A Magyarországon élő filippínó vendégmunkások ferences missziós támogatása
Ezév őszén a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Elmer Hernandez SVD atyát bízta meg a magyarországi filippínó vendégmunkások pasztorációjának megszervezésével. Szolgálatában ferences segítségre is támaszkodhat, ennek érdekében látogatott Budapestre Gregorio Redobaldo OFM, a Fülöp-szigeteki San Pedro Bautista Provincia tartományfőnöke, és kíséretében Andrew Litigio OFM, missziós és evangelizációs titkár, aki január végéig Magyarországon szolgál. Az ideiglenes misszió célja a közösségek helyzetének feltérképezése, a legégetőbb szükségletek meghatározása, valamint az első lépések megtétele a hosszú távú együttműködés kialakítása érdekében.
Az elmúlt években egyre többen érkeztek Magyarországra a Fülöp-szigetekről (a KSH adatközlése szerint már 2023-ban 11 ezren éltek itt), elsősorban a jobb megélhetés és otthon maradt családjuk támogatásának reményében. A vendégmunkások mindennapjai azonban számos kihívással járnak: távol hazájuktól és szeretteiktől, idegen nyelvi és kulturális környezetben kell helytállniuk, ezzel párhuzamosan egyre fontosabb számukra, hogy ne csak anyagi céljaikat érjék el, hanem közösségi és lelki életük is erősödjön, hiszen a filippínók nagy része gyakorló katolikus (Fülöp-szigetek a Föld negyedik legnagyobb keresztény országa).
November 24-én, Krisztus Király vasárnapján filippínó nyelvű szentmisét mutattak be a budapesti Országúti Ferences templomban. A szentmise főcelebránsa Gregorio tartományfőnök atya volt, aki homíliájában a szolgáló szeretet fontosságára hívta fel a figyelmet: „A valódi király nem azt keresi, hogy mit halmozhat fel magának, hanem azt, hogy mit adhat másoknak.” Beszédében kiemelte, hogy a filippínó vendégmunkások mindennapi áldozathozatala is ezt a példát követi: elhagyják otthonukat, hogy szeretteik számára biztosítsanak egy jobb jövőt, miközben életüket sok nehézség kíséri.
A szentmisét követően lehetőség nyílt személyes beszélgetésre is. Elmer Hernandez verbita atya, aki a filippínó közösség pasztorációjának kinevezett felelőse Magyarországon, gyakorlati kérdésekre válaszolt, és lelkesítette a résztvevőket, biztosítva őket arról, hogy személyében mindig lesz kihez fordulniuk. Elmer atya – aki 17 éve él Magyarországon – hangsúlyozta: „Már önmagában az is nagy dolog, hogy egy filippínó eljuthat Európába. Jó helyen vannak itt, ezt meg kell értetnünk velük, mert bár a nyugati lehetőségek csábítónak tűnnek, azok a támogatások, amiket a magyar állam nyújt, máshol nem érhetők el.”
Elmer atya különleges megközelítéssel szolgálja a közösséget: idejének nagy részét együtt tölti a filippínó vendégmunkásokkal, hogy megismerje mindennapjaikat. „Amikor csak tehetem, nem a plébániára megyek aludni, hanem ott vagyok velük, ahol ők élnek. Csak így tudom megérteni, mi van velük igazán, mik az igazi problémáik” – mondta. Hite szerint a személyes jelenlét és az élethelyzetek megértése a legfontosabb az evangelizáció és a gyakorlati segítségnyújtás szempontjából.
Gregorio atya a legnagyobb kihívásként a közösségek megszervezését említette, hiszen a vendégmunkások helyzete nemcsak lelki, hanem gyakorlati értelemben is sok nehézséggel jár. Az első európai meghívás Magyarországról érkezett, de azóta Máltáról és Csehországból is jelezték, hogy nagy szükség lenne a filippínó közösségek lelkipásztori támogatására. A tartományfőnök úgy látja, hogy a közösségekkel való szoros kapcsolat nemcsak az evangelizációban, hanem a mindennapi élet kihívásaiban is fontos támaszt jelenthet.
Andrew Litigio OFM két hónapos missziója során az ország különböző pontjain – többek között Szombathelyen, Zalaegerszegen, Sárváron, Gyöngyösön – élő filippínó közösségeket keresi majd fel, hogy feltérképezze igényeiket, és megértse, hogyan segítheti őket a leginkább. A korábban Srí Lankán misszionáriusként szolgáló ferences atya a missziós küldetés lényegét így fogalmazta meg: „Jézus Krisztus az igazi misszionárius, mi pedig az ő küldetését folytatjuk egy olyan világért, amelyben mindenki testvérként él.” Magyarországi tapasztalatait megosztja majd rendi elöljáróival, és várhatóan áprilisban születik döntés arról, hogyan lehet hosszútávú támogatást biztosítani a magyarországi filippínó közösségnek.
A ferences misszió Magyarországon nemcsak a filippínó közösség hitbéli megerősödését célozza, hanem azt is, hogy a vendégmunkások a nehézségek ellenére megleljék helyüket, és erős közösséget építsenek. A Fülöp-szigeteki ferencesek elhivatottak, hogy minden lehetséges módon támogassák őket, és a mindennapok kihívásai közepette is Krisztus szeretetének üzenetét közvetítsék számukra.
Stigmatizáció 800
Idén ünnepeljük 800. évfordulóját annak, hogy Szent Ferenc megkapta Krisztus szent sebeit, így a jubileumi év kapcsán megkérdeztük Gregorio, Andrew és Elmer atyákat, mit jelent számukra Szent Ferenc stigmatizációja, és hogyan formálhatja ez a mindennapjainkat. Válaszaikban a szeretet, a szolidaritás és a hit mélysége tárult fel, amelyek mindannyiunk számára iránymutatók lehetnek.
Gregorio atya szerint Szent Ferenc stigmatizációja mélyen a Krisztus és Ferenc közötti szeretetkapcsolatról tanúskodik. „A stigmák Jézus szeretetének jelei Szent Ferenc iránt, és egyben Szent Ferenc szeretetének jelei Jézus iránt” – mondta. Úgy véli, a stigmatizáció számunkra is meghívás arra, hogy felismerjük: Isten szeret bennünket. Ez a szeretet azonban nem egyoldalú, hiszen választ vár tőlünk: arra hív, hogy mi is viszonozzuk ezt a szeretetet, és kiterjesszük másokra is. Gregorio atya szerint a stigmák üzenete, hogy ne csak saját életünkre figyeljünk, hanem a közösségünk javát is szolgáljuk, szeretetben és áldozatkészségben.
Andrew atya a stigmatizáció folyamatosságára és mélyebb jelentésére hívta fel a figyelmet. Úgy látja, a stigmák nem egyetlen pillanat eredményei, hanem Szent Ferenc életének egészét meghatározó folyamat részei voltak. „A stigmák akkor kezdtek formálódni, amikor Ferenc a szegényekkel vállalt szolidaritást, és osztozott szenvedéseikben. Ez a szolidaritás, a szegények mellett való elköteleződés már önmagában a stigmák jele volt” – fogalmazott. Andrew atya szerint a stigmatizáció Ferenc életmódjának megkoronázása volt: egy olyan élet beteljesedése, amely mélyen kapcsolódott Krisztus emberi és isteni szenvedéséhez. Az atya hangsúlyozta, hogy Szent Ferenc példája arra tanít, hogy az életünk minden pillanata lehetőség arra, hogy Krisztust kövessük, különösen a szenvedők és rászorulók iránti szolidaritásban.
Elmer atya a stigmatizáció hétköznapi vonatkozásairól beszélt. Úgy véli, Szent Ferenc példája segít minket abban, hogy elfogadjuk saját életünk kihívásait és nehézségeit, és ezekben is meglássuk a hit erejét. „Ha nehézségek érnek, Krisztus keresztjére nézek, és elgondolkodom: neki nem voltak terhei? Ez segít, hogy én is bátran hordozzam a saját keresztjeimet” – mondta. Elmer atya szerint a hit nem csupán vigaszt ad, hanem meg is erősít minket abban, hogy a másik emberre szeretettel tekintsünk, még akkor is, ha ez áldozatot követel. Hangsúlyozta, hogy a családi és közösségi élet kihívásai közepette is fontos, hogy Krisztust lássuk egymásban, hiszen ez segíthet túllépni a nehézségeken, és szeretetteljesebb kapcsolatokat kialakítani.
***
Fotó és szöveg: Gál Emília
Ferences Média 2024
