveztünk: egy Szent László-ereklyét adtunk át a Wawel plébánosának, ők pedig Jadviga (Szent Hedvig) -ereklyét ajándékoztak nekünk. Itt is érezhettük, hogy a közös múltunk mennyire fontos a lengyelek számára, mennyire tisztelik Szent László királyunkat. Ehhez még annyit hadd tegyek hozzá, hogy többen kifejtették lengyel részről, még a nagykövet is és az ottani elöljárók, hogy a magyaroknak ez a helytállása napjainkban Európában hatalmas példa…

Ahogy a szavaidból kivettem, az egész zarándoklat nagyon intenzív szolgálatot jelent.

Igen, ezen nincs mit titkolni, például, ha a krakkói napot megnézem, hogy ott mennyit kellett énekelni és előtte mennyi időm volt aludni, akkor tényleg fárasztó, de a zarándokok nagyon hálásak – ez rengeteg erőt ad.

Voltaképpen miért szereted ezt csinálni?

Nagyon sok ember jön oda hozzám azzal, hogy ez a pár nap lelki értelemben megfizethetetlen. Az emberek rájönnek arra, hogy ha ennyien közösen imádkoznak, közösen vonulnak és énekelnek, az olyanfajta együvétartozást jelent, amilyenről a hétköznapokban sokat beszélünk, de ritkán van részünk benne. Az, hogy két népnek ilyen szinten van köze egymáshoz a kötelezettségszegési eljárásoktól hangos Európai Unióban, nagyon sokat jelent számomra.

Mennyiben más felnőtteket énekre tanítani, énekeket gyakorolni vagy vezényelni, mint diákok között csinálni mindezt, hiszen tudjuk, hogy életed nagy részét – még ha számos alkalommal vállalsz kórus- és szólóéneklést különböző koncerteken – az iskolában, jelesül a ferences gimnáziumban töltöd?

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a zarándoklat során nagyon sok gyermek van velünk, sőt, idén szellemi fogyatékkal élő gyermekeket is vittünk magunkkal, valamint állami gondozottakat is. Lényegében abból más, hogy mindenki egy indíttatásból van itt, látom rajtuk, hogy tényleg nagy élmény az énekelve történő imádkozás. Tudom, hogy tanárként vetni küldtek és nem aratni, itt azonban hamarabb megtörténik a visszacsatolás, az a hála, amit már a második nap látok a zarándokok arcán nagyon jóleső érzés, és örülök annak, hogy adni tudok valamit…

Miért kelnek útra évről évre emberek ezrei, és szállnak fel akár a Fekete Madonna Zarándokvonatra, akár az Erdélybe tartó Boldogasszony Zarándokvonatra? Mit találnak ezeken a helyeken a zarándoklat résztvevői?

Ahogy a csíksomlyói Szűzanyának, úgy a czestochowai Fekete Madonnának is az oltalma alá futnak, futunk kérésekkel és felajánlásokkal. Ez utóbbi esetében ráadásul olyan közegben történik mindez, ahol testvérként fogadnak bennünket a lengyelek. Biztos útmutatást kaphat az ember, amelyre olyannyira szomjazunk manapság, lelki, spirituális kéréseinek meghallgatását.

Keppel Dániel

fotók: Misszió Tours Utazási Iroda