György Balázs, a Szent Antal Esztergomi Ferences Gimnázium és Kollégium diákja a Ferences Ösztöndíj Alapítvány jóvoltából a 2022/23-as tanévet Londonban, a The Cedars School nevű katolikus iskolában tölthette. Elmondása szerint rengeteget változott és számtalan értékkel lett gazdagabb kintléte alatt: megismerve a különböző dialektusok sokszínűségét a nyelvtudáson túl – ami hatalmas előny, és teljesen más élőben, mint a tankönyvek nyelvtan magyarázatain keresztül elsajátítani – új világnézetekkel, kultúrákkal, vallásokkal is találkozhatott. Hogyan élte meg a kezdeti nyelvi nehézségeket? Mi volt a legemlékezetesebb élménye? Miben változott kintléte alatt? A vele készült interjúban megosztotta velünk tapasztalatait.
Mi motivált a programba való jelentkezésre? Hogyan készültél rá?
– Az új környezet, az idegen nyelv és kultúra nagy kihívásnak ígérkezett, de a tanáraim itthon sokat segítettek a felkészülésben. Elsősorban a nyelvtanulás inspirált, mert az nagyon érdekelt. Az angolt mindig is szerettem, de a kinti élet során még egy kis spanyolt is sikerült elsajátítanom. Emellett foglalkoztatott az angol kultúra, és hatalmas kalandnak tűnt az egész az elejétől kezdve. Úgy gondoltam érdemes belevágni, semmit se veszíthetek.
Hogyan fogadtad a hírt, amikor elnyerted az ösztöndíjat?
– Amikor kiderült, hogy megyek, meglepődtem, mert bár reméltem, nem számítottam rá, hogy tényleg én leszek a kiválasztott. Az osztályból többen is jelentkeztünk, és amikor egy osztálykirándulás közben megjött a hír, a többiek hamarabb megtudták, mint én, és azonnal jöttek is gratulálni.
Hogyan boldogultál a nyelvi nehézségekkel? Volt előre kidolgozott terved, hogy mit csinálsz majd, ha nem értenek téged?
– Beszéd közben nem szedtem elő a szótárat, inkább csendben maradtam, de az órákon leírtam minden új szót, és kiszótáraztam őket otthon. Az első két hónap nehéz volt, különösen az egyik tanárom erős ír akcentusát szoktam meg nehezen. De mivel senkivel nem beszéltem magyarul, és folyamatosan kaptam a nyelvi ingereket, hihetetlenül gyorsan fejlődtem. Decemberben B2-es nyelvvizsgát tettem, nyáron pedig már C1-es szintre jutottam el.
Milyen különbségeket tapasztaltál az iskolai rendszerben?
– A legszignifikánsabb különbséget az oktatási rendszerben fedeztem fel. A diákok már 9. osztálytól kiválaszthatják, mely tantárgyakat szeretnék tanulni, így jobban tudnak koncentrálni a saját érdeklődési körükre – de aki nem vette fel a földrajzot, annak hátrányt jelentett, hogy nem tudta például, hol van Magyarország. A tantárgyakat gyakran dupla órák keretében tartották, így jobban elmélyedhettünk a tananyagban. A természettudományok különösen tetszettek, sok kísérletet végeztünk, és életszerű feladatokkal dolgoztunk. Az osztálylétszámok is kisebbek, így a tanárok többet tudtak figyelni ránk, és személyesebb tanár-diák kapcsolat alakult ki. Az iskolában egyenruhában kellett lenni – öltönyben és nyakkendőben – mégis nagyon élveztem, szinte a Roxfort-ban éreztem magam, főleg, hogy az oktatás is egy kastélyban zajlott. Házrendszer is volt, négy házra voltunk beosztva komoly versengéssel; így például az év végi sportnapon, de az órákon is lehetett pontokért küzdeni. A jó tanulóknak minden hónapban volt jutalom reggeli a tanárokkal; tipikus angol reggeli. A menzán is háromféle főétel közül lehetett választani, gondolva a különböző vallásokra és diétákra, de többféle desszert is volt. A tapasztalatok után jobban tudok értékelni egyes dolgokat itthon, mint a testnevelés órák sokszínűségét vagy a vendégszeretetet.
Volt kedvenc tantárgyad?
– A biológiát és a kémiát a sok kísérlet és a figyelmes tanárok miatt annyira megszerettem, hogy most itthon felvettem őket fakultációnak. Lehet, hogy orvosi pályára fogok menni. Angolon angol irodalmat tanultunk, verseket olvasunk; jó érzés volt, amikor tudtam olyan szavakat, amit a többiek nem. Informatika órán pedig sokat programoztunk, ami szintén izgalmas volt.
Könnyen beilleszkedtél az iskolába, a közösségi életbe?
– A közösség nagyon színes volt. Az iskola egy spanyol katolikus szervezethez, az Opus Deihez tartozik, ezért sok cserediák volt, főleg Madridból – az én családomnál is lakott egy spanyol lány. Tőlük tanultam meg egy kicsit spanyolul. Minden trimeszterben jött általában 10-20 gyerek, de én voltam az egyetlen magyar. Az osztályban nagyon kedvesek voltak, fel voltak készülve arra, hogy milyen, ha jön egy cserediák: ez az iskolai kultúra része. A tanárok is sokat segítettek, az osztályfőnököm is segítőkész volt, mindig megkérdezte, hogy vagyok. Volt egy cserediákokat összefogó nő az iskolában, aki mindig mindenről értesített minket, illetve minden hónapban elvitte a csapatot a belvárosba, hogy megnézzük a helyi nevezetességeket. Általában nehezebb volt rávenni a körülöttem levőket arra, hogy kimozduljunk, de hamar megtaláltam azt a társaságot, akikkel tudtam kirándulni menni. Az egyik legkedvesebb élményem, hogy egy spanyol osztálytársammal elmentünk Doverbe, ami egy egész napos, emlékezetes kaland lett. Részt vettem továbbá barbecue és szülinapi partin is. Jól esett, hogy a tanárok is a közösség teljes körű tagjaként kezeltek az első pillanattól kezdve, csak úgy, mint a befogadó-családom. Többen sajnálták is, hogy nem maradok tovább.
Milyenek voltak a mindennapjaid? Mit volt a legnehezebb megszokni?
– Reggelente negyven percet buszoztam az iskolába, amit eleinte nehéz volt megszokni, mert itthon kollégista vagyok. Katolikus iskola lévén szentmisével kezdhettük a napot, ezt igyekeztem kihasználni. Egy nap hét óránk volt, délután volt lehetőségünk szakkörökön is részt venni. Az első trimeszterben rögbizni jártam, amit nagyon élveztem. Este későn értünk haza, így általában tanultunk, esetleg találkoztam a többi diákkal. Rengeteget sétálgattam a belvárosban, szinte minden hétvégén mentem valahova, és sikerült vidékre is eljutnom jó néhány alkalommal. A befogadó családommal is látogattunk parkokat, erdőket, az utolsó héten az iskola is szervezett kisebb osztálykirándulás-féléket.
Mi volt a legpozitívabb élményed?
– Most mondanám, hogy az időjárás – de azt inkább csak megszoktam. Egyébként az esős, borús időnek is megvan a maga hangulata. Vicces volt, hogy amint kisütött a nap, hiába volt még továbbra is alacsony a hőmérséklet, mindenki annyira megörült, hogy rögtön rövidnadrágra váltott. Az emberek viszont nagyon kedvesek, nyitottak, segítőkészek, és mivel sok a bevándorló, így nem problémáztak az én angolom tökéletlenségein sem. London világváros, nagyon sokszínű a kultúra, ezért sokat tudtam meg más országokról is, hiszen rengeteg országból fordulnak meg az iskolában. Szociálisan is rengeteget fejlődtem, korábban talán zárkózottabb voltam, de mivel nem volt más lehetőségem, muszáj volt nyitnom más emberek felé, és kommunikálnom velük. Az órák pedig, mint ahogy mondtam, rendkívül izgalmasak voltak.
Tervezel visszatérni?
– Igen, nagyon szeretnék. Nagyon megszerettem az angol kultúrát és rengeteg mindent nem láttam még. Terveim között szerepel, hogy legalább egy hétre, vagy egyetem alatt Erasmus-program keretében visszatérjek. De az ottani barátaim is gondoltak rá, hogy meglátogatnak.
Mire vagy büszke leginkább? Miben változtál a külföldön töltött idő alatt?
– Amellett, hogy meg mertem lépni ezt a kalandot, nyitottabb lettem, és persze angolul is jól megtanultam, van még pár dolog, ami sikerélmény számomra. Besegítettem tavasszal egy iskolai musicalbe – jó élmény volt a tanárokkal és a diákokkal együtt dolgozni. Néha ki tudtam mozdítani az elkényelmesedett osztálytársaimat, és rá tudtam venni őket, hogy jöjjenek el velem kirándulni, programozni. Volt, aki már másfél éve nem járt a belvárosban, és nem is nagyon utazott még a szülei nélkül, így jól esett, hogy motiválhattam őket. Habár az év során csak egyszer kaptam helyet az iskolai csapatban, a sportnapon bizonyíthattam. Több atlétikai számban voltak sikereim, illetve távolugrásban iskolai rekordot döntöttem. Emellett szerettem volna a tanulmányaimra odafigyelni és sikerült magabiztosan lezárnom az évet.
Ajánlanád a programot másoknak is?
– Mindenképp! Azoknak, akik készek szembenézni a honvággyal, és nyitottak más kultúrákra. Az élmény nemcsak nyelvtudást ad, hanem magabiztosságot és szélesebb látókört is. Mindenképpen ajánlom, hogy pályázzák meg ezt a lehetőséget, legyenek nyitottak, mert ezek az évek igazán különlegesek és vissza nem térőek. A magyar konyha hiányzott, de az angol ételeket is meg lehet szeretni. Kiemelten köszönöm Nikolett, Márton és Bence testvér áldozatos munkáját és Lakatos Benjamin támogatását. Korábban nem is álmodtam volna ilyesmiről, most pedig életem részévé vált ez a megszámlálhatatlan élmény és tapasztalat. Nagyon hálás vagyok és kívánok hasonló élményeket a következő diákoknak még sok éven át.
Idén is különleges lehetőség nyílik meg azok előtt a diákok előtt, akik a 2025–2026-os tanévet egy rangos londoni középiskolában szeretnék tölteni. A Ferences Ösztöndíj Alapítvány jóvoltából jövőre is egy kiválasztott 13 és 15 év közötti, megfelelő angol nyelvtudással rendelkező ferences fenntartású iskolában tanuló diák folytathatja tanulmányait a PACT katolikus iskolaszövetség egyik elismert intézményében. A jelentkezés beküldési határideje 2024. december 20. A további részletek itt érhetők el.
Szöveg: Gellért Sára Mária
Fotó: György Balázs
Ferences Média, 2024
