A férfi és női szerzetesrendek hivatásgondozói által alapított Iránytű Hivatástisztázó Műhely az utóbbi években rendszeresen tartott hivatástisztázó tanfolyamokat 18–35 év közöttiek számára, akik arra keresik a választ, hogy papságra, szerzetességre vagy családi életre szól-e a hivatásuk.
A nemzeti kegyhely gazdag programkínálattal várja idén is a zarándokokat. Az újdonságok közül Kálmán Peregrin kegyhelyigazgató a Ferences Sajtóközpont kérésére kiemelte a jubiláns házasok megáldását pünkösdhétfőn, az óvódások, az özvegyek, a motorosok és az új katolikus iskolák tanárainak és növendékeinek zarándoklatait, valamint a Boldog II. János Pál-zarándoklatot, amikor a hívek tisztelegnek a lengyel pápa ereklyéje előtt.
„Ma gyerek, felnőtt leginkább egy dologra érzékeny: ez a szentség, a szent iránti vonzódás. Ezt komoly szakmai felkészültséggel, tudásanyaggal kell elérhetővé tennünk” – nyilatkozta Tokár János, az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium igazgatója a Magyar Kurírnak.
A Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány áprilisban megválasztott definitóriuma Magyar Gergely tartományfőnök vezetésével több személyi változásról döntött májusi ülésén. A 113 fős provincia 14 kolostora közül négynek lesz augusztus közepétől új házfőnöke. Esztergomban Komáromi Előd, Gyöngyösön Szabó József, Pesten Reisz Pál, Szombathelyen pedig Rácz Piusz az új gvárdián.
Az Alpokontúli Ferences Provinciák Konferenciájának (COTAF) tagjai április utolsó hetében Németországban találkoztak a rend legfőbb vezetőivel, José Rodríguez Carballo miniszter generálissal, helyettesével, Michael Perryvel és a generális hét fős tanácsadó testületének tagjaival, a miniszter definítorokkal.
Az a fiatalember, akit ma Szent Ferencként ismerünk és szeretünk, 800 évvel ezelőtt egy sajátos arcot adott az egyháznak. Ferenc egyszerű habitusa nemcsak színében volt más, mint az akkori egyház viselete, sokkal inkább belső habitusa, vagyis lelkülete, hozzáállása volt más. Nem, mintha megvetette, vagy elvetette volna az akkori egyházat, hanem ellenkezőleg, mert szíve mélyéből szerette azt a Krisztust, akié az egyház.
Európai mindennapjaink tapasztalata, hogy ünnepeink lomtárhoz hasonlítanak: nagy kupacba fölhalmozott mindenféle holmi. A felszínen a nem olyan régi, „szinte még új” cuccok eltakarják a régieket, amelyeknek már létezéséről sem tudunk. Az ünnep járulékai: tárgyak, családi és népszokások, elvárások (rokont látogatni kell, sonkát enni kell stb.), és nem utolsó sorban a remélt pihenés, hiszen „hosszú hétvége” van.