Hogyan segíti a természet az emberek hitét? Az ember uralkodik a természeten vagy fordítva? Hogyan segíthet a vallás megállítani a környezeti pusztulást és a természeti világtól való elszakadás folyamatát? Ezek a kérdések, témakörök álltak a Napfényes Rendezvényteremben megtartott Világvallások egy asztalnál című kerekasztal-beszélgetés sorozat legutóbbi alkalmának középpontjában, ahol a meghívott vallások képviselői osztották meg gondolataikat az ökoteológia témájáról.

Ille Zoltán moderátor beszélgetőtársa Hosszú Zoltán (a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének elnöke), Karsai Eszter (a Gyulai Pál utcai Református Gyülekezet lelkipásztora), Radvánszki Péter (a Páva utcai zsinagóga rabbija), Sulok Zoltán (a Magyarországi Muszlimok Egyházának elnöke), Karsai Gábor (a Tan Kapuja Buddhista Főiskola rektora) mellett Kardos Csongor OFM ferences testvér volt, aki a katolikus nézőpontot mutatta be és a ferences lelkiség szemléletébe nyújtott betekintést. Az alábbiakban a ferences látásmód egyes részleteit osztjuk meg, amely a 2025-ös Naphimnusz-jubileum közeledtével különösen is aktuális.

A természet jelentősége és szerepe az emberek hitében

Kardos Csongor bevezetésként a természet és a hit kapcsolatáról beszélt, arról, hogy a teremtett világban minden Istenről tanúskodik, és ennek felismerése mélyítheti az ember hitét: „A katolikus egyházat képviselem, de ferencesként a hit és a  teológia egy sajátos ízét is magammal hozom, amely összhangban van a nagy egésszel. Jövőre ünnepeljük Assisi Szent Ferenc Naphimnuszának 800. évfordulóját, amely sok szempontból kapcsolódik a teremtéshez és a természethez”. Felidézte Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikáját is, amely éppen Szent Ferenc szemléletét állítja a teremtett világ tiszteletének középpontjába.

Csongor atya elmondta, hogy bár Szent Ferenc természetszeretete közismert, érdemes annak  mélyebb jelentését is vizsgálnunk, hiszen Ferenc nemcsak a szépséget látta meg a természetben, hanem Isten kézjegyét is: „Feljegyezték róla, hogy soha nem feledkezett meg az élet legkisebb formáiról sem. Ha az úton egy hernyót vagy apró férget látott, megfogta, és átvitte az út másik oldalára, nehogy eltapossák. Nemcsak a természet iránti szeretetből tette ezt, hanem mert eszébe jutott Jézus Krisztus, akiről így jövendölt a Zsoltárok könyve: »csak féreg vagyok, nem ember, az emberek gúnytárgya s a népek megvetettje«.” A természet Szent Ferenc számára nem öncélú csodálat tárgya volt, hanem egy létra, amelyen keresztül Istenhez juthatott: „A teremtett világ minden eleme, szépsége, rendje Istenről beszél, az ő nyomát hordozza, és őhozzá vezet, ha odafigyelünk rá”. Hozzátette, hogy mivel a világ egy teremtett világ, ezért az ökológia is csak a Jóistennel kapcsolatban értelmezhető, hiszen ez adja meg az egésznek az értelmét és motivációját.

Mindannyian testvérek vagytok: az ember feladata és szerepe a természetben

A Teremtés könyvében azt olvassuk, hogy az ember uralkodik a teremtett világon (vö. Ter 1,28). Fontos azonban megérteni, hogy ez a kifejezés nem a leigázás vagy kizsákmányolás jogát jelenti: a korabeli szóhasználat szerint az uralkodó olyan személy volt, aki nagy felelősséggel tartozott a rábízottakért. Csongor atya emlékezetett: „Egy királytól azt várták, hogy a szegények, az özvegyek, az árvák védelmezője legyen. Minél nagyobb az ember méltósága és rangja a teremtett világban, annál nagyobb a felelőssége is.”

Kapcsolatokban élünk, kommunikálunk – ez az emberségünk lényege, amelyben folyamatosan fejlődünk. Ez a kapcsolatrendszer egy hármas viszony: összeköt minket Istennel, egymással és a teremtett világgal. Az ember azonban ebben a harmóniában kerékkötővé válhat, és ezt nevezzük bűnnek – amikor visszaélünk a kapcsolatainkban rejlő felelősséggel. Csongor atya kifejtette: „Teremtettségünkből fakadóan  minden létező familiáris kapcsolatban áll egymással, ami egyszerre jelent óriási felelősséget és nagy ajándékot számunkra. Hitünk különösen is arra tanít, hogy figyeljünk azokra, akik a legvédtelenebbek és legkiszolgáltatottabbak, akik talán nem tudják képviselni vagy érvényesíteni a jogaikat.”

A teremtett világ nem csupán eszköz, hanem érték. II. János Pál pápa szavaival élve „az élet kultúráját” kell építenünk a halál kultúrája helyett, anélkül, hogy a kapott szabadságunkkal visszaélnénk, hiszen az nem mások elnyomásáról, hanem a szabad önajándékozásról szól. Csongor atya gondolatmenetét folytatva kiemelte, hogy a mai világ gyakran épp a szabadság fogalmának félreértelmezése miatt szenved, és ez a természethez való viszonyban is megjelenik.

Természetvédelem és hitélet

Ferenc pápa nevéhez fűződik az átfogó ökológia fogalma, amely arra hívja fel figyelmünket, hogy az ökológiai kérdések szorosan összefüggnek az emberi társadalom állapotával. A társadalmi intézmények működése, a szolidaritás sérülése közvetlen hatással van a környezetre, és károkat okoz. Az ökológiai megtérés ezért nem csupán a természethez való viszonyunk megváltoztatását jelenti, hanem magában foglalja az emberi és szociális dimenziók átalakítását is. Mindenkinek megvan a maga felelőssége ezen a téren: Míg Ferenc pápa a klímacsúcson szólítja meg a világ vezetőit, mások a saját életük szintjén tehetnek lépéseket a változás érdekében. „Én azt tudom, hogy ferencesként felelősségem ferences lelkiségű életszemléletet az emberek elé élni. Szent Ferenc nem arról híres, hogy a tulajdont halmozta volna, hanem éppen ellenkezőleg. Ha ezt valahogy meg tudom valósítani a saját életemben – szerényen, tulajdon nélkül élve, ami azt jelenti, hogy semmihez nem ragaszkodva és semmit nem kihasználva –, akkor talán így tudok tenni. És ez nem kevés, én ebben hiszek.” – fogalmazott Csongor atya.

Egy természetből vett szimbólum vallásunkban

Arra a kérdésre, hogy melyik vallás milyen fontos természeti szimbólumot használ, Kardos Csongor a búza és a szőlő képét emelte ki, amelyekből a szentmisén Krisztus teste és vére lesz. A miséző pap is ezt imádkozza: „Áldott vagy, Urunk, mindenség Istene, mert a Te bőkezűségedből kaptuk a kenyeret, és felajánljuk Neked, mint a föld termését és az emberi munka gyümölcsét.” Ebben benne van az ajándék jelleg, hogy a föld Isten ajándékaként terem, , és benne van a mi munkánk is, a mi verejtékünk, és mindezt odavisszük  Isten színe elé. Megjelenik ebben a kapcsolat, az egymásra utaltság, a hála: mindkettőre szükség van, és ebből születik meg valami isteni. Az egész teremtett világgal kapcsolatban is ez a feladatunk: “divinizálni”, felemelni Istenhez, visszaadni annak, akitől származik, és akitől ajándékba kaptuk.

***

A teljes kerekasztal-beszélgetés visszanézhető a videógalériánkban.
Ferences Média, 2024