A kozármislenyi Dorothea Otthon idősek bentlakásos intézménye, ahol szakosított szociális ellátást végeznek. A bekerülő idős embereket életük végéig gondozzák itt. Az intézmény negyvenkilenc férőhelyes, a lakók átlagéletkora nyolcvanhét év körül mozog, tehát sokan kilencven év felettiek. Az otthon igazgatóját, Csapi Róbertnét kérdeztük:
– Hogyan készülnek a Dorothea Otthonban a Szociális Munka Napjára?
– Általában sok külső programra kapunk ilyenkor meghívást, de ezek idén a járványhelyzet miatt elmaradnak. Most csak a házon belül tartunk egy rövid ünnepet, amelyen közösen elfogyasztunk egy finom tortát, beszélgetünk, és megköszönjük egymás munkáját. Jelenleg módunk van arra, hogy anyagilag is megháláljuk dolgozóink áldozatos munkáját.
– Ha ki kéne emelni két dolgot, amiért szereti a munkáját: melyek volnának azok?
– Ehhez a munkához nekem egyrészt az idősek tekintete ad erőt: az ő köszönetük; az, hogy minden csekélységért nagyon hálásak tudnak lenni. Másrészt pedig: mindannyian, akik ezen a területen dolgozunk, nagyon komoly hivatástudattal állunk egymás mellett. Ez is nagyon sokat jelent, ahogyan az is, hogy a fenntartónk folyamatosan támogatóan áll munkánk mögé. Ezek fontosak. Ezek mentén lehet emberségesen dolgozni.
– Miben más most a helyzet az otthonban az első hullámhoz képest?
– A tavaszi időszakot megúsztuk betegség nélkül, de a második hullám elérte az otthont, és komoly kihívást jelentett a dolgozóknak, az ellátottaknak és hozzátartozóiknak is. Nagyon nagy munka volt az elmúlt másfél hónapban, fájdalmas és szomorú veszteségeket éltünk meg, amelyekben kisebb öröm volt, hogy minden egyes lakót úgy tudtuk elengedni az utolsó útjára, hogy találkozhatott a hozzátartozóival, hogy – ha igénye volt rá – megkaphatta a betegek szentségét. Méltó és emberközeli módon tudtunk búcsúzni. Szerencsére most november közepe környékén már azt mondhatjuk, hogy rendben vagyunk: minden gyógyult lakónk újra az otthonban tartózkodik, és a munkatársaink is visszatértek.
A pasaréti Gondviselés Háza Gondozási Központ az idősekért végzi szolgálatát. Étkeztetést, házigondozást biztosítanak, az idősek klubja pedig – békeidőkben – a találkozásra ad lehetőséget. A központ vezetőjével, Mészáros Ágnessel beszélgettünk.
– Hogyan ünneplik a Szociális Munka Napját?
– A Szociális Munka Napja a 2016. évi A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény rendelkezése alapján munkaszüneti nap lett, így ezen a napon mi nem dolgozunk. Mivel nálunk nincs folyamatos ellátás, ezért be is tudjuk zárni az intézményt, tehát ekkor mindenki kap egy szabadnapot, amit feltöltődésre és pihenésre tud használni.
– Hogyan lehet örömmel és odaadással végezni ezt a munkát?
– Összetett dolog a szociális munka. Nem is megfelelő ez az elnevezés, mert ez nem munka, hanem hivatás. Úgy gondolom, hogy mindenki, aki ebben a szakmában dolgozik hivatásként tekint feladatára. Olyan foglalkozás ez, amely által nemcsak anyagi vagy fizikai ellátást nyújtok a másik embernek, hanem a személyiségemből is adok: türelmes vagyok, meghallgatom, odafigyelek a gondozottra. Ők sokszor pont ennek vannak hiányában, mert nincs, aki leüljön az ágyuk szélére, nincs, aki megfogja a kezüket. Ez a fajta odaforduló szeretet és figyelem a személyiségünkből adódik. Ám ez nem elég. Szerethetem az embereket, szerethetem az időseket, de amikor sok szomorúsággal, és nehéz sorsokkal találkozunk, akkor a segítő szeretet még nem elég. Komoly elméleti és gyakorlati tudásra, nagyon sok tapasztalatra, és magabiztosságra van szükség. Hiába akarnék segíteni, ha ezek nincsenek meg bennem, akkor sérülök ezekben a nehéz és sanyarú sorsokkal való mindennapi találkozásokban.
– Kik állnak Önök mellett?
– Mi nagyon szerencsés helyzetben vagyunk, ugyanis a nehézségekben és a sok munka közepette egy nagyon erős háttérrel rendelkezünk. Óriási segítséget jelent fenntartónk pozitív és segítőkész hozzáállása. Egy ilyen helyen, ahol a sokat adunk magunkból, ez elengedhetetlen: hogy legyen mögöttünk valaki, aki az intézmény stabil működését is biztosítja, és akihez fordulni tudunk a problémáinkkal. Jó helyzetben vagyunk, hiszen nem csak a rendtartomány, de a kerületi önkormányzat is – amellyel ellátási szerződésben vagyunk – nagyon sokat segít.
Esztergomi intézményünk egy bentlakásos idősotthon, amely férfiak és nők, világiak, illetve egyházi személyek ellátását végzi. Jelenleg huszonnégy fő befogadására alkalmas. A lakók átlagéletkora nagyon magas: nyolcvanöt év; hatan kilencven év felettiek. Szabó Zoltánnét, az igazgatót kérdeztük.
– Van valamilyen bevett szokás az intézményben a Szociális Munka Napjához kapcsolódóan?
– Mi itt a Szociális Otthonban nem november 12-én, hanem valamikor decemberben szoktunk elmenni egy közös vacsorára egy étterembe: nekünk az a szociális napunk, amikor együtt el tudunk menni. Ilyenkor szervezünk helyettesítést is, hogy ünnepi környezetben, egy olyan helyen tudjunk találkozni, ami az intézményen kívül van, és csak magunk leülhessünk, beszélgethessünk, és meg tudjuk beszélni az intézményi történéseket. Most, decemberben ezt is máshogy valósítjuk majd meg. Idén egyébként nagyon készültem arra, hogy meglepetésként elhívjam a kolléganőimet egy előadásra a Pesti Színházba, de ezt is átírta a járványügyi helyzet.
– Mi ad erőt a mindennapokban?
– Egyrészt: nálunk a közös munkához erősen hozzátartozik, hogy odafigyelünk egymásra. Kisebb intézmény vagyunk, így talán szorosabb kapcsolatot tudunk kialakítani: közösséget, amelybe a takarítóktól az ápolókig mindenki beletartozik. Mind élünk át nehéz helyzeteket, amelyekben igyekszünk ott lenni egymás mellett, figyelemmel és szeretettel – most a világjárvány idején különösen is.
Nagyon fontos emellett a lakók visszajelzése is. Ők valóban látják az igyekezetünket, és mindig mindent hálásan megköszönnek. Nemrég kialakítottunk egy találkozási pontot, ahol egy üvegfalon keresztül meg tudtuk oldani a látogatást: láttam olyan bácsit, aki megkönnyezte a találkozást, mert már régen nem látta a testvérét. Ezek a pillanatok mindig tovább tudnak lendíteni az éppen aktuális problémákon, és ezekért kell csinálnunk, amit csinálunk.
És persze a hozzátartozókkal való együttműködés is lényeges pontja intézményünk működésének. Ők is hálásak, megértőek és sok támogatást kapunk tőlük.
Ez tehát a mi háromlábú székünk, ami biztosan áll: a lakók és a hozzátartozók visszajelzései, és a kollégák egymásra figyelése olyan hármas egység, ami megadja az intézményünk és a hivatásunk stabilitását.
Szociális intézményeink közé tartozik a gyöngyösi Autista Segítő Központ (ASK), amely egyike azon helyeknek, ahol országos szinten is magas színvonalú foglalkoztatás folyik, és családias légkörben nyújtanak folyamatos segítséget autizmussal élő embertársainknak. Ők az alábbi videóval ünneplik a Szociális Munka Napját.
Ferences Média
