Pierbattista Pizzaballa OFM bíboros, jeruzsálemi latin pátriárka személyes hangvételű videoüzenetben búcsúzott halála napján a húsvét másnapján elhunyt Ferenc pápától. Üzenetének átiratát teljes terjedelmében, magyar fordításban közöljük.

Húsvétot, a feltámadás napját üljük, tegnap, vasárnap pedig a húsvét szent titkát ünnepeltük. Húsvét nyolcadában vagyunk. Ezen a napon szólította magához a mennyei Atya Szentatyánkat, Ferenc pápát. Ez egészen rendkívüli és jelentőségteljes összefüggés.

Egyek vagyunk az imában ezért a kulcsfontosságú személyért, az egész világ számára középponti jelentőségű vallási vezetőért.

Először éppen húsz éve, 2005-ben, Buenos Airesben volt lehetőségem találkozni Ferenc pápával, amikor még bíboros volt. Néhány hónappal korábban választottak meg kusztosnak, és odautaztam, hogy meglátogassam a Buenos Aires-i ferences közösséget. Megérkezve udvariassági látogatást kellett tennem a helyi püspöknél, Buenos Aires érsekénél, aki akkortájt éppen Bergoglio bíboros volt. Egy kicsit ideges voltam, mert az erős forgalom az utamat állta, így késésben voltam.

Nem voltam hozzászokva ahhoz, hogy bíborosokkal találkozzam. Amikor megérkeztem a püspöki rezidenciára, nagyon-nagyon sietve és nem túl szabályosan parkoltam le az udvaron. Egy pap várt ránk, klerikusi öltözékben, segített a parkolásban, még ha ez nem is sikerült tökéletesen. Amikor távoztunk, odaadtuk neki az autó kulcsait, hogy ha szükséges, el tudjon állni vele, és így ne akadályozzunk másokat. Ekkor így szólt: „Szálljon csak ki, atya, ne aggódjon; én vagyok a bíboros, Önre vártam”.

Kezdettől fogva megértettem tehát, hogy ez az ember, ez a bíboros nem a megszokott protokoll szerint él – más volt, mint amit a bíborosokról korábban gondoltam. Az évek során többször volt alkalmam személyesen, közelebbről is találkozni vele, különösen pápaságának utolsó szakaszában, ebben a rettenetes háborús időszakban, amelyben ma is élünk. Folyamatosan érdeklődött: nem csak Gázába telefonált, minket is rendszeresen hívott, hogy minden lehetséges tájékoztatást megkapjon a helyzetről, a fejleményekről – hívásaiban aggodalmát és konkrét szolidaritását fejezte ki. Amikor különleges adományokat kapott emberektől, mindig azt kérte, juttassanak ezekből Gáza plébániájának és lakosainak is.

Érdekes volt olyan részleteket is megtudni, amelyekről nyilvánosan nem beszélhetünk: a kapcsolatainkról, arról, hogy mit teszünk vagy mit nem teszünk, milyen irányba haladunk. Gáza számomra Ferenc pápa pontifikátusának egyfajta jelképévé lett. Mindig közel volt a szegényekhez, akiket a háború borzalmai sújtanak. Gyakran ismételgette: „a háború vereség”, és sokat munkálkodott a békéért. Pápaságának egy másik fontos pontja a dialógus volt: párbeszéd a különféle vallások és kultúrák között. Ez mindig ott volt pontifikátusának szíve közepén, mindenben, amit tett és gondolt.

Most pedig nekünk kell imádkoznunk érte. Biztosak lehetünk benne, hogy már ő is imádkozik értünk. Így tehát egyesülünk az imádságban, derűs bizalommal és reménnyel, hogy Isten továbbra is kísérni fogja Egyháza életét – azét az Egyházét, amelyet Ferenc pápa oly sok éven át szolgált.

Nyugodjék békében, és imádkozzunk továbbra is érte, lelke üdvösségéért és Isten Egyházáért.

***
Kámán Veronika | Ferences Média 2025
Forrás: lpj.org
Fotó: Vatican Media