Ferenc testvér 1226. október 3-án este költözött az örökkévalóságba. Már másfél év múlva szentté avatták. A tiszteletére Assisiben épített templom alapkövét rögtön a szentté avatást követő napon, 1228. május 28-án IX. Gergely pápa helyezte el. Az építkezés aztán 25 évig tartott. Az ünnepélyes felszentelést 1253. május 25-én IV. Ince pápa végezte. Ekkor hozták át a Szent György templomból Szent Ferenc földi maradványait.
Ferenc számára nagyon fontosak voltak a templomok, mint az Istennel és az egymással való találkozásoknak és együttléteknek a színhelyei, mert különösen ezekben hallotta meg az Úr szavát.
Ferenc, aki minden erejével Krisztushoz akart tartozni, mélyen a szívébe véste, hogy azok tartoznak Jézushoz, akik figyelmesen hallgatják és megtartják az ő szavát. Jézus mondta, hogy: „A juhaim hallgatnak szavamra, … ők követnek engem.” (Jn 10,27). Nekünk sem szabad elfelejtenünk, hogy az elmúlt időszakban Jézus mit akart személyesen nekünk mondani, és hogyan sikerült azt életté váltanunk.
Elsősorban a Jézus iránti feltétlen bizalom szükséges ahhoz, hogy meghalljuk az ő szavát. Aki nem készségesen hallgatja, vagyis nem akarja követni Jézus tanítását, az nem fogja felismerni, hogy Ő szól. Minden eseményben, minden élethelyzetben, de különösen döntéshelyzetekben kell figyelnünk rá. Ha ezt tesszük, akkor Ferenchez hasonlóan egyre világosabban és határozottabban fogjuk hallani és megismerni Jézus hangját, akár mások szava által, vagy akár közvetlenül is, lelkiismeretünk szaván keresztül.
Sok minden nyugtalaníthat minket, melyek miatt nem jutnak el hozzánk Jézus szavai. Pedig „csak egy a szükséges” (Lk 10,42): a végső célunk helyes megválasztása, és az ennek megfelelő élet. Jézus megfogalmazása szerint életünk célja az Atya, a Hozzá vezető út pedig Ő maga: Jézus Krisztus. Önmagáról mondta, hogy: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet.” (Jn 14,6). Szent Ágoston ezt úgy magyarázta, hogy: „Az Ige az Atyánál Igazság és Élet, testet öltve pedig Utunkká lett.” Jézus nagyon sokszor hívja fel a figyelmet arra, hogy maradjunk Vele személyes, bensőséges kapcsolatban. A hit által Jézus él bennünk. Pál apostol írja: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem.” (Gal 2,20). Hozzátehetjük, hogy az Atyával és a Szentlélekkel együtt. Ennek gyümölcsei közül az a legfontosabb, hogy Jézusnak az a szeretete fog élni szívünkben, amellyel az Atya szereti Őt, és Ő az Atyát. Így válhatunk Isten élő templomává, amely Isten jelenlétének, valamint az Istennel és az egymással való találkozásoknak, és legfőképpen: az áldozatok bemutatásának a színhelye.
forrás: https://pestiferences.ferences.eu/
Ágoston atya napi homíliái
