A ferences jubileumokhoz kapcsolódóan Szent Ferenc lelki életének iskolája elnevezéssel indult elmélkedéssorozat február 8-ától pünkösdig, kéthetente csütörtök esténként az esztergomi ferences templomban. Az előadók – összesen kilenc alkalommal – Szent Bonaventura Szent Ferencről írott életrajza nyomán igyekeznek a hallgatósághoz közelebb vinni Szent Ferenc lelkiségét. Május 8-án az esztergomi Szent Anna ferences templomban Berhidai Piusz OFM „Megkapja a szent sebhelyeket” címmel tartotta meg a sorozat utolsó előadását.
Berhidai Piusz OFM azzal nyitotta meg előadását, hogy összegezte az elmúlt alkalmakat: Bonaventura Szent Ferencről írott életrajza segítségül szolgálhat, hogy egy kicsit jobban megértsünk valamit Szent Ferenc lelkiségéből, és azon keresztül magáról a ferences lelkiségről is. Ezzel az alkalommal az elmélkedéssorozat 13., azaz befejező fejezetéhez, s egyben Szent Ferenc életének csúcspontjához érkezütnk el – ez pedig nem más, mint a stigmatizáció.
Az atya három fő gondolat köré építette fel a elmélkedését. Az egyik, hogy a stigmatizáció ugyan csak egy szelet Szent Ferenc életéből, ám több különböző jelentésrétegei vannak; a másik – amit akár tovább is gondolhatunk, és a saját életünkre is alkalmazhatunk – a ferences kontempláció mint imagyakorlat vagy életmód témaköre; a harmadik pedig maga a stigmatizáció eseménye, s annak elbeszélése.
Az stigmatizáció különböző jelentésrétegei
Ez a fejezet azért különleges a legendában, mert egybeér benne két szál: az egyik a külső időrendi elbeszélés, ami tulajdonképpen felvázolja Ferenc életét – születését, felcseperedését, élete történéseit és halálát. A másik, hogy ebbe a lineárisan haladó cselekményszálba Bonaventura belefűzi – az ötödik fejezettől kezdődően kilenc fejezeten át – Ferenc belső útját is, ami pedig értelemszerűen lelki út. „Ez nem válik el teljesen az időrenditől, de mégiscsak egy belső út, amiben kegyelmi, természetfeletti dolgok történnek, amit az olvasó leginkább a hit szemével fedezhet fel” – fogalmazott Berhidai Piusz.
Mint mondta: ahhoz nem kell keresztény embernek lenni, hogy áttekintsük Ferenc életének kronológiáját, ahhoz viszont, hogy fölfedezzük benne a hit útját járó ember belső történetét, már nekünk is be kell lépni a hit és a kegyelem világába. „Olyan ez, mint amikor hátulról lépünk be egy gótikus katedrálisba, és előre sétálunk. Amikor odaérünk a katedrális szívéhez, azaz a szentélyhez, egyszer csak észrevesszük, hogy ott van egy kereszthajó is: vagyis, egy másik útnak is az a csúcspontja” – írta körül a jelenséget egy hasonlattal az atya, hozzátéve, hogy nem véletlenül ezen a ponton történik a szent áldozat, ott ér össze ugyanis a horizontális és a vertikális irány. „Gyönyörű struktúrák ezek, amelyek hitünk misztériumát fejezik ki. Egyfajta rendezettség, a közép megtalálása, amit ugyanúgy fölfedezhetünk egy templomban, mint Bonaventura szövegében” – jegyezte meg Piusz atya.
A fejezet másik érdekessége, hogy Bonaventúra teológusként igyekszik megfogalmazni a XIII. században, milyen is pontosan az emberi lélek útjának dinamikája, amely során Istennel kapcsolatba, majd egységbe kerül. Hiszen minden teremtett létező Istenben teljesedik be. Az ember szabadon részt vehet ebben, amennyiben úgy dönt, önként belép ebbe a dinamikába. Bonaventura tulajdonképpen az egész Szent Ferenc-i életrajzot ennek a gondolatnak fényében írja meg.
Az atya arra is rávilágított, hogy Ferenc élettörténetére épül a szerzetesközösség története is, így a rend számára is egy nagyon fontos kulcsmozzanat a stigmatizáció eseménye. Hiszen az, hogy Ferenc megkapja Jézus sebeit, nem csupán az ő életszentségét igazolja, hanem azt is, hogy mindazok, akik Ferenchez kapcsolódnak, jó úton járnak. Ha ugyanúgy az evangéliumot teszik az első helyre az életükben, bejárják ugyanazt a belső utat, mint Ferenc, akkor ők is elkezdenek hasonulni Jézus Krisztushoz, és végül életszentségre jutnak.
Krisztológiai szint: az Ige mint központi kulcsfogalom
„Ez után pedig jön egy mély teológiai – azaz krisztológiai – szint. Ez pedig az, ahogyan a 13. fejezetben kiemelten megjelenik az Úr Jézus. Bonaventura különös fontosságot tulajdonított annak, hogy érzékeltesse, Isten egy olyan Isten, aki beszél magáról, és ez legteljesebben Jézus Krisztusban mutatkozik meg. Ezért is lesz végül az Ige az egyik központi kulcsfogalma Bonaventurának. Jézus, a verbum crucifixum, vagyis a keresztre feszített Ige” – segít az értelmezésben az atya.
Bonaventuránál egyébként több módon is visszatér a verbum szó: beszél például verbum inkreátumról, vagyis a teremtetlen Igéről, verbum inkarnátumról, vagyis a megtestesült igéről, valamint verbum inspirátumról, vagyis a sugalmazott igéről is. E fejezet középpontjában a verbum crucifixum, azaz a keresztre feszített Ige áll.
„A stigmatizáció eseménye nem azért olyan nagyszerű, mert annyira ritka vagy misztikus élmény, sokkal inkább azért, mert azok a sebek, amelyek Ferencen megjelentek, Jézus sebei és Isten szeretetére utalnak, ami legnyilvánvalóbban a kereszten derült ki számunkra” – húzta alá Piusz atya, majd hozzátette: Ferenc a stigmatizációkor a megfeszített Igét fogadta be.
Spirituális szint: a lélek a tökéletes egyesülése Istennel
További jelentésrétegként az atya a spirituális szintet is beemelte az előadásába, azaz hogy a stigmatizációt olyan eseményként is értelmezhetjük, amely során az emberi lélek olyannyira egyesül Istennel, amennyire csak ez a Földön megtapasztalható és lehetséges. Bonaventura szerint ugyanis Ferenc nemcsak bizonyos dolgokban kezd el hasonlítani Jézusra, hanem egészen hasonlóvá válik ahhoz a Jézushoz, aki ebből a világból átmegy az örök életbe a kereszthalálon át – vagyis tranzitusa van. Ezért is lesz a legendának egy másik fontos teológiai kifejezése a tranzitus: így nevezzük ugyanis Ferenc halálát.
„Szent Ferenc a tökéletes szemlélődés olyan példaképe lett, mint Jákob és Izrael. Isten őáltala minden igaz lelki embert erre az átvonulásra és elragadtatásra hív meg. Ha ez az átvonulás tökéletes, akkor minden értelmi tevékenységnek abba kell maradnia, és a szív legmélyebb érzésének Istenhez kell szállnia és hozzá alakulnia” – fejtette ki Piusz atya.
A ferences kontempláció
Létezik egy, a mindennapokban nehezen feloldható ellentét: ez pedig az Isten- és emberszeretet kettősségéből fakad. Ez Piusz atya szerint a mindennapokban úgy szokott megjelenni, hogy egyszer imádkozunk, másszor dolgozunk, egyszer csinálunk valamit, majd nem csinálunk semmit, csak újra imádkozunk. Szent Ferenc életére viszont jellemző az a fajta kettősség, hogy a cselekvés és a visszavonultság állapota nem mond ellent egymásnak, hanem természetes egységben van. „Ferenc életében azt látjuk, hogy szinte természetesnek tűnő váltakozása van annak, ahogy az emberek közé megy, s ahogy visszavonul (…) Azaz Ferenc az emberszeretetet is gyakorolja, amikor közéjük megy, illetve az Isten szeretetét is, amikor az imádságra kiüresíti magát.” Nem véletlenül szerepel e fejezet elején Jákob lajtorjájának története, amelyen föl és le lehet járkálni e két pólus között.
A kontempláció kapcsán Piusz atya kiemelte, hogy fontos mozzanat az is, ahogyan ez a fejezet Ferenc és az első társak imaéletének alakulását megjeleníti: először letérdelnek a kereszt előtt, szemlélik azt, majd a keresztről fog Jézus megszólalni Ferencnek. Ezután elkezdik gyakorolni a többit: a Miatyánkot, a misére járást, az evangélium hallgatását, a zsolozsmázást, a természetben töltött időt.„Mindannyiunk életében megvan annak a története, hogy eleinte hogyan próbálunk imádkozni, majd hogyan alakul át az imaéletünk” – tette hozzá az előbbi gondolathoz kapcsolódóan, egyúttal felhívta a figyelmet arra is, mennyire fontos, hogy az ima során engedjük Istennek, hogy ő cselekedjen. „Nem én mondom meg neki, hogy mit tegyen meg nekem, hanem vannak gondolataim, érzéseim, kéréseim, ám ezeket hajlandó vagyok elengedni Isten színe előtt csendben, és hagyom, hogy ő legyen az Úr, és azt csináljon, amit akar. Rábízom magam. Vagy már az se, csak ott vagyok.”
A legfontosabb kérdés tehát: egész valómmal odafordulok-e Isten felé, kiüresítem-e magam a számára, vagy sem. Ferenc aktivitása paradox módon abban mutatkozik meg, hogy elvonul. Az önkiüresítés a böjtben, a csend gyakorlásában és a teljesítményorientáltság elhagyásában nyilvánul meg.
A stigmatizáció eseménye: Isten tetszésének keresése
Barhidai Piusz OFM magáról a stigmatizáció eseményéről is megosztott néhány gondolatot. Az egyik, amit kiemelt, hogy Ferenc lelki útján keresztül ráébredhetünk, mennyire fontos Isten tetszésének keresése. Ehhez elolvashatjuk akár Szent Ferenc Szent Antalhoz vagy Leó testvérhez írt leveleit is. Ferenc életén keresztül megismerhetjük, miként vált Krisztus másává, és hogyan valósult meg életében egyre inkább a szentpáli gondolat, miszerint „Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.”
A másik fontos gondolat, hogy a stigmatizáció eseményében feltárul és megközelíthetővé válik számunkra, miként volt lehetséges, hogy az Isten fia szenvedett. Hogy lehet jelen egyszerre Isten és a szenvedés? Hitünk misztériumának ez nagyon mély paradoxona.
Piusz atya szerint érdemes észrevennünk a legendában Bonaventura racionalizmusát: nem elégszik meg azzal, hogy Szent Ferenc megkapta a szent sebeket, hanem fontosnak tartja azt is, hogy minél hitelesebb tanúkat soroljon fel, akik látták ezeket a sebeket már Ferenc életében: testvéreket, Szent Klárát és a nővéreket, klerikusokat, bíborosokat, sőt magát Sándor pápát is, aki megvallotta Bonaventura füle hallatára, hogy a saját szemeivel látta Ferenc stigmáit.
A fejezet végül egyfajta himnikus összegzéssel zárul, majd Bonaventura visszautal a legenda szerkezetére; arra az útra, amit az olvasó is bejárhatott. Az életrajz tanulmányozásakor ugyanakkor azt is észlelhetjük, hogy Bonaventura úgy tekint Ferencre, mint akiben megvalósul az, amit a Jelenések könyvében olvashatunk: a Napkelet felől felszálló angyal, aki Isten pecsétjét hordozza.
***
A Szent Ferenc lelki életének iskolája című elmélkedéssorozat alkalmait kéthetente csütörtökönként tartották Esztergomban. Az előadások lazán kapcsolódtak egymáshoz, de külön-külön is önálló egységet alkottak. Minden alkalom közös vesperással kezdődött az esztergomi rendház szerzeteseivel este 18.30-kor, amit 19 órától szentmise követett. Ezután következett a tanítás és az elmélkedés.
A teljes előadást ezen a linken keresztül lehet megtekinteni.
A Szent Ferenc lelki életének iskolája című elmélkedéssorozat korábbi alkalmainak összefoglalója:
Ádám Rebeka Nóra
Ferences Média, 2024
