II. fejezet

Két testvér, aki Boldog Ferencet elsőként követte

10 Mindezt látta és hallotta ugyanabból a városból két férfi, és az isteni kegyelemtől ösztönözve alázatosan odajárult hozzá. Egyikük Bernát testvér, a másik Péter testvér volt. És egyszerű szavakkal ezt mondták neki: „Mostantól veled akarunk lenni, és azt akarjuk csinálni, amit te csinálsz. Mondd meg hát nekünk, mit tegyünk javainkkal!” Ő ujjongva érkezésük és kívánságuk felett jóindulatúan így válaszolt: „Menjünk, és kérjünk tanácsot az Úrtól!”

Elmentek ezért a város egyik templomába, beléptek, térdet hajtottak, és alázatosan így fohászkodtak: „Urunk Istenünk, dicsőséges Atya, kérünk téged, hogy irgalmasságod által mutasd meg nekünk, mit kell tennünk.” Az ima befejeztével megszólították a templom papját, aki éppen akkor ott volt: „Uram, mutasd meg nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus Evangéliumát!”

11 És amikor a pap felnyitotta a könyvet, hiszen ők maguk még olvasni sem tudtak valami jól, azonnal arra a helyre találtak, ahol ez van írva: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, és add el mindenedet, amid van, és ajándékozd a szegényeknek, így kincsed lesz a mennyben.”13 És újra kinyitva a könyvet ezt találták: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát…”14 Ismét kinyitva erre akadtak: „Semmit se vigyetek az útra…”15 Ennek hallatára igen nagy örömmel örvendeztek16, és mondták: „Íme, amit kívántunk, íme, amit kerestünk.” Boldog Ferenc pedig így szólt: „Ez lesz a mi regulánk.” És kettőjükhöz fordulva ezt mondta: „Menjetek és cselekedjetek az Úr tanácsa szerint.”

Így aztán Bernát testvér elment, és mivel gazdag volt, teljes vagyonának eladásával sok pénzre tett szert. Péter testvér világi javakban szegény volt, lelkiekben viszont immár gazdaggá lett. Ő is úgy cselekedett azért, amint az Úr meghagyta neki. Összegyűjtötték a város szegényeit, és szétosztották közöttük az összes pénzt, amit vagyonuk eladásán nyertek.17

12 Mialatt ezt Boldog Ferenc jelenlétében véghezvitték, odajött egy Szilveszter nevű pap, akitől Boldog Ferenc köveket vásárolt San Damiano templomának megjavításához, ahol sokat időzött, mielőtt testvérek csatlakoztak hozzá.

A pap látta, hogy osztogatják a pénzt, ezért kapzsiságtól lihegve – hiszen arra vágyott, hogy ő is kapjon a pénzből – zúgolódni kezdett: „Ferenc, nem jól fizetted ki nekem a kövek árát, amiket tőlem vásároltál.” Meghallotta Boldog Ferenc a jogtalan zúgolódást, és mert mindenféle kapzsiságot elvetett, odament Bernát testvérhez, belenyúlt köpenyébe, ahol a pénz volt, kivett belőle egy jó marék dénárt és a papnak adta. Majd újra a köpenybe nyúlva ismét dénárokat vett ki belőle, ahogy egyszer már megtette, és megint a papnak adta e szavakkal: „Megkaptad a teljes árat?” „Meg” – felelte a pap, és örömködve hazatért.

13 Néhány nap múlva ugyanez a pap az Úr sugallatára el-gondolkodott mindazon, amit Boldog Ferenc cselekedett, és így szólt: „Vajon nem vagyok-e szerencsétlen én, aki öreg létemre ilyen mulandó dolgokat kívánok és keresek, ez a fiatalember pedig Isten szerelméért megveti azokat, sőt borzad tőlük?”

A következő éjjel egy mérhetetlen nagy keresztet látott álmában, amelynek teteje az eget érintette, lábazata pedig Boldog Ferenc szájában állt.18 A kereszt oldalsó szárai a világ egyik végétől a másikig értek.

Felébredve a pap úgy vélte, hogy Boldog Ferenc valóban Isten barátja, és hogy az egész világon el fog terjedni az a szerzetesközösség, amit elindított. Így azután félni kezdte az Istent, és otthonában bűnbánatot tartott. Nemsokára a testvérek rendjébe lépett, ahol erényesen élt és dicsőségesen halt meg.

IMÁDSÁG A SZERZETESEKÉRT

Tekints le Uram azokra, akik a szerzetesi élet hivatását Tőled kapták, és fogadalmaikat a Te kezedbe helyezték.

Miként is tudná halandó, testben élő lélek legyőzni az érzéki vágyak szabadságra törekvését, a megszokás erejét, a kevélység és anyagiasság kísértését, a belső állhatatlanságot, fáradtság és unalom veszélyeit, ha Te Istenünk nem gyújtanád föl bennük és nem táplálnád magad jóságosan a szegénység, szüzesség és engedelmesség szeretetét, s ha nem adnál erőt nekik?!

Add meg hát nekik védelmedet és vezetésedet. Legyen meg bennük, Uram, a Te Lelked adományaként az okos mértékletesség, a bölcs jóság, a komoly szelídség, a tiszta szabadság.

Ízzék bennük a szeretet és kívüled semmit se szeressenek. Éljenek dicséretes módon, de dicséretre ne töreked-jenek. Téged dicsérjenek testük szentségével és lelkük tisztaságával, szeretettel féljenek Tőled és szeretetből szolgáljanak Neked. Te légy az ő tisztességük, örömük: Te a szomorúságban vigaszuk, kétségben tanácsuk, sérelmekben oltalmuk, szorongatásban türelmük. Te légy a szegénységben bőségük, a böjtölésben eledelük, a betegségben orvosságuk! Benned legyen mindenük, Téged mindenek felett szeressenek. Amit fogadtak őrizzék is meg. Általad pedig nyerjék el életük koronáját. Amen.

Pontificale Romanum

Forrás: Testvérünk és atyánk – Rövidebb ferences források I.
Kép: ofm.org; unsplash.com

13 Mt 19,21
14 Mt 16,24
15 Lk 9,3
16 Vö. Mt 2,10
17 Ugyanez olvasható a regulában is a rendbe lépőkről: RnB 2,4; RB 2,5.
18 Vö. Ter 28,12