– Mivel foglalkoznak ma a ferencesek a Szentföldön?
– Mint említettem, a ferencesek 1217 óta vannak itt jelen, és volt négy olyan évszázad, amikor rajtuk kívül nem is volt itt más katolikus. A ferencesek missziójának több vetülete van. A legfontosabb a szent helyek szolgálata. Ez azt is jelenti, hogy össze kell gyűjteni mindent, ami Jézus életéhez, tanításához kapcsolódik. Mikor Ferenc a Szentföldre érkezett, mindössze három keresztény szent helyet tartottak számon, a Szent Sírt, a betlehemi Születés-barlangot és a Szűzanya sírját. A ferencesek törekvése az évszázadok során, hogy minél több, Jézus életének az eseményeihez kapcsolódó helyszínen alakítsanak kolostort és szentélyt. És hogy ezeket a szent helyeket élettel töltsék meg a liturgiával, imádsággal és a régészet, valamint a szentírástudomány területén végzett kutatásokkal. Vagyis a szentírástudomány, a régészet művelésével minél teljesebb ismeretünk legyen a Jézus korabeli Szentföldről.
– Napjainkban hány helyen szolgálnak a szentföldi ferencesek?
– Ma ötvennél több szent helyet őriznek a kusztódia tagjai. Nagyon fontos feladatunk ma is a zarándokok fogadása, a csoportok szakszerű és lelkiekben gazdagító vezetése és védelme. Nagy bajban voltunk azokban az időkben, amikor nem jöhettek a zarándokok a Szentföldre. Ilyen volt például a XVI. század, amikor a törökök elfoglalták a Mediterráneum nagy részét. Hasonlóan visszavetette a szentföldi zarándoklatokat a protestáns gondolat térnyerése Európában. Szinén ártott nekünk a felvilágosodás, amely azt mondta, hogy minden vallás babonaság. A ferencesek azonban kitartottak, és őrizték a szent helyeket, és igyekeztek népszerűsíteni a zarándoklatokat. Mindig voltak bátor és jó érzésű emberek, akik látni akarták Jézus életének beszédes helyszíneit, és ezért hatalmas áldozatokat hoztak.
Beszélgetésünk a szalonban, vagyis a díván-teremben kezdődött, de utána átmentünk Artemio atya irodájába, ahol a falon néhány bekeretezett fényképet mutat, az egyiken XVI. Benedek pápa társaságában látható a Szent Sír-bazilikában. Ő kalauzolta ugyanis a pápát jeruzsálemi látogatása során.
– Az itteni keresztény közösség létszáma az idők folyamán hogyan változott?
– A szent helyek őrzése mellett az itt élő keresztények segítése a másik nagy feladatuk. 1555-ben itt, a Szent Üdvözítőről nevezett ferences plébánián, ami Jeruzsálem egyetlen plébániája, nagy büszkeséggel jegyezték fel a ferencesek, hogy végre van egy hívük, aki egy renegát volt, ami azt jelenti, hogy valamikor keresztény volt, de muzulmánná kellett válnia, és most, vagyis 1555-ben visszatért a keresztény vallásra. Ő volt a jeruzsálemi ferencesek első híve a keresztes idők után. Így kezdődött. Ma viszonylag népes plébániáink vannak, Jeruzsálemen kívül Betlehemben, Názáretben és Jaffában. Három egyszerű dolgot tesznek a ferencesek a hívek érdekében: munkát biztosítanak nekik, egyszerű munkákat, melyek a zarándokturizmussal kapcsolatosak általában. Kegytárgyakat készítenek, zarándokszállásokon segítenek. Jelenleg kb. ezer helyi keresztény alkalmazottja van a Ferences Kusztódiának. A második fontos dolog az oktatás. Kiváló iskoláink vannak. Nem volt könnyű itt iskolákat létrehozni, mert négyszáz éven át a törökök nem támogatták ezek alapítását. Az volt az elvük, hogy minél tudatlanabb a nép, annál könnyebb rendet tartani közöttük. A ferencesek azonban tudták, hogy az iskola segítheti az itteni keresztények boldogulását. A ferencesek által alapított iskolákban nagy hangsúlyt fektetnek például a nyelvoktatásra, hogy az Európából és a világ más részéről érkező zarándokokkal tudjanak beszélni az itteni keresztények. A rend alapította a Szentföldön az első iskolát 1841-ben. A zsidók is csak húsz évvel később hozták létre az első tanintézményüket, a muzulmánok pedig csak ötven évvel később. Ma a keresztény iskolákban tanulhatnak a muzulmánok és a zsidók is, de be kell tartaniuk az általunk megszabott előírásokat. Az alapelvünk az, hogy senkit nem akarunk a másvallásúak közül kereszténnyé tenni. Tiszteletben tartjuk mindenkinek a hitét. 1957 óta iskoláinkban a muzulmán gyerekek számára van muzulmán hitoktatás. Elvárjuk viszont a másvallású diákoktól, hogy az iskola keresztény jellegét tiszteletben tartsák.
– A munkahelyteremtés és az iskolák mellett mi a harmadik, amit a szentföldi keresztény lakosság megmaradásáért, számbeli gyarapodásáért tesznek?
– A legnehezebb feladatunk a lakhatás körülményeinek megteremtése és javítása. Ahogy Jézus mondja, szelídnek kell lennünk, mint a galamb, de okosnak is, mint a kígyó. Lakásokat vásárolunk és építünk. A Korán előírja, hogy ha egy országot az iszlám meghódít, az muzulmán földnek számít. Az én szülőhazám például, Spanyolország muzulmán föld a muszlimok szemében, mert valamikor meghódították. Jeruzsálemet a zsidók a magukénak tartják, mert mint mondják, Jahvétól kapták, vagyis Jeruzsálemre a muzulmánok és a zsidók is kizárólagos jogot formálnak. Jeruzsálem óvárosában ennek ellenére négyszáz lakása van a kusztódiának, amelyeket megfelelő bérért az itteni keresztények rendelkezésére bocsátunk. Nagyon nehéz engedélyt kapni az építkezésekre vagy a vásárlásokra. Drágák a lakbérek. Egy nagyon szerény lakásnak is ezer dollár a havi bére, amit a keresztények nem tudnának megfizetni, ezért mi számukra megfizethető lakbérért adjuk a lakást. Azért ilyen magasak itt az árak, mert nagy a verseny a lakásokért, az arabok mögött ott van Szaúd-Arábia, amely pénzzel támogatja az arab lakosság térnyerését, a zsidóság pedig birtokon belül van, hiszen Izrael területén vagyunk.
– Milyen a lakosság vallási megoszlása?
– Ma Jeruzsálemnek 750 ezer lakosa van, akikből 520 ezer zsidó; ők azzal büszkélkednek, hogy Jeruzsálemben száz lakásból 65 az övék. Vagyis övék a város. A muzulmánok viszont azt mondják, hogy Jeruzsálem az ő fővárosuk, a muzulmán palesztinoké. Ők 220 ezren laknak a városban, és sokkal gyorsabban növekszik a létszámuk, mint a zsidóké. Az araboké jelenleg a városban 100 lakásból 35. Az itteni keresztények megmaradásához tehát a világ keresztényeinek nagyfokú szolidaritása szükséges. Régen a keresztény hatalmak – elsősorban Spanyolország – segítették az itteni keresztényeket, de ma már nincs ilyen jómódú támogatója a szentföldi keresztényeknek és ferenceseknek. Csak a nagyböjti gyűjtésre számíthatunk, amelyet a világ számos országában rendeznek a Szentföld javára, illetve arra a bevételre, amely a Szentföldre érkező zarándokok révén jut az itteni lakosságnak. A ferencesek igyekeznek az ide érkező zarándokok számára olyan tájékoztatást adni, amely megismerteti őket a valós helyzettel. Én például az év szinte minden napján találkozom egy-egy zarándokcsoporttal, és elmesélem nekik a ferencesek, illetve a szentföldi kereszténység történetét. Azt szeretnénk, hogy minél többen beleszeressenek a Szentföldbe. Hasonló a feladatuk a világ számos országában működő ferences provinciák szentföldi megbízottjainak is.
Amikor egy csoporttal találkozom, számos kérdést intézek hozzájuk. Az első kérdésem az szokott lenni: ki a két legfontosabb személy az életetekben? A válasz: a szüleitek, mert tőlük kaptátok az életet. És rávezetem őket, hogy kereszténységünket a szülőktől kapott élethez hasonlóan a jeruzsálemi keresztényektől kaptuk. Ez a tény valamennyiünket kötelez, hogy a szentföldi keresztényeket nehéz helyzetükben ne hagyjuk cserben. VI. Pál figyelmeztetett rá, hogy ha egyszer elfogynak a keresztények a Szentföldön, az ottani szent helyek élettelen kövekké, múzeummá válnak. Szükség van tehát az élő kövekre, vagyis a szentföldi keresztényekre. Az élő kövek arról beszélnek nekünk, hogy a Szent Szűztől született Jézus, ez a Szentföld missziója.
– Most mennyi keresztény él itt?
– Jeruzsálemben 1948-ban, Izrael megalakulásának évében a keresztények a város lakosságának 20 százalékát tették ki. Ma Jeruzsálem összlakosságának 1,4 százaléka keresztény. Ez a szám is nyolc–tíz felekezet között oszlik meg. Vagyis gyakorlatilag szinte már nem is vagyunk. Betlehemben 1967-ben keresztény volt a lakosság 70 százaléka. Ma két menekülttábor népességével együtt is alig 12 százalék. Vízkeresztkor mentem Betlehembe misézni, és amikor odaértem, azt vettem észre, hogy a Születés-bazilika előtti tágas tér tele van imádkozó muszlimokkal. Megdöbbentő látvány volt, meg is ijedtem, de semmi bajom nem történt. Akkor döbbentem rá, hogy Betlehem már muzulmán város, és ha nem teszünk valamit, a Szentföld hamarosan keresztények nélkül marad, vagyis megint nem lesz más katolikus a Szentföldön, csak a ferencesek.
– Végezetül a kusztódia mai helyzetét mutassa be!
– A kusztódiának 290 szerzetese van. 57 szentélyt őrzünk és gondozunk, 26 plébániát vezetünk, iskolákat működtetünk, zarándokházakat tartunk fenn. A sajtótevékenységünk is jelentős. A Szentföld fogalmát mi tágabb értelemben használjuk. Jelen vagyunk Izraelen és Palesztinán kívül Jordániában, Cipruson, Egyiptomban, Libanonban, Szíriában, ahol például 11 rendházunk van, és nem tudjuk, hogy rendtársaink holnap még életben lesznek-e. A szentföldi kusztódiához tartozik még egy rendházunk Washingtonban, amely nagyon látványos, mert kicsiben felépítették ott a ferencesek valamennyi szentföldi kegyhely mását. Nagyon közel van ez a rendház a Fehér Házhoz. Buenos Airesben is van egy házunk, kettő Rómában és egy Madridban. Ezen utóbbi rendházaknak a Szentföld népszerűsítése a fő feladata.
Szerdahelyi Csongor/Magyar Kurír
