KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

A közelmúltban megújult nemzeti kegyhelyre kilencven rend közel hatszáz magyarországi és külhoni képviselője zarándokolt el április 25-én, szombaton. Közülük nyolcvanöten előző nap gyalogos zarándoklattal tették meg az utat Szécsénytől Szentkútig.

A Férfi és Női Szerzetes-elöljárók Konferenciájának nevében Labancz Zsolt SP és Deák Viktória Hedvig OP köszöntötték José Rodríguez Carballo OFM érseket és a vendégeket, akik azért gyűltek össze, hogy ünnepeljenek, hálát adjanak hivatásukért.

Carballo érsek a délelőtt tíz órakor kezdődő imaórán elmondott beszédében erőteljes hangvételű, ugyanakkor nagy reményt sugárzó szavakkal fordult a jelenlévőkhöz. Megszentelt élet Magyarországon: „Kelj fel és járj!” – ezt a címet adta elmélkedésének, amelyben arra kérte a megszentelt életet élőket, legyenek szenvedélyesek a jelenben és nézzenek reménnyel a jövőbe. Ne vénkisasszonyok és agglegények legyenek, hanem anyák és apák, ahogyan Ferenc pápa kéri tőlük.

Carballo érsek két kérdésre kereste a választ beszédében: Milyen a megszentelt élet egészégi állapota a mai világban? Van-e jövője a megszentelt életnek?

Milyen válaszokat adunk általában ezekre a kérdésekre? Komoly, ugyanakkor derűs figyelem kísérte az érsek szavait, aki három csoportba sorolta a válaszadókat. A pesszimisták szerint minden rosszul megy, meg vannak számlálva a megszentelt élet napjai. Káosz, sötét éjszaka, naplemente –ezekkel a szavakkal írják le a helyzetet: vagyis teljes zűrzavar; sötét alagút; az út végén majd az utolsó szerzetes lekapcsolja a villanyt és becsukja az ajtót. Az optimisták szerint minden rendben van, nem kell aggódni, ám ők is ugyanezzel a három szóval jellemzik a megszentelt életet: káosz, sötét éjszaka, naplemente. Számukra ugyan ez mást jelent: egy új teremtés előtti káosz; próbatétel, amelyből megerősödve kerül ki az ember; eltűnő életformák, amelyeket majd felvált valami új. A realisták szerint – akik közé magát is sorolta az előadó – két szóval lehet jellemezni a megszentelt életet: a krízis és a tél szavaival. Tőlünk függ, hogy a válság jó vagy rossz: krízis idején döntéseket kell hozni, és ha megfelelő döntéseket hozunk, abból jó fakad. Téli időszakot élünk, de a földművesek jól tudják: ilyenkor a természet a mélyben, a gyökereknél dolgozik. A kongregáció titkára buzdító szavakkal fordult a szerzetesekhez: a gyökerek szintjén kell dolgozni, vissza kell térni a lényeghez. A lényeg pedig Jézus és az evangélium.

Két fontos tulajdonságot fejtett ki, amelyre nagy szükség van: a világos gondolkodásra és a megkülönböztetésre. A világos gondolkodás azt jelenti, ne féljünk a valóságra tekinteni, ne féljünk a nehézségektől. Ne keressünk bűnbakokat! Carballo érsek hozzátette: sokan vannak még ma is, akik a II. vatikáni zsinatot tartják bűnbaknak. Aki azonban nem fogadja el, hogy a Szentlélek fújt a zsinaton, az kívül helyezi magát a katolikus egyházon –figyelmeztetett. Nem tagadhatjuk meg a zsinatot, amely iránytű az utunkon a harmadik évezredben, Szent II. János Pál hasonlata szerint. A másik fontos dolognak azt tartja, hogy meg kell tudni különböztetni egymástól, ami Istentől jön, és ami nem. Ehhez engedni kell, hogy a Szentlélek vezessen. Hozzátette, hogy ez sokszor nehéz, mert a jótól a még jobbat kell megkülönböztetni. A szerzetesi életben személyesen és közösségi szinten is tudni kell megérteni, mit kér Isten az egyes embertől és a közösségtől.

A megkülönböztetés három alapelvből indul ki. Az első az evangélium. XVI. Benedek pápát idézte Carballo érsek: „az evangélium minden megszentelt élet első regulája”. Hozzátette, hogy a szerzetesek mindenekelőtt keresztények, nem szabad az alapítók írásait az evangélium elé helyezniük. A másik alapelv a karizma: az egyház kreatív hűséget kér a karizmához. Meg kell őrizni a rend önazonosságát, ugyanakkor kapcsolatban kell lenni másokkal, nem szabad elszigetelődni. A harmadik alapelv, hogy figyelni kell az idők jeleit, olvasni kell belőlük és választ kell adni rájuk, ahogyan a II. vatikáni zsinat kéri az egyház tagjaitól. Ferenc pápa is arra tanít az Evangelii gaudiumban, hogy ne laboratóriumi hitben éljünk: Istenünk történeti Isten, a hitünk is történeti hit.

Ezt követően a Megszentelt Élet Intézményei és Apostoli Élet Társaságai Kongregáció titkára felsorolta, melyek a megszentelt élet negatív és pozitív tünetei. Elszomorító az a közösség, amely önmaga körül forog; a számok miatt aggódik; amelyet jobban aggaszt intézményei fenntartása, mint az örömhír hirdetése; a dogmákhoz, megszokásokhoz ragaszkodik. Carballo érsek kiemelt olyan bűnöket is, amelyeket nem szoktunk a nagy bűnök között felsorolni, a megszentelt életet élő személyeknél mégis nagyon fontos elkerülni őket. Ilyen a középszerűség, a lelki vérszegénység; a krónikus kedvetlenség, elégedetlenség, amely kiszárítja a lelket; a misztika nélküli közösség, amely semmiféle vonzerőt nem gyakorol. Hangsúlyozta a képzés fontosságát, és azt is, hogy el kell engedni a képzés során azt, akinek nem ez a hivatása. A létszám miatt nem szabad lemondani a minőségről. Nem elítélni kell, de követelményeket kell támasztani – hangsúlyozta.

Carballo érsek felidézte, milyen sokan vannak ugyanakkor a szerzetesek között, akik életüket adják az evangéliumért. A pozitívumok között sorolta, hogy sok új intézmény is születik: az elmúlt öt évben húsz új pápai jogú intézmény jött létre, a nagy részük Európában. Példákkal illusztrálta, hogy a legszegényebb helyeken, a perifériákon mindig ott vannak a megszentelt életet élők: Jemenben összesen huszonegy keresztény maradt, Teréz anya nővérei, papjuk sincs már, mégis kitartanak a szegények mellett. Líbiából is minden keresztény elmenekült, kivéve hét ferencest, egy szalézit, négy Teréz anya nővért.

Van-jövője a szerzetességnek? Carballo érsek XVI. Benedek pápának a brazil püspökökhöz intézett beszéde alapján hangsúlyozta: a megszentelt élet magából Krisztusból ered, aki azt választotta, hogy szegénységben, engedelmességben, tisztaságban él – ezért ez az élet soha nem tűnhet el az egyházból. Hozzátette, hogy ugyanakkor vannak anakronisztikus, elavult, megvénült formái is, amelyeknek nincs mondanivalójuk a mai ember számára. A szerzetesség jövője azzal függ össze, mennyire prófétai. Felidézte, hogy Ferenc pápa azt kérte a megszentelt életet élőktől, keltsenek zajt, ne katakombákban éljenek, mutassanak fel egy alternatív életet, amely szembe megy a jelen kultúrával, mert nem középszerű és nem világias. Tegyenek tanúságot arról, hogyan élik meg pozitív módon hármas fogadalmukat: legyenek szegények a szolidaritás dimenziójában; legyenek tiszták, de ne gyászos képpel, hanem örömtelien; legyenek engedelmesek evangéliumi módon, vagyis szabadságban és felelősséggel.

Az elmélkedést követően a kongregáció titkára négy szerzetes-elöljáró kérdésére válaszolt. Ferenc-Mária klarissza apátnő arról kérdezte, melyek a szemlélődő élet legtörékenyebb értékei. Carballo érsek válaszában hangsúlyozta, hogy az egyházat nem lehet elképzelni a szemlélődő életet élők nélkül, akik Avilai Szent Teréz nyomán megértették: „csak Isten elég”. Ugyanakkor hangsúlyt kell fektetniük a közösségi, testvéri életre és a megfelelő képzésre is. Hangsúlyozta, hogy nem szabad összekeverni az autonómiát az elszigetelődéssel, a szemlélődést a klauzúrával – a klauzúra a szemlélődő életet szolgáló eszköz.

Forrai Tamás, a jezsuiták magyarországi rendtartományának tartományfőnöke arról kérdezte a kongregáció titkárát, hogy a missziós egyház, a prófétaság vágyával, de törékenységük tudatában mi segít jó döntéseket hozni. Carballo érsek kiemelte, hogy a megkülönböztetés szabadságához a szív szabadsága vezet el. Előítéletekkel, előfeltevésekkel telve nem érdemes elkezdeni a megkülönböztetést: teljesen szabadnak kell lenni, az Úr akaratát kell keresni, hallgatni kell az Urat és másokat.

Ábrahám Béla szalézi tartományfőnök arról kérdezett, mit adhat a fiataloknak a mai szerzetesség. A kongregáció titkára megfordította a kérdést: Mit adhatnak nekünk a fiatalok? Életvágyat, a kockáztatás szépségét, örömet – válaszolta. A megszentelt életet élők pedig tanúságot tehetnek Krisztus követésének szépségéről. A fiatalok nem azt kérik a szerzetesektől, hogy tökéletesek, hanem hogy áttetszőek és hitelesek legyenek – figyelmeztetett.

Deák Viktória Hedvig OP, az Árpádházi Szent Margitról nevezett Domonkos Nővérek általános főnöknője arról kérdezett, mit adhat az egyháznak a szemlélődést és az apostolkodást egyesítő szerzetesi életforma. Carballo érsek válaszában elárulta, hogy a kongregáció már készíti a harmadik levelet a szerzeteseknek a megszentelt élet éve alkalmából, amely a szemlélődésről szól majd. Gyakorlati tanácsot adott arra vonatkozóan, hogy ki kell dolgozni egy ökologikus élettervet, amely szerint időt kell szentelni saját maguknak, a közösségnek, Istennek és a küldetésnek.

A kérdéseket követően néhányan a jelenlévők közül személyes tanúságtételükön keresztül a magyar szerzetesség történetét mutatták be a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai kongregáció titkárának. Kovács Piroska Mária nővér, az Isteni Szeretet Leányai Kongregáció magyarországi tartományfőnöknője egy olyan intézményt mutatott be, amely a kommunizmus idején szétszóratott, majd újjáalakult, és amelynek tagjai ma már nagyon idősek. Ullmann Péter Ágoston OPraem, gödöllői kormányzó perjel a kommunizmus idején lett premontrei szerzetes, a rendszerváltozás előtti évtizedek rejtett szerzetesi életének sajátosságaira világított rá. Benvin Sebastian verbita atya, a Pápai Missziós Művek magyarországi vezetője a Magyarországon mint missziós területen élő külföldi szerzetesek életéről beszélt, elmondta, hogy több mint száz külföldi szolgál hazánkban, a legtöbben lengyelek és indiaiak. Jelenlétük tanúságtétel, frissességet hoz. Dobszay Benedek ferences tartományfőnök a negyven év körüli generációt mutatta be, amely már másképp szocializálódott, mint a kommunizmus alatt hősies tanúságtételt nyújtó elődeik, akiknek igyekeznek megőrizni bölcsességét, ugyanakkor a negyvenesek közül is sokan már komoly felelősséget viselnek rendjeikben. Víg Rita a fiatalok nevében szólt, a szociális testvérek közösségének legfiatalabb tagjaként. Kiemelte, hogy fontos merésznek lenni és folyamatos kivonulásban élni. Az idősebbek hűségének példáját követve a fiatalok szeretnének a remény jelei lenni a világban és a megszentelt életben.

Carballo érsek röviden válaszolt a tanúságtételekre, hangsúlyozta, milyen nagy szüksége van az egyháznak az idősek bölcsességére, a fiatalok lelkesedésére és a hősies tanúságtételre. Ezt követően röviden vázolta a megszentelt élet éve meghirdetésének céljait. A kongregáció magáévá tette Szent II. János Pál pápa Novo millennio ineunte kezdetű enciklikájának céljait, ezeket fogalmazták újra idén a megszentelt élet éve kapcsán. Arra buzdítanak minden megszentelt életet élőt, hogy szenvedéllyel éljen, reménnyel tekintsen a jövőbe, erősítse meg a testvériséget a közösségében, mélyítse el hitét, legyen szilárd, jól megalapozott lelkisége. Arra buzdította a fiatalokat, menjenek előre és fogadják be az idősek bölcsességét; az időseket pedig arra, hogy menjenek előre és fogadják be a fiatalok frissességét.

A szabadtéri szentmise előtt Labancz Zsolt piarista tartományfőnök megköszönte Carballo érsek látogatását, bátorító szavait, apostoli lendületét. Ulrik M. Monika SSND köszönetet mondott a ferenceseknek a szívélyes fogadtatásért, Labancz Zsolt pedig megköszönte Monika nővérnek – a Szerzetesi Elöljárók Irodája vezetőjének – a szervezést.

A szentmisén Carballo érsekkel koncelebrált számos szerzetes, szerzetes-elöljáró, köztük Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát, Labancz Zsolt piarista tartományfőnök, Dobszay Benedek ferences tartományfőnök és Kálmán Peregrin, a mátraverebély-szentkúti Mária-kegyhely igazgatója.

Carballo érsek homíliájában a húsvéti örömöt idézte fel: az egyház hitének, reményének, szeretetének végső oka Jézus feltámadása. Hangsúlyozta, hogy a húsvéti idő olvasmányai két érzést és egy feladatot adnak a keresztény embernek. A félelmet (az árvaság, becsapottság érzését, a bezárkózást) felváltja az öröm (a feltámadt Jézussal való találkozás), ebből pedig megszületik a küldetés. A megszentelt élet arra kap meghívást, hogy nyissa ki az ajtókat, ne féljen. Ezt akkor tudja megtenni, ha megtapasztalta, hogy Krisztus köztünk van, előttünk megy Galileába. Péter első levelének olvasmánya nyomán virrasztásra hívott a szentmise szónoka, hogy a szerzetesek ne engedjék a gonoszt munkálkodni, hanem a Krisztus szeretetéből fakadó örömben éljék meg hivatásukat: ne mesterséges, „műanyag” örömmel, hanem igazi örömmel. Ahol megszentelt életet élők vannak, ott nem hiányozhat az öröm – hangsúlyozta Ferenc pápa tanítása nyomán. „Ne hagyjuk, hogy elvegyék tőlünk ezt az igazi örömet. Nem engedhetjük, hogy a világ nélkülözze az evangéliumi próféciát” – buzdította a jelenlévőket. Azt kérte a szerzetesektől, legyenek a világba kilépő egyház képviselői, ne engedjék, hogy elrabolják tőlük a küldetés örömét. Le kell győzni a szomorúság kísértését azáltal, hogy tapasztalatot szereznek a feltámadásról. Kérte, hogy gyengeségükben is a próféták bátorságával hirdessék mindenkinek – különösen a fiataloknak– a megszentelt élet szépségét. Végül Mária segítségéért fohászkodott, hogy járjon velük a világ Galileáiban, a feltámadott Úr fényében.

A homíliát követően Várszegi Asztrik OSB püspök, pannonhalmi főapát keresztségi és szerzetesi fogadalmuk megújítására hívta a jelenlévőket.

Dobszay Benedek ferences tartományfőnök a szentmise végén felvetette azt a gondolatot, hogy hagyományt teremthetnének ebből a találkozóból, a ferencesek minden tavasszal szívesen látnák a megszentelt életet élőket a kegyhelyen.

Végül a megszentelt életet élők a bazilikában a kegyszobornál Máriára bízták hivatásukat, Várszegi Asztrik püspök pedig egy emlékképet ajándékozott mindegyiküknek.

Fotó: Merényi Zita

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír