A Ferences Család Konferenciája képviselőinek köszöntő szavai a Naphimnusz 800 éves jubileumán.

Massimo Fusarelli OFM, a Kisebb Testvérek Rendjének miniszter generálisa: 

Egy olyan szöveg keletkezésének évfordulóját ünnepeljük, amely ugyan kétségkívül vers, de mindenekelőtt imádság. Bevezető szavai nem hagynak kétséget: Ferenc a „legfölségesebb, mindenható jó Urat” szólítja meg. Imádságos lelkülettel kell tehát olvasnunk ezt a szöveget, hogy valóban megérthessük: Ferenc imájához szeretnénk kapcsolódni hitünkkel, amely a mi imádságunkban és hálaadásunkban mutatkozik meg. Az első teremtmény, amely felé Ferenc a tekintetét fordítja, a Nap, amelyről így szól: „És szép ő és nagy ragyogással sugárzó, / Terólad, Legfölségesebb, jelentést hordozó.” Ezek a szavak magukban hordozzák az egész Naphimnusz megértésének kulcsát: a Nap és minden teremtmény Isten jele, „jelentést hordoznak” Istenről; róla beszélnek, ha tudjuk, hogyan nézzünk rájuk: a hit által megvilágosított és Krisztusra szegezett tekintettel, aki az igazság Napja, amely a magasságból kél fel.

„Legfölségesebb, mindenható jó Uram”, hozzád imádkozunk: nyisd meg szemünket a hittel való látásra, amely Krisztusban felismeri jelenléted jeleit a kozmoszban és a történelemben. Ámen.

***

Carlos Alberto Trovarelli OFMConv, a Konventuális Ferences Minorita Rend miniszter generálisa:

„Dicsértessél, én Uram, Szél testvérért / és a levegőért, a felhős és derűs égért és minden időért…” A Nap, a Hold és a csillagok – az égi teremtmények – után Ferenc arra szegezi tekintetét, ami az ég alatt van: a levegőre, a vízre, az anyaföldre és a tűzre. A teremtésben és a teremtményekben a Teremtő képmását látja. A Ferenc által csodált és megénekelt természet a Teremtő bölcsességének nyomait hordozza. Ferenc képes új kapcsolatot kialakítani a teremtett világgal, nevükön szólítja a teremtményeket, és dicséri Istent, aki elgondolta és létrehozta őket. Ferenc áldja az Urat „Szél testvérért / és a levegőért, a felhős és derűs égért és minden időért”: érdekes, ahogyan kapcsolatot ismer fel a levegő és az idő között. Ma, a mindannyiunkat érintő éghajlatváltozás és globális felmelegedés idején különösen érzékenyek vagyunk erre. Ahogy Ferenc pápa írja Laudato si’ kezdetű enciklikájában: „Az éghajlatváltozás súlyos környezeti, társadalmi, gazdasági, elosztási és politikai következményekkel járó globális probléma, amely az egyik legnagyobb kihívást jelenti az emberiség számára.” (LS 25)

„Legfölségesebb, mindenható jó Uram”, segíts, hogy érzékenyek legyünk Földanya nővérünk sóhajtásaira, életciklusaira, a fogyasztás és a mértékletesség közötti egyensúlyra. Add meg nekünk, hogy kisebb testvérekként kiengesztelődjünk Istennel és a teremtett világgal. Ámen.

***

Kauser Tibor OFS, a Ferences Világi Rend miniszter generálisa: 

„Dicsértessél, én Uram, Víz nővérért, / ki oly hasznos és alázatos, és drága és szűzi tiszta.” Nővérünk, a víz az első teremtmény, amelyet megemlít a Teremtés könyve. Őt a fény és az égbolt előtt teremtette az Úr, és „Isten lelke lebegett a vizek fölött” (Ter 1,2). Milyen értékes is ő, hiszen arra őt választotta ki a Teremtő, hogy helyet adjon Isten Lelkének! Istennek ugyanez a Lelke választott ki minket is, nemcsak arra, hogy lebegjen fölöttünk, hanem arra, hogy bennünk lakozzék. 

Dicsértessél, Uram, a mi drága Víz nővérünkért! Víz nővérünk nélkülözhetetlen az élethez. „Lám, víz fakadt a templom küszöbe alatt a keleti oldalon (…) Amerre elér a folyó, minden élőlény, amely mozog, élni fog” – olvassuk Ezekiel prófétánál (Ez 47,1.9). A víz nem csupán hasznos: nem tudunk nélküle élni. Milyen jó volna, ha vele együtt áradhatnánk és adhatnánk az életet! 

Dicsértessél, Uram, a mi hasznos Víz nővérünkért! Víz nővérünk alázatosan szolgál a lábmosásnál (vö. Jn 13,5), borrá változik, hogy örömet fakasszon (vö. Jn 2,8), úttá változik Jézus lába alatt (vö. Mt 14,25): egészen az Úr rendelkezésére áll. Kezdjünk el mi is lábat mosni, örömet fakasztani és utat engedni az Úrnak alázatban! Víz nővérünk szűzi tiszta, arra való, hogy megtisztítson, tisztává tegyen. „Tiszta vizet hintek rátok, (…) megtisztítalak benneteket” (Ez 36,25). Ha Víz nővérünket, Isten tisztaságát keressük, mi is tisztává válunk. Dicsértessél, Uram, a mi szűzi tiszta Víz nővérünkért! 

***

Frances Marie Duncan CFI TOR, Szent Ferenc Reguláris Harmadik Rendje nemzetközi konferenciájának elnöke: 

Ferenc a tűzre és a földre tekintve folytatja dicséretét. A földet egyszerre nevezi nővérnek és anyának: testvérünk, mint minden más teremtmény, de anya is, mert táplál minket: „sokféle gyümölcsöt terem, füveket és színes virágot”. Ha rátekintünk, a föld emlékeztet bennünket a méltányos élelmiszerelosztás problémáira. Napjainkban még mindig az egyenlőtlenség helyzetében élünk, amely ahelyett, hogy csökkenne, tovább növekszik: a sok szegény egyre szegényebb, a kevés gazdag pedig egyre gazdagabb lesz. Még a földtulajdon sem lehet abszolút: határt szab neki a többi ember élete és a tudat, hogy a föld mindenekelőtt Istené.

„Legfölségesebb, mindenható jó Uram”, köszönjük neked a gyümölcsöket, amelyeket a föld ad nekünk. Felismerjük, hogy minden jó Tőled származik, és örömmel szeretnénk visszaadni neked mindent és választott küldötteidnek, akik földünk szegényei. Ámen.

***

Amando Trujillo Cano TOR, a Szent Ferenc Reguláris Harmadik Rendjének miniszter generálisa: 

Az élettelen teremtmények dicsérete után Ferenc azokért áldja az Urat, „kik megbocsátanak szerelmedért, / és elviselnek betegséget, üldöztetést.” A Naphimnusz nemcsak a természet szépségéről beszél, de az emberi történelem nehézségeiről is: ha van helye a megbocsátás dicséretének, az azt jelenti, hogy létezik megbocsátandó bűn, létezik betegség és üldöztetés. Felismerjük a kapcsolatot a környezet és az ember között, amelyet Ferenc pápa „átfogó ökológiának” nevez, mert „egy igazi ökológiai megközelítés mindig szociális megközelítéssé is válik, be kell illesztenie az igazságosságot a környezetről folytatott tárgyalásokba, hogy meghallja a föld kiáltását és a szegények kiáltását is” (LS 49). Szent Ferenc végül pedig azt tanítja, hogy a nehézségeket el lehet viselni békességben: „Boldogok, kik békében kitartanak”, mert a béke, amely áldottá tesz, akadályok és megpróbáltatások közepette is virágzik. 

„Legfölségesebb, mindenható jó Uram”, adj békét világunknak, békét, amely virágzik betegségek és üldöztetések közepette is, és kísérje a szerelmedért való megbocsátás, béke, amely tőled származik és áldottá tesz minket. Ámen.

***

Roberto Genuin OFMCap, a Kapucinus Rend miniszter generálisa: 

A Naphimnusz először a kozmosz szépségét szemléli, majd kinyílik az emberi élet viszontagságaira, végül pedig a végső és számunkra végleges valóságra: a halálra. Minden valósággal kapcsolatban, amelyet csak szemlél, a dicséret szava hangzik fel, Ferenc még a halállal kapcsolatban is így szól: „Dicsértessél, én Uram, testi Halál nővérünkért”. Mi magyarázza Ferenc minden körülmények között dicséretre kész magatartását? Titka az Istenbe vetett hite, aki „a teljes jó, minden jó, egészen jó, igaz és legfőbb jó, aki egyedül jó”. Egyedül az olyan hit adhat magyarázatot a szüntelen dicséretre, amely felismeri, hogy minden Istentől származik és mindent hálaadással és dicsérettel ad vissza neki.

„Legfölségesebb, mindenható jó Uram”, add meg nekünk Ferenc mélységes hitét, hogy felismerjünk Téged mint egyetlen jót, és örömmel adjuk vissza Neked a kozmosz ajándékait, a történelem eseményeit és egész életünket, egészen addig az utolsó és végleges visszaadásig, amely örökre egyesít bennünket Veled. Ámen.

***
Fordította: Kámán Veronika
Ferences Média, 2025