A korábbi évekhez hasonlóan november 9-én, szombaton Márton-napi jótékonysági vacsorát rendezünk Mátraverebély-Szentkúton, nemzeti kegyhelyünkön. Az idei esemény célja a Szent Ferenc Kisnővérei által fenntartott arlói Elfogadlak Alapítvány támogatása, amelyen keresztül 3 évtizede segítik a halmozottan hátrányos helyzetű, főként roma származású családokat. Az alapítvány vezetőjével, Szerző Rita Judit nővérrel beszélgettünk az este programjáról, az alapítvány tevékenységéről, az arlói fiatalokról és az evangelizáció fontosságáról.

Mire számítson az, aki eljön Szentkútra a jótékonysági vacsorára?

A program este 6 órakor vesperással kezdődik, amelyet zenés műsor követ. Meghívtam egy arlói cigány fiatalokból álló kis együttest, akik közül sokan a mi ösztöndíjprogramunk támogatottjai közé tartoznak, ők három dalt fognak előadni. A nyolcfős formáció ütősökkel, énekesekkel és gitárosokkal egyaránt színesíti műsorunkat, és egy saját szerzeménnyel is készülnek. Ezen kívül mi, nővérek többen is zenélünk a közösségben. Most például legfrissebb jelöltünk, Blanka fog kísérni engem hegedűn. Saját dalaimat fogjuk előadni, amelyeknek a többsége ifjú, kamasz éveimben született. Az egyik ilyen dal a Getszemáni-kert jelenetére épül: Jézus énekét és az én imámat dolgozza fel. A dal témája egy elképzelt helyzet, ahol kérdezem Jézust hogyan tudnèk segíteni enyhìteni szenvedését, amire a válasza az, hogy azzal segítek Neki a legtöbbet, ha nem futok el, hanem egyszerűen ott maradok mellette.

Milyen célra tervezitek felhasználni a vacsorából befolyt összeget?

Az adományokat gyermek- és ifjúsági programokra szeretnénk fordítani, amelyek nélkülözhetetlenek, de anyagi források nélkül nem valósulhatnak meg. Fontosnak tartjuk, hogy a jövő alapjai eljuthassanak olyan evangelizációs programokra, táborokba, ahol tanúságtételeket hallgathatnak meg, és lehetőségük van arra, hogy megérintődjenek, hogy a Jóisten hasson az életükre, segítse őket a jó irányú változásban.

Hogyan néz ki nálatok egy átlagos nap?

Arlón mindennapjainkat közfoglalkoztatott munkatársak és nővérek, köztük két nővértársam segíti. Ők délutánonként fogadják a gyerekeket, akik már első osztálytól kezdve jöhetnek hozzánk. Ezek a gyerekek segítséget kapnak a házi feladat megírásához, az olvasás gyakorlásához. Emellett rendszeresen tartunk kézműves fejlesztő foglalkozásokat, és szinte minden délután van közös sport és sok játék. Havonta egyszer pedig egy különleges napot szervezünk a gyerekeknek, amit „BEFOGAD-LAKos szombatnak” nevezünk. Ilyenkor igyekszünk minél több önkéntest bevonni a munkába, aminek nagyon jótékony hatása van a gyerekekre, hiszen így megélhetik azt, hogy elfogadják őket, és szeretettel bánnak velük nem cigány emberek. Ez a megkülönböztetéssel teli világban gyógyító és építő hatású.

Tudnál mondani olyan történetet az általatok segített fiatalok köréből, amire büszke vagy?

Nemrégiben az egyik fiatal hölgy, aki a felnőtt csoportunk tagja, azt mondta nekem: „Judit nővér, maga úgy tanít, hogy nem tanít!” Kérdeztem, hogy ezt hogyan érti, és azt válaszolta, hogy a példám, a türelmem jó hatással van rá. Egy másik volt tanítványom, aki mára több gyermek büszke apukája, nemrég megkérdezte tőlem: „Gondolta volna, hogy ilyen rendes ember lesz belőlem?” Ők is érzik, hogy onnan nézve, ahonnan indultak, nem teljesen egyenes az út oda, ahová eljutottak.

Még a kezdetekkor a nővérek szerveztek egy Szentlélek Szemináriumot, és ezen az alkalmon megtért egy fiatal, akiből pap lett, majd az Egri Szeminárium prefektusa volt évekig, most pedig az Egri Roma Szakkollégium vezetője: ő Koós Ede atya, aki szintén a nővérek büszkesége. Bár ezek a történetek örömet okoznak, a hétköznapok során nehéz terepen dolgozunk. Ha valaki nem tudja értékelni a kis eredményeket, könnyen elveszítheti a kedvét, és kétségbeesetten keresheti, hogy mi értelme van mindennek, amit csinálunk. Ilyenkor kapaszkodunk a sikertörténetekbe, amelyek sajnos nem olyan gyakoriak, de annál fontosabbak, hiszen azt bizonyítják, hogy sosem tudhatjuk előre, kinél hull jó földbe a mag.

Milyen háttérrel rendelkeznek a fiatalok, akikkel foglalkoztok?

Változó: vannak köztük olyanok, akik továbbra is extra halmozottan hátrányos helyzetűek. Az egyik ösztöndíjas továbbtanulónknak már az anyukája is részt vett az ifjúsági csoportunkban. Remélem, hogy ez a hosszú távú munka valóban gyümölcsöző eredményeket hoz. Amikor nővérként kezdtem itt, akkor a felsős gyerekekkel szerettem a legjobban foglalkozni, akik már nehezen fogadtak szót a felnőtteknek, és akik körében jellemző volt a lemorzsolódás, a függőség. Abban az időben a helyiek úgy emlegettek, hogy én vagyok az „esélyadós nővér”, mert mindig próbáltam a nagy nehézséggel küzdőket elcsípni. Nagyon megkedveltem őket, rengeteget imádkoztam értük, és bár nem mindenkinek, de többüknek rendeződött az élete.

Hitem szerint nem feltétlenül szükséges már most látnom, hogy a fiatalok Istennel való találkozása hogyan válik a későbbiekben, akár évek múlva a javukra. Nekem annyi a szerepem, hogy összehozzam őket Istennel, és ennek megvalósulásában jelentenek nagy segítséget az adományok, többek között a Márton-napi jótékonysági vacsorának köszönhetően is.

Fotó: Elfogadlak Alapítvány, Lábady István, Szent Ferenc Kisnővérei Facebook-oldala
Szöveg: Gál Emília
Ferences Média 2024

***

A Márton-napi program részletei:

A vacsora díja 19.000 Ft/fő, melyből 9.500 Ft-t egyenesen az alapítvány részére továbbítunk. További adományozásra az est során a helyszínen lesz lehetőség.

A program 18.00-kor ünnepi vesperással kezdődik a templomban, majd zenei műsorral, este 7-kor pedig  ünnepi vacsorával folytatódik a Rendezvényteremben, ami közben bemutatásra kerül az alapítványunk munkája is. 

Jelentkezni  (meghosszabbítva) november 3-ig lehet az címen vagy a 32/418-029-es telefonszámon.