A mátraverebély-szentkúti zarándokház december 23. és 27. között minden évben megnyitja ajtaját azok előtt, akiknek nincs kivel tölteniük a karácsonyt, így ők is szeretetteljes körben, a Szűzanya ölelésében ünnepelhetik meg Jézus Krisztus születését. Éva, aki egy Salgótarjántól nem messze lévő községben él, már negyedik éve vesz részt ezen a karácsonyi lelkigyakorlaton. Számára a közösségben megélt hit, a csend és a Szűzanya jelenléte egyaránt különleges erőt ad, és akár néhány, a kegyhelyen töltött nap is hosszú időre feltölti. Az interjúban beszél arról, hogyan talált rá a karácsonyi lelkigyakorlat lehetőségére, mit jelent számára az ünneplés e formája, és miért tér vissza évről évre.

– Hogyan találtál rá először Szentkútra, és mi vonzott oda?

Pannonhalmán voltam a szent háromnapon húsvét előtt, és ott barátkoztam össze valakivel, aki már volt Szentkúton. Egyedülállóként nem akarta magányosan tölteni a karácsonyt, ezért ment a kegyhelyre. Mesélt az ottani élményeiről: arról, hogy milyen meghitt közösség alakult ki, hogy akkor még Peregrin atya és egy nővér tartott elmélkedéseket, amelyek nagyon tetszettek neki. Az ő szavai annyira felkeltették az érdeklődésemet, hogy eldöntöttem, a következő évben én is részt veszek ezen a lelkigyakorlaton. Akkoriban még friss volt az édesanyám halála miatt átélt gyász, az első karácsonyomat otthon töltöttem, de úgy éreztem, hogy a következő évben valami másra van szükségem, arra, hogy közösségben élhessem meg a hitemet karácsonykor, ezért választottam Szentkutat.

– Milyen volt az első karácsonyod Szentkúton?

December 24-én délután érkeztem. Szenteste a közös vacsora után lementünk az alagsorban lévő egyik terembe, ahol egy nővér gitározott, énekelt, majd mindenki megosztott egy-egy személyes gondolatot saját magával, a helyzetével kapcsolatban. Ezáltal kicsit megismerhettük egymást, ami egyfajta bensőséges hangulatot és az otthonosság érzetét teremtette meg. A továbbiakban is közösen énekeltünk, imádkoztunk, és az este végén együtt mentünk át a kegytemplomba az éjféli misére. Karácsony napjának reggelén a közös reggeli után lelkinapon vettünk részt, ahol nemcsak elmélkedést hallgathattunk, hanem interaktív beszélgetésekre is sor került. Az akkor minket kísérő nővér mindig olyan témákat vetett fel, amelyekről mindenkinek volt véleménye vagy tapasztalata: ez mindannyiunkat segített az aktív bekapcsolódásban.

– Miben rejlik számodra Szentkút különlegessége?

Ott mindig úgy érzem, hogy a Szűzanya különleges módon van jelen: mintha átölelne. Most, hogy nincsenek már velem a szüleim, olyan érzés, mintha helyettük is ő lenne ott velem. Ez a hely számomra olyan, mint egy otthon, ahol biztonságban érzem magam, és lelkileg feltöltődhetek. Amikor megérkezem, az valóságosan olyan érzés, mintha hazaértem volna az itt tapasztalható nyugalomba, csendességbe. Amikor a reggeli zsolozsma után kilépünk a csendes udvarra, érezni lehet, hogy a csend szinte hasít. Az ilyen pillanatokban valahogy jobban megnyílik a lelkem, és úgy érzem, mintha Isten közvetlenül szólna hozzám. Ez a csend lehetőséget ad arra, hogy elmélyüljek az imádságban, és jobban meghalljam Isten hangját.

– Közösségi együttlét vagy elcsendesedés?

Szentkút számomra egy különleges hely, ahol teljesen ki tudok kapcsolódni a világ zajából. Bár szeretek beszélgetni emberekkel, sokszor az egyedüllét az, ami igazán feltölt. A világ dolgai gyakran lefárasztanak, ezért nagyon értékelem azt a csendet, amelyet itt tapasztalok. Az elcsendesülés lehetőséget ad arra, hogy igazán Istenre figyeljek, imádkozzak, és mélyebb kapcsolatba kerüljek vele. Ezek a pillanatok sokszor többet jelentenek nekem, mint a közösségi programok. A Szentkúton tapasztalt közösség azonban szintén fontos számomra. Itt nem kell a hétköznapi teendőkkel foglalkozni, így teljesen Istennek szentelhetem az időmet. Ez a felszabadultság lehetőséget ad arra, hogy valóban átéljem a lelki tapasztalatokat. A lelkigyakorlatokon olyan barátságok is kialakultak, amelyek évek óta tartanak. Jó érzés olyan emberekkel találkozni, akikkel mélyebb hitbeli kérdésekről is lehet beszélgetni. Volt például olyan idős ismerősöm, akit már én hívtam el ide. Elmondta, hogy számára milyen nagy ajándék volt ez, mert nem kellett egyedül töltenie a karácsonyt, és közösségben, szeretetteljes környezetben lehetett. Mindenről gondoskodtak: a szállásról, az étkezésről, így tényleg Istennek szentelhette az idejét. Akinek fontos a vallása, annak ez valóban hatalmas kincs.

– Mi vonz vissza minden évben Szentkútra?

Már negyedik éve járok Szentkútra, és minden alkalommal úgy érzem, hogy egyre mélyebb lelki tapasztalatokkal térek haza. A legfontosabb számomra az, hogy részt vehetek a szentmiséken és a zsolozsmákon mindennap, amire otthon nincs lehetőségem. Ezek a liturgikus események nagyon fontosak nekem:  kifejezetten mélyen megérintenek, és olyan lelki erőt adnak, amit máshol nem tapasztalok, és hosszú ideig megtartanak a hétköznapi életben is. A zsolozsma segít abban, hogy rendszerezett legyen a napom, és annak kezdetén, valamint végén is Istennel tudjak lenni. Fontos az is, hogy bármikor bemehetek a templomba, és ott imádkozhatom. Maga a hely is különleges számomra: séta közben, a természet közelségében is érezhetem Isten jelenlétét.

– Milyen hatása van a Szentkúton töltött időnek a mindennapjaidra?

Minden alkalommal, amikor hazatérek Szentkútról, úgy érzem, hogy megújultam. Sokan mondták már nekem, hogy amikor hazajövök, nyugalom és béke sugárzik rólam. Ez a hely valóban segít regenerálódni, és lelki erőt ad a mindennapokhoz. Az ott szerzett élmények mélyen beépülnek az életembe, és segítenek abban, hogy a hitemet még erősebben megéljem. Például van, hogy csak egy-egy rövid imára gondolok vissza, amit ott mondtam el, és az is elég ahhoz, hogy átlendüljek egy nehezebb helyzeten. Szentkút olyan, mint egy lelki sziget, ahol feltöltődöm, és erőt merítek ahhoz, hogy a hétköznapokban is közelebb maradjak Istenhez. Nem érzem magam magányosnak, mert tudom, hogy a Jóisten mindig velem van. Szentkút segít abban, hogy ezt még mélyebben átéljem.

***

A 2025-ös év elején folytatódnak a szentkúti lelkigyakorlatok, amelyek különböző élethelyzetekben kínálnak segítséget, ezekről korábbi cikkünkben írtunk.

***

Fotók: Ferences Mária Misszionárius Nővérek Facebook-oldala, szentkut.hu
Ferences Média, 2024