Ki az ember és mi a feladata a világban? Mit jelent hívő emberként számunkra a teremtésvédelem? Hogyan döntsünk, amikor különböző értékek ütköznek egymással? Juhos Benjamin OFM április 15-én 19 órától A teremtésvédelem dogmatikai vonatkozásai címmel tartott előadást a Pasaréti Közösségi Házban a Teremtésvédelmi esték legutóbbi alkalmán. Bejegyzésünkben az előadás írott, szerkesztett változatát olvashatják.
Juhos Benjamin atya Szécsényből érkezett Budapestre. Előadása elején beszámolt arról, miért fontos számára a teremtésvédelem, és hogy miként kezdett el különös érdeklődést mutatni a téma iránt. Az úton nagy szerepet játszott Szent Ferenc példája. „Az összes róla szóló életrajz foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy Szent Ferenc miként viszonyult a teremtményekhez. Ez azt mutatja, hogy a kortársai számára is volt abban valamilyen egészen egyedi, megragadó, ahogyan Ferenc hozzájuk közeledett”. Az atya számára továbbá meghatározó élmény volt az elmúlt évtizedek pápai megnyilatkozásai is a teremtésvédelemről, amiből Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikáját emelte ki.
Kutatása során úgy találta, végső soron újra és újra az a kérdés vetődik fel, hogy ki az ember, és mi a feladata a világban. Az atya kifejtette, bár rengeteg gyakorlati teendőnk van a teremtésvédelem kapcsán, ő előadásában mégis inkább arra helyezia hangsúlyt, hogy a hitünk, és az emberrel, illetve a teremtett világgal kapcsolatos teológiai tanítás hogyan alapozhatja meg a helyes cselekvést.
Ökofilozófiai megközelítések
Az atya bevezetőjében a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2008-ban megjelent Felelősségünk a teremtett világért című körlevele alapján azokat az alapvető filozófia megközelítéseket tekintette át, amelyek a mai kor emberének hozzáállását jellemzik a teremtett világhoz.
Elsőként az antropocentrikus (emberközpontú) elméletekről beszélt, amelyek közös jellemzője, hogy a természeti létezőknek nem tulajdonítanak önértéket, hiszen ezeknek az értékét az ember számára való hasznosságuk adja meg. E szemlélet radikális változata az utilitarista antropocentrizmus, ami a természeti környezetet pusztán eszköznek tekinti az ember pillanatnyi szükségleteinek kielégítésére – az ember erkölcsi kötelességének számbavétele nélkül. Sokan ezt a hozzáállást tartják a környezeti válság egyik legnyomósabb okának. Ennél mérsékeltebb elképzelések szerint a természetnek nem csupán anyagi, materiális értelemben van haszna, ezért figyelembe kell venni például annak pihentető, nevelő hatását is, így ezek az elméletek már számolnak a természeti környezet megóvásának kötelességével, önmagunk és a jövendő nemzedékek iránti felelősségünk felismerése mellett.
Az ökofilozófiai elméletek egy másik nagy csoportját a különböző biocentrikus és ökocentrikus elméletek alkotják, amelyek jellemzően korunk ökológiai problémáira igyekszenek választ adni..özös jellemzőjük, hogy az emberen kívül az állatok mellettminden egyéb élőlénynek, sőt valamilyen módon a természeti környezet egészének önértéket tulajdonítanak, amit – mivel a természetrombolás legfőbb okának az emberközpontú gondolkodást látják – az embertől függetlenül kívánnak körülhatárolni. Gyakran azonban olyan módon teszik ezt, hogy megkérdőjelezik, vagy kifejezetten tagadják az ember és a többi létező közötti lényegi különbözőséget. Emögött sokszor az a gondolkodás rejlik, hogy úgy vélekednek, az ember azért rombolja a természetet, mert önmagát különbnek tartja a többi létezőnél.
A fenti megközelítések azonos problémája, hogy nem képesek megfelelően megalapozni az embernek a természeti környezettel szembeni erkölcsi felelősségét. Mmíg az antropocentrikus elméletek hátránya, hogy a természeti környezet értékét annak pusztán az ember számára hasznos voltában látják, a biocentrikus és ökocentrikus elméletek jellemző hibája éppen az, hogy az ember és a többi létező közötti lényegi különbözőség elhanyagolása révén, megkérdőjelezik az ember azon tulajdonságait is, amelyek őt – egyedül az élőlények között – képessé teszik az erkölcsileg felelős cselekvésre. Holott a legontosabb kérdés éppen az: mi emberek mi alapján tudjuk eldönteni, hogy mi a helyes cselekvés egymással és a természeti környezet különböző létezőivel szemben?
Fotó: Gieszer Richard
A bibliai teremtésfelfogás újszerűsége
Az ókori kultúrákban a természeti erőket gyakran istenekként tisztelték. Ugyanakkor voltak olyan filozófiai elképzelések is, amelyek az anyagi világot a rosszal azonosították, így azt minden isteni vonatkozásától megfosztották, így a Biblia teremtésfelfogása már a saját korában is egészen újszerűen hatott. Benjamin atya Dr. Puskás Attilát, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dogmatika professzorát idézte, aki úgy fogalmazott egyik könyvében, hogy a Biblia teremtésfelfogása túlmutata mítosz vagy materializmus alternatíváin. Az ember korábban az anyagi világot vagy Istentől teljesen elidegenítve, vagy isteni attribútumokkal felruházottnak látta, a Biblia viszont azt mondta, hogy a világ nem Isten, de Isten alkotása – ezzel pedig a két szélsőség között foglalt állást. A bibliai teremtéstörténet másik jellegzetessége, hogy bár minden teremtménynek értéket tulajdonít, egyúttal hangsúlyozza az ember kitüntetett szerepét a világban, hiszen a teremtmények közül egyedül őt teremtette Isten saját képére és hasonlatosságára.
Az előadó felidézte Lynn White Jr. amerikai történész kritikáját is, aki az Ökológiai válságunk történeti gyökerei című művében azt állítja, környezetünk válsága a kereszténységnek köszönhető, ugyanis a Teremtés könyvében olvasható isteni parancs az, melyfelruházza az embert a többi teremtmény feletti uralkodásra. Erre a kritikára reflektálva az előadó megjegyezte: a mai ember számára az uralkodni kifejezés többnyire negatív jelentéssel bír, hiszen annak kapcsán általában a történelem során tapasztalt uralkodói önkény jut eszünkbe,azonban a Bibliában alapvetően nem negatív színezetű hiszen az uralmat lehet jól, Isten akarata szerint is gyakorolni. Ha a teremtéstörténetet nézzük, azt látjuk, hogy a teremtett világ Ura valójában Isten, aki szeretetből alkotott mindent, az ember pedig arra kap megbízást, hogy az ő nevében gondozza és őrizze a világot. z ember uralma tehát nem korlátlan, sőt semmiképpen sem Isten akarata szerint való az, ha uralmát önkényesen gyakorolja. A keresztény gondolkodást valóban egyfajta antropocentrizmus jellemzi, azonban „ennek az emberközpontúságnak a mibenléte csak az Újszövetségben válik teljesen érthetővé, hiszen ott látjuk meg tisztán, hogy az egész teremtés oka és célja az értünk emberré lett Isten Fiának misztériumában tárul fel, akiért és aki által teremtetett minden. Az ember azt a feladatot kapta, hogy Krisztus küldetésében járjon, hivatása végső soron Krisztusban tárul fel” – magyarázta Juhos Benjamin.
A katolikus környezetetika néhány alapfogalma
Az előadó ezután a katolikus környezeti etika néhány alapelvét ismertette Ferenc pápa enciklikája, a Laudato si’ gondolatai nyomán. „A teremtményeknek önmagukban is értéke van, mert Isten mindent szeretetből és jónak alkotott. Ez a létezők legmélyebb értéke” – fogalmazta meg az első alapelvet, majd azzal folytatta, hogy a teremtmények kölcsönösen függenek egymástól. „Isten nemcsak megalkotta a világot, hanem létben is tartja azt. A teremtmények azért vannak, mert Isten akarja, hogy legyenek. Minden teremtmény függ Istentől – de függenek egymástól is. Ez a kölcsönös függőség, illetve az ebből adódó rend azt is jelenti, hogy az ember a teremtett világ részeként létében rászorul a többi teremtményre, ugyanakkor sajátos módon a teremtmények is rászorulnak az emberre: a teremtett világ rendjében az embernek nagyon fontos helye és feladata van” – jelentette ki, majd hozzátette, hogy a teológiai hagyomány szerint a teremtés rendjében az embert nemcsak sajátos méltóság illeti meg, hanem ez a méltóság felelősséggel is jár. Mindebből következik, hogy ahogyan azt a Laudato si’ enciklika is újra és újra hangsúlyozza: nem lehet úgy védeni a természetet, hogy nem védjük az emberi személyt, az emberi kultúrát. Így válik érthetővé a pápai körlevél azon gondolata is, hogy a jelenkor ökológiai problémáira csak egy olyan átfogó ökológia adhat jó válaszokat és megoldásokat, amely a természeti ökológia mellett magában foglalja a humánökológiát is.
Az ember istenképűsége
A Szentírás szerint az emberi személy különleges méltósága és felelőssége végsősoronaz istenképűségében rejlik. A filozófiai és teológiai hagyomány alapján az embernek ezt az egyediségét gyakran az olyan sajátos képességei felől közelítjük meg, mint az értelem és a szabad akarat. Ez a megközelítés azonban ma egy kicsit részletesebb magyarázatra szorul, hiszen például az etológiai kutatások szerint bizonyos állatfajok esetén is megfigyelhető egyfajta – bár az emberétől nagy fokban különböző – értelmi működés vagy szabadság. Juhos Benjamin úgy véli, az ember istenképűségét először inkább abból az irányból érdemes megközelíteni, hogy mire teremtette őt Isten:. „Az egész világ azért lett, mert Isten meg akarta osztani a szeretetét a többi teremtménnyel. Mindazonáltal az ember az egyedüli a teremtmények közül, aki erre a szeretetre tudatosan, és szabadon válaszolni tud . Ő ugyanis az egyetlen, akit Isten személynek teremtett” – mutatott rá.
Elgondolkodtató, hogy mai személyfogalmunk eredete is az embernek erre a sajátos hivatására utal. A kereszténység első évszázadaiban a szentháromságtani viták során az egyházatyák a Szentháromságba vetett hitünket úgy próbálták szavakba önteni, és úgy fogalmaztak, hogy Isten három személy, de egy lényeg; Atya, Fiú és Szentlélek. „Isten tehát maga is közösség, és az ember arra lett meghívva, hogy a Szentháromsággal közösségben éljen. Ez hitünk legmélyebb titka.” – fejtette ki. Ugyanakkor az ember nem csupán Istennel, dea másik emberrel, illetve bizonyos értelemben saját magával is kapcsolatban van. Sőt, a Laudato si’ szerint pedig van egy negyedik kapcsolat is, ami a többi teremtményekkel köti őt össze. „Az ember szeretetre teremtetett. Azért kaptuk Istentől ezt az ajándékot, hogy megosszuk másokkal. Az ember olyan sajátos képességei is, mint az értelem és a szabad akarat, erre irányulnak” – magyarázta az előadó. A szeretet az ember alapirányultsága, ám látjuk, az ember arra is képes, hogy rombolja önmagát, a másik ember életét és a körülötte lévő világot is. A Szentírás szerint az ok a bűnbeesésben keresendő, , amikor ugyanis az ember elfordult Isten szeretetétől, megváltozott a kapcsolata vele, ahogyan önmagával és a többi teremtménnyel is. Végső soron tehát a környezetrombolásnak is morális oka van. Ennek fényében érthetőek Ferenc pápa szavai, aki a Laudato si’ enciklikában az ökológiai megtérés fontosságáról is beszél, mely alattnem pusztán valamiféle aktivizmust ért, hanem azt, hogy mivel a bűn az oka a rombolásnak, ezért arra szorulunk, hogy újra és újra megtérjünk, mert Krisztus által állhat helyre megromlott kapcsolatunk a minket körülvevő teremtett világgal.
Az ember istenképűségének nagyon érdekes aspektusa az ugyancsak azegyházatyák korára visszanyúló, azonban az elmúlt évtizedek ortodox teológiájábankülönösen is hangsúlyossá vált megközelítés, mely szerint az ember arra kapott meghívást, hogy a teremtés papja legyen. Fontos, hogy az Újszövetség szerint elsődleges értelemben maga Krisztus a teremtés papja. Ő az, aki által és akiért teremtetett minden, s aki értünk lett emberré, hogy megváltson bennünket bűneiktől, elvezetve minket az Atyához. Általa gyógyulnak megsebzett kapcsolataink, és őáltala és őbenne nyeri majd el az egész teremtett világ is beteljesülését. „Ez is összeköt minket a többi teremtménnyel – ugyanis Isten nem csak alkotója a világnak, hanem a célja is. Valamilyen módon az egész teremtett világ Istenhez tart” – húzta alá Benjamin atya. Az, hogy Krisztus a teremtés papja, azt jelenti, hogy minden Krisztus által éri el a teljességet. Ő ad vissza mindent az Atyának. „Ha keresztényként azt mondjuk, a hivatásunk az, hogy krisztusi emberek legyünk, akkor ez azt is jelenti, hogy bizonyos értelemben mi is részesülünk Krisztus hivatásából. Az ember arra kapott meghívást,, hogy Krisztus által az egész teremtett világot az Atyához vezesse.” Bár az a gondolat, hogy az ember a teremtés papja, talán kevésbé elterjedt a katolikus teológiában, a hívek egyetemes papságáról szóló tanítás lényegébenszól. „Az ember arra hivatott, hogy egész élete Isten előtt kedves áldozattá váljon, hogy Krisztus által, az egyház közösségében szentté legyen, és hogy tevékenységével az egész teremtett világ megszentelésében is részt vegyen, és ilyen módon Istenhez vezesse embertársait és a többi teremtményeket is.” Ez reménységre is okot ad: az ember nemcsak rombolni képes a teremtett világot, hanem képes a jóra is, sőt éppen hogy erre teremtetett, és ezt a képességét még a bűnbeesés után sem vesztette el teljesen – biztatott Juhos Benjamin.
Az Isten képére teremtett ember tevékenysége a világban
Az embert az is megkülönbözteti a többi teremtménytől, hogy miként van jelen a világban. Az egyik ilyen sajátos emberi tevékenység a munka. A Szentírás szerint az ember a teremtéskor azt a feladatot kapta, hogy őrizze és gondozza a teremtett világot, gy mintegy a Teremtő Isten munkatársa legyen. A bűnbeesés után azonban az embernek a munkához való viszonya is megváltozott: szenvedéssel jár. Ez a büntetés, de nem maga a munka. Ferenc pápa arról ír, hogy az ember elidegenedése a munkában is megfigyelhető, ami ezáltal elveszíti eredeti méltóságát. Az ember gyakran géppé, eszközzé válik, a munka célja pedig már nem a világ kiteljesítése, hanem a profittermelés. Az ember megtérésre, gyógyulásra szorul e téren is. Keresztényként törekednünk kell arra, hogy a munka visszanyerhesse eredeti méltóságát. Ide kapcsolódik a magántulajdon kérdése is. Önmagában az, hogy tulajdonunk van, hogy használjuk a teremtett világ javait, nem rossz, nem Isten akarata ellen való. A baj az, ha a magántulajdon, ahelyett, hogy a szeretet eszköze lenne, öncéllá válik, emiatt pedig elkezdjük kihasználni a körülöttünk lévő embereket és a teremtett világot.
Benjamin atya szólt a vasárnap, a feltámadás napjának fontosságáról is. A vasárnap az imádságnak, a másik emberrel való közösség ápolásának és a pihenésnek az ideje, ami által segít bennünket alapvető kapcsolataink megóvásában, gyógyulásában – Istennel, a másik emberrel, önmagunkkal és a teremtett világgal. A vasárnapról való gondolkodáselvezet minket egy másik sajátosan emberi tevékenységhez is, az imádsághoz, amely tevékenységben szabadon és tudatosan fordulhatunk Istenhez. Meghívásunk arra szól,hogy egész életünket válaszként éljük Isten szeretetére. Ehhez szükségünk van olyan időre is, amit egészen az imádságnak szentelünk. A szentmisében különösen is megmutatkozik az embernek az a hivatása, hogy Krisztus által imádságával, munkájával, pihenésével és minden tevékenységével a világ Istennek szenteléséhez járuljon hozzá.
Assisi Szent Ferenc életpéldája
Az atya előadásának utolsó pontjaként rámutatott: a szentek arra tanítanak minket, hogy a kereszténység pozitív emberképe nem pusztán utópia, hanem valóban lehetséges krisztusi emberként élni. „Szent Ferencet kortársai is úgy látták, mint a krisztusi ember példáját, aki egészen hasonló lett Urához. Ennek jelei voltak testén Krisztus sebhelyei is. Szent Bonaventura úgy írt róla, mint aki Krisztus által már kiengesztelődött Istennel, a másik emberrel, és minden teremtménnyel. Megszelídítette a farkast, prédikált a madaraknak, testvérének nevezte a tüzet is. Egyre inkább mindenre Krisztus tekintetével nézett, és mindenben Isten alkotását, szeretetét szemlélte. Az egyházatyákig visszavezethetőgondolat, hogy minden teremtmény magán hordja a Szentháromság jelét, így létükkel is prédikálva Istenről” – fejtette ki Juhos Benjamin.
A ferences szerzetes zárszóként elmondta, a Laudato sí’ enciklikát olvasva számára is új voltFerenc pápának az a meglátása, hogy Szent Ferenc szegénysége a teremtésvédelem szemszögéből is fontos üzenettel bír számunkra. A Szentatya megfogalmazása szerint ugyanis szegénysége nem csupán egyfajta külső aszketizmus volt, hanem alapvető hozzáállás Istenhez, a többi emberhez és a teremtett világhoz. Lemondott arról, hogy a másik embert vagy a többi teremtményt pusztán eszköznek tekintse. Szent Ferenc a szegénység kapcsán azt írta, mivel minden jó Isten ajándéka, ezért arra kell törekednünk, hogy semmit ne tartsunk meg saját magunknak, hanem mindent Isten kezébe helyezzünk, mindent Őneki adjunk vissza. Ez a visszaadás egyfelől jelenti az imádságot, az Istennek való hálaadást, ugyanakkor a másik ember és a többi teremtmények iránti szeretetet is.
Egy párbeszéd kiinduló pontjai
Zárógondolatként Benjamin atya arra a kérdésre igyekezett válaszolni az elmondottak alapján, hogy a hívő ember mit tehet hozzá társadalmi szinten a teremtésvédelemmel kapcsolatos diskurzushoz. Az egyik a szemlélődés és a tisztelet magatartása. „Önmagában a technikai fejlődés nem rossz, de mégis gyakran oda vezet, hogy mindent tárgyiasítani kezdünk. Ferenc pápa szerint ennek az egyik oka a természettudományos módszer abszolutizálása. A természettudományos módszernek, amely a kísérletezésen alapul, és ezért igényli a megfigyelt létező egyfajta tárgyiasítását, természetesen megvan a maga jelentősége, azonban látni kell a határait is. Nem alkalmas az emberi lét és a teremtett világ minden aspektusának megismerésére. Ha erről elfelejtkezünk, félő, hogy csorbát szenved a másik ember és a többi teremtmény iránti tisztelet. A részelemek analizálása mellett arra is szükségük van, hogy tudjunk rácsodálkozni a teremtett világ szépségére! Értsük meg a világot, de tiszteljük is, ugyanis felelősségünk van; van egy Isten által teremtett rend, egy kölcsönös függése a létezőknek, amire oda kell figyelnünk. Ez a felelősség azt is jelenti, hogy a természettudományos eredmények alkalmazása során szükség van az erkölcsi útmutatásra, amelyet maguk a természettudományok már nem tudnak megadni, ez már a filozófia és a teológia területére tartozik – fejtette ki az atya. Az ember vonatkozásában is igaz, hogy az emberi személy méltóságának tisztelete megkívánja, hogy az ember fizikai-biológiai sajátosságain kívül legyünk figyelemmel lelki-szellemi mivoltára is.
Ferenc pápa szavai szerint a világ a szeretet rendjébe tartozik. Az ember feladata az, hogy szeretettel forduljon minden létező felé. De hogyan tegyük ezt, ha a teremtett világ létezői olykülönbözőek egymástól? Ha olykor különböző értékeket látunk ütközni? Ilyenkor egyrészt a szeretet rendje szerint arra kell figyelnünk, vajon melyik egyetemesebb érték, és azt kell védeni. Támaszkodhatunk az igazságosság erényének hagyományos definíciójára is, miszerint az igazságosság azt jelenti, hogy megadjuk Istennek és a felebarátunknak is, amivel nekik tartozunk. „Úgy gondolom, hogy ez a megfogalmazás utat mutathat abban is, hogy a többi teremtményekhez hogyan viszonyuljunk. A különböző teremtményeket úgy tudjuk helyesen szeretni, ha tekintettel vagyunk azok sajátosságaira, ha azt igyekszünk adni minden teremtménynek, amire valóban szüksége van. Ez még az anyagi világra is érvényes: egy ajtóra például úgy tudunk vigyázni, hogy beolajozzuk, ha szükséges. Egy kutyát nem kezelhetünk puszta tárgyként, de az is nyilvánvaló, hogy másra van szüksége, mint egy katicabogárnak. Különösen igaz ez az emberre. Ha azt gondolnánk, hogy csak annyira van szüksége, mint egy kutyának, nagyon nagy igazságtalanságot, kegyetlenséget követnénk el ellene” – fejtette ki az atya, majd nyomatékosítva e gondolatot, buzdítással zárta előadását: „Mindenkinek azt adjuk meg, amire neki szüksége van. Nézzük meg, hol van a teremtmények helye a világban, és annak megfelelően szeressük őket!”
***
Ráczné Soós Krisztina a nemzetközi Laudato Si’ környezet- és teremtésvédelmi mozgalom, a Laudato Si’ Movement hivatalos animátorképzése után alapította meg a pasaréti munkacsoportot Rácz Boróval, Vámos Katalinnal és dr. Bagyinszki Ágoston OFM atyával. Az általuk megálmodott Teremtésvédelmi esték programsorozat minden hónap második hétfőjén várja az érdeklődőket.élja egy olyan tudásalapú, aktív közösség létrehozása, mely keresztény nézőpontú környezetvédelemmel, vagyis teremtésvédelemmel foglalkozik. Az első alkalomra „Hol tartunk ma Pasaréten a teremtésvédelemben?” címmel került sor 2023. október 9-én, Pasaréten. A szervezők a Teremtésvédelmi esték alkalmaira minden érdeklődőt szeretettel várnak. További információkat a Pasaréti Közösségi Ház weboldalán a programok menüpont alatt találhatnak, illetve érdemes figyelemmel követni a ferencesek közösségimédia-platformjait is, ahol minden soron következő eseményről tájékoztatunk.
Gellért Sára Mária
Fotó: Gieszer Richard
Ferences Média, 2024
