A szentévi búcsú elnyerésének legfőbb helyszínei Rómában a pápai bazilikák, illetve azok a szent helyek, amelyek közvetlenül Krisztus életéhez kapcsolódnak. Ezt a lehetőséget azonban a Szentatya kiterjesztette az egyházmegyék katedrálisaira és a megyéspüspök által kijelölt templomokra, ahol ugyanazok a búcsúkiváltságok nyerhetők el, mint Rómában vagy a Szentföldön. Budapesten ez a lehetőség a Ferenciek terén is elérhető, erről kérdeztük Kálmán Peregrin OFM ferences szerzetest, a pesti ferencesek templomigazgatóját.

Mit jelent a rend és a helyi közösség számára, hogy a Belvárosi Ferences Templomot is a jubileumi búcsú elnyerésének egyik helyévé nyilvánították a szentévben?

A világ különböző pontjaira kiterjesztett búcsúnyerés alapgondolata Szent Ferenctől ered, aki azt kérte a pápától, hogy Assisi szegényeinek ne kelljen elzarándokolniuk a nagy búcsújáróhelyekre, hanem a város mellett lévő Porciunkula kápolnában is részesülhessenek ugyanazokban a kegyelmi ajándékokban, mint az előbb említett szent helyeken. Ez lett az alapja annak, hogy az Egyház az évszázadok során különböző alkalmakhoz kötve kiterjesztette bizonyos templomokra és alkalmakra a búcsúnyerés lehetőségét. E logika kapcsán az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye több templomában is elnyerhető a szentévi búcsú: az Esztergomi Főszékesegyházban, a Szent István-bazilikában, a pilisszentkereszti és a máriaremetei kegytemplomban, a Mátyás-templomban – valamint nálunk is, a Ferenciek terén.

Szerinted miért erre a templomra esett a választás, és templomigazgatóként hogyan éled ezt meg?

Egyik legkézenfekvőbb ok, hogy talán itt van a legszélesebb időkeretben lehetőség gyónásra – és ez megint csak szorosan kötődik Szent Ferenchez, az ő kérése ugyanis úgy hangzott: hogy azok a hívők nyerhessék el a búcsúkiváltságokat, akik meggyónták bűneiket, és beléptek a Porciunkula kápolnába. Itt kerül elő először a búcsúnyerés részeként a gyónás feltétele. A búcsúnyerésnek egyébként feltétele, hogy a hívő lélek tudatosan ellentmondjon még a bocsánatos bűneinek is. Bár minden szentgyónás alkalmával ott van bennünk a szakítás szándéka, a tényleges elszakadás nagy odafigyelést, akaraterőt és elhatározást kíván. Számomra ez nap mint nap újra előjön: merem-e és akarom-e tudatosan megtagadni a megszokott vagy éppen kedvelt bűneimet? És amikor ez nem sikerül, akkor éppen a búcsúnyerés gyakorlata figyelmeztet: most ez nem megy, most nincs meg bennem a szükséges elhatározás, így nem nyerhetek búcsút. Ilyenkor el kell menni gyónni.

Milyen különleges lelki vagy gyakorlati feladatokat jelent ez az év azoknak a ferences testvéreknek, akik a templomban szolgálnak?

A szentévi búcsú elsősorban a hívő ember személyes válasza a kérdésre: akarok-e tudatosan élni ezzel a kegyelmi lehetőséggel? A mi feladatunk az, hogy ehhez biztosítsuk a kereteket – mindenekelőtt azzal, hogy a gyóntatás minél szélesebb idősávban elérhető legyen. Arra bátorítom a rendtársakat – és magam is így teszek –, hogy gyónási elégtételként ajánlják fel a búcsú elnyerésének lehetőségét. A templomtérben ehhez kialakítottunk egy emlékeztető helyet: egy jellegzetes passiós keresztet helyeztünk ki térdeplővel, szenteltvízzel – ez segíti a híveket abban, hogy a keresztség, a bűnbánat és a krisztusi érdemszerzés egységében élhessék meg ezt a különleges alkalmat. A legnagyobb lelkipásztori kihívást az jelenti számunkra, hogy segítsünk helyre tenni a búcsúval kapcsolatos fogalmakat és megéléseket. Sok hívő számára ez a gyakorlat a történelem során elhomályosult, félreértések és téves képzetek tapadnak hozzá – így különösen fontos, hogy tisztán és közérthetően adjuk át a búcsú valódi, evangéliumi értelmét.

Mit mondanál azoknak, akik még mindig bizonytalanul állnak a búcsú fogalmához, nem teljesen látják, értik az értelmét vagy erejét?

Gyakran előfordul, hogy akár a saját életünkben, akár meghalt szeretteinkkel kapcsolatban maradnak bennünk bűn okozta sebek, amelyek gyógyulásra várnak. A búcsú lényege, hogy ezek a gyógyulások nemcsak egyéni küzdelmeink révén történnek meg, hanem a szentek közösségének támogatásával is. Már az ókeresztény időkben is oda járultak a Krisztusért szenvedést, áldozatot vállalt személyekhez a hitükben sebzettek, kérve, hogy imádkozzanak értük. A hitvallók érdemei – Krisztus érdemeivel egyesítve – egy új lelki közösséget hoznak létre, amelyben egymás terhét hordozzuk, ahogy Pál is írja: „ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele” (1Kor 12,26). Ez a szolidaritás ma is él. A szentek úgynevezett „kegyelmi kincsestára” egy lelki forrás, amelyet Krisztus érdemei tartanak fenn, és amelyet a hívők áldozataival gyarapíthatunk. Amikor valaki például tudatosan végiggondolja a sebeket, amelyeket egy-egy bűn okozhatott, és a búcsú feltételeit teljesítve könyörög a gyógyulásért, az valódi lelki változást hozhat. Ugyanígy a halottainknak is tudunk segíteni: ha volt bennünk valamilyen rendezetlenség, fájdalom vagy el nem engedettség, akkor a kegyelmi közösség ezeket a természet által már nem orvosolható helyzeteket a természetfeletti kegyelem által tudja rendezni. A gyógyulás tudatos kérése által a hívő ember megvallja azt, hogy a kegyelmi közösség erősebb, mint a természetes vagy a természetellenes közösség, és képes fordítani az üdvösségre várók sorsán.

Milyen eszközökkel, kiadványokkal vagy egyéb módokon igyekeztek segíteni, hogy a hívek és a gyóntatók is minél tudatosabban élhessenek a búcsúnyerés lehetőségével?

A Ferenciek Tere című újságunkban próbáltuk ezt a témát történetileg és teológiailag is körbejárni. A búcsúkereszt közelében füzeteket helyeztünk el, amelyek segítik a híveket az eligazodásban: mit jelent valójában a búcsú, mik a feltételei, hogyan lehet bekapcsolódni. Ez egyfajta segédanyag ahhoz, hogy a formális búcsúnyerésen túl valóban minden alkalommal megtörténjen az elengedés – az indul­gentia –, amikor valaki ebbe bekapcsolódik. Amikor csak lehet, templomi kivetítőinken is megjelenítjük a búcsúnyerés lehetőségét és feltételeit, és egy videót is készítettünk a hívek számára. A rendtársak felkészítéséről is gondoskodtunk: két alkalommal is volt gyóntatói továbbképzés, ahol ez a terület is szóba került, annak érdekében, hogy maguk a gyóntatók is otthon legyenek ebben az ismeretben és gyakorlatban.

A segédanyagban a templom oltáraihoz kapcsolódó témák mentén vezetitek végig az imádkozót. Honnan jött az ötlet, hogy éppen ezek a képek és életterületek legyenek a középpontban? 

A legkézenfekvőbb vezérfonalat a templom oltárképei adták, amelyek az emberi élet legfontosabb területeit jelenítik meg. A magyar szentek oltáránál gyökereinkre tekintünk, Szent Ferenc oltáránál az istenkapcsolatunkra, Szent József oltáránál az önazonosság kérdésére, Szent Anna oltáránál a családi életre, Szent Antal oltáránál a rászorulók felé fordulásra, a szenvedő lelkek oltáránál pedig az elhunytjainkhoz fűződő kapcsolatainkra. Ezeknél az állomásoknál olyan megkötözöttségekre próbálunk rávilágítani, amelyek gyógyulásra várnak – és hisszük, hogy a kegyelmi közösség valóban képes begyógyítani ezeket a sebeket.

Hogyan érdemes végigimádkozni ezt az utat? Elég lehet akár egyetlen állomásnál is elidőzni, vagy egyszerre érdemes végiglátogatni az összes állomást?

A búcsúnyerés lehetősége alapvetően napi egy alkalomhoz kötődik, így arra biztatjuk a híveket, hogy ne feltétlenül „végigjárják” az összes állomást, hanem válasszák ki azt az egyet, ahol leginkább megszólítva érzik magukat: azt a pontot, ahol úgy érzik, a bűneik következménye leginkább jelen van, vagy ahol valami mélyebb megkötözöttség húzódik. Ha ezt megtalálták, imádkozzanak elmélyülten annál az oltárnál, időt szánva a találkozásra. Sőt, hozhatunk akár egész évre szóló lelki döntést is: hogy ha valaki felismer valamit, ami régóta nehezedik rá, akkor ezt az egész jubileumi évet szánja arra, hogy folyamatosan beemelje az adott élethelyzetet a szentek kegyelmi közösségébe. Hogy újra meg újra visszatérjen hozzá, kérve az Úr gyógyító erejét – Krisztus és a szentek érdemeire támaszkodva. Ez a kérés nem görcsös akarás vagy szorongás. Épp ellenkezőleg: egyfajta feloldás. Eszembe jut, ahogy Mátraverebély-Szentkúton a palócok, amikor kivették a fagyott tejet a mélyhűtőből, nem azt mondták, hogy „felforralják” vagy „megmikrózzák”, hanem azt, hogy „kiengesztelik a tejet”. Valahogy így képzelem el a búcsúnyerést is: az életünknek egy-egy fagyott területét belehelyezzük a kegyelmi közösségbe, és kérjük, hogy az elakadás oldódjon, kiengedjen, kiengesztelődjön ezáltal a közösség által.

***

A pesti ferencesek videós szentévi segédlete alább tekinthető meg:

***
Gál Emília / Ferences Média, 2025
Fotók: Pesti Ferencesek