Az itt felsorolt történetek öt olyan eseményt tárnak elénk, amelyekben meghalt személyek támadtak fel Assisi Szent Ferenc közbenjárására. A legendarészletek Celanói Tamás Szent Ferenc-életrajzainak csodajegyzékéből származnak. Az összeállítás Gelsomino Del Guercio Cinque casi di morti resuscitati attribuiti all’intercessione di San Francesco című írása alapján készült.
Amikor kézbe vesszük a Celanói Tamás által írt Szent Ferenc-életrajzokat, azokban számos csodára bukkanunk, amelyek megtörténtét a Szent közbenjárásának tulajdonítják. Míg 21. századi olvasóként szívesen olvassuk a szentek életének részleteit, a csodás események leírásának befogadásával gyakorta nehezen boldogulunk. Jacques Dalarun, a legutóbb megtalált Celanói-életrajz felfedezője a Boldogságos Ferenc atyánk megtalált életrajza című kötet előszavában így fogalmaz: „Jól tudom, az efféle beszédet nehéz manapság meghallani. A csodák nem érdekelnek senkit: élő tapasztalatot akarunk, nem fantasztikus mesét! Sőt, az efféle diskurzus kínos érzést is okoz. A hívők attól tartanak, hogy naiv hiszékenység gyanújába keverednek, ha érdeklődést mutatnak a csodák iránt; a többiek pedig nem tudják, mit is kezdjenek a természetfelettivel.” Mégis, ha közel engedjük magunkhoz ezeket a történeteket, amelyeket a legenda szerzője különös elevenséggel, részletgazdagsággal írt meg, bepillantást nyerünk nemcsak a középkori ember hétköznapjainak életébe, de abba is, ahogy számára a természetfölötti és a hétköznapok világa hogyan kapcsolódott össze. E találkozási pontokon pedig időről időre ott találjuk Assisi szentjét, Ferencet.
1) „Gyónni akarok, atyám…” (CÉCs 40)
Az első eset egy Benevento közelében fekvő Monte Marano nevű településen történt, ahol meghalt egy asszony, aki különös tisztelettel volt Szent Ferenc iránt.
Celanói Tamás Szent Ferenc-életrajza szerint az asszony halála estéjére eljöttek az egyháziak, hogy zsoltárokat énekelve virrasszanak a megholt fölött, amikor az asszony hirtelen, mindenki szeme láttára felkelt ágyáról, magához hívta az egyik jelenlevő papot, aki a keresztapja volt, és így szólt hozzá:
„Gyónni akarok, atyám, hallgasd meg bűnömet. Én ugyanis meghaltam és pokolra ítéltettem, mivel azt a bűnömet, melyet mindjárt meg fogok nevezni, eddig mindig elmulasztottam meggyónni. Szent Ferenc közbenjárására azonban, akinek mindig nagy tisztelője voltam, engedélyt nyertem arra, hogy visszatérjek testembe, és ama bűnöm megvallásával bocsánatot nyerjek. Mihelyt tehát itt, valamennyiötök jelenlétében elvégzem gyónásomat, azonnal visszatérek a megígért nyugalom hazájába.”
Az életrajzíró szerint az asszony „a remegő papnál nagy remegéssel elvégezte gyónását”, majd miután megkapta a feloldozást, visszahanyatlott ágyára, és boldogan elszenderült az Úrban.
2) „Épen és elevenen emelte fel a ravatalról.” (CÉCs 46)
A Matera tartománybeli Pomarico nevű faluban élt egy házaspár. Egyetlen kislányuk született, aki egy súlyos betegség következtében meghalt. Amikor eljött a temetés napja, a lányka édesanyja magán kívül volt a fájdalomtól: „úgy érezte, hogy maga is utána megy a sírba”. A legenda szerint azonban megjelent előtte Szent Ferenc egy társa kíséretében, és szelíden így szólt hozzá: „Ne sírj, mert bár egyetlen lámpásod fénye egészen kialudt, én újra meggyújtom azt!”
Az asszony mindenkinek elbeszélte, mit mondott neki a Szent, és megtiltotta, hogy a holttestet eltemessék. Majd nagy hittel Szent Ferenc nevét segítségül hívva a korábban élettelen holttestet minden körülálló nagy csodálkozására „épen és elevenen emelte fel a ravatalról”.
3) „Add vissza nekem azt, akit káromlásom miatt elragadtál tőlem.” (CÉCs 43)
Egy alkalommal a nocerai testvérek megkértek egy Péter nevű embert, hogy egy időre adjon nekik kölcsön egy szekeret, amelyre nagy szükségük volt. Péter azonban visszautasította a kérést, sőt szidalmazni és káromolni kezdte Szent Ferencet.
De ahogy kimondta, meg is bánta ostobaságát: rettegni kezdett bűne következményétől, amely gyorsan el is érkezett. Péter elsőszülött fia ugyanis hirtelen megbetegedett, és nem sokkal később meghalt.
A kétségbeesett apa a földre rogyott, és nem szűnt meg könnyek között kiáltozva segítségül hívni Szent Ferencet: „Én vagyok az, aki vétkeztem – mondotta –, igazság szerint engem kellett volna sújtanod. Drága szentem, add vissza nekem – aki immár bánom bűnömet – azt, akit káromlásom miatt elragadtál tőlem. Neked ajánlom magamat és mindig készen állok szolgálatodra. Sőt, kész vagyok minden első terményemet neked ajánlani.”
A legenda arról számol be, hogy e szavakra a gyermek feltámadt, s miután abbahagyta a sírást, elmondta, hogy mikor meghalt, odalépett hozzá Szent Ferenc, és visszavezette a halálból az életbe.
4) „Hiszed-e, hogy Isten szentje, Szent Ferenc életre keltheti gyermekedet?” (CÉCs 42)
Egy római jegyző hétéves fia a gyerekekre jellemző kíváncsisággal a fejébe vette, hogy követi édesanyját a Szent Márk-templom felé vezető úton. Az anyja arra utasította, hogy maradjon otthon, ám ő a visszautasítás felett érzett bánatában kiugrott palotájuk ablakán, és a zuhanás következtében szörnyethalt.
Az anya meghallotta a tompa csattanást, s abbéli félelmében, hogy a gyermeke esett ki az ablakon, visszasietett. Meglátva halott fiát mintegy eszét vesztve kiáltozott, s „először magán akart bosszút állni”.
Egy Rao nevű ferences testvér, aki ünnepelt szónok volt, épp arra járt. Odament a gyermekhez, majd hittel telve így szólt a gyermek apjához: „Hiszed-e, hogy Isten szentje, Szent Ferenc életre keltheti gyermekedet annak a szeretetnek érdeméért, mellyel Isten Fia, Jézus Krisztus iránt mindig viseltetett?” Az atya azt válaszolta, hogy szilárdan hisz ebben, s ígérte: egész életét Szent Ferenc szolgálatának szenteli, ha Isten az ő érdemeiért ilyen nagy kegyelemben részesíti.
Rao testvér társával együtt imádkozni kezdett, s erre buzdította a többi jelenlevőt is. Amikor befejezte az imádságot, a gyermek megmozdult, felemelte a karját, felült, majd pedig „az összes jelenlevők szeme láttára fel s alá járkált és teljesen visszanyerte testi épségét” Szent Ferenc csodálatos közbenjárására.
5) „Szemrehányásokat tett az őt siratóknak…” (CÉCs 47)
A szicíliai Ragusában egy Gerlandinus nevű fiatalember szőlőt szüretelt szüleivel együtt. Miközben a boros tömlőket töltötte, a prés alá állt, az összetartó fák azonban meglazultak, és a hatalmas kődarabok, amelyekkel a szőlőt préselik, rázuhantak, és súlyos fejsérüléseket okoztak neki.
Apja azonnal odasietett, ám mikor látta, hogy nem tudja megmenteni fiát, ott hagyta a kőhalom alatt. A fiú jajveszékelésére odasiettek a szüretelők, akik látva az apa mély fájdalmát, kihúzták a fiú akkorra már élettelen holttestét a kövek alól.
Az apa Jézus lábaihoz borulva alázatosan könyörgött, hogy Szent Ferenc érdemeiért – akinek épp közelgett az ünnepe – adja vissza neki egyetlen fiát. „Megkettőzte könyörgését”, s megfogadta, hogy fiával együtt elzarándokol a Szent sírjához, ha az Úr feltámasztja őt. S íme, csodálatos dolog történt: a fiatalember, akinek testét egészen összezúzták a kövek, épen és egészségesen talpra ugrott, s „szemrehányásokat tett az őt siratóknak és örömmel újságolta nekik, hogy az életbe való visszatérését egyes-egyedül Szent Ferenc közbenjárásának köszönheti”.
***
Szöveg: Kámán Veronika
Forrás és fotó: San Francesco
Az idézetek forrása: Celanói Tamás életrajzai Szent Ferencről, Agapé, Újvidék – Szeged – Csíksomlyó, 1993. (ford. Balanyi György, javította Hidász Ferenc és Várnai Jakab)
Ferences Média 2024