Formanek Tamás lassan öt éve fogja össze a Ferences Rendtartomány szociális intézményeit szociális referensként. Miért és hogyan vonják be a családokat is a segítségnyújtásba? Milyen légkörben él egy ellátott személy a ferences intézményekben? Mi a ferences szolgálat központi üzenete? A szakembert személyes tapasztalatairól és az intézmények aktuális ügyeiről kérdeztük a szociális munka világnapja kapcsán.
A Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány jelenleg négy szociális intézményt tart fenn, emellett pedig több helyszínen szervez rendszeresen egyéb szociális tevékenységet. A több tagintézménnyel rendelkező Autista Segítő Központban (ASK) autizmus spektrumzavarral élő gyermekek és felnőttek, illetve hozzátartozóik számára nyújtanak segítséget a mindennapi életben. Esztergomban a Ferences Szociális Otthont, Kozármislenyben pedig a Dorothea Otthont mint bentlakásos idősotthonokat működteti a provincia. Budapesten a Gondviselés Háza Gondozási Központban elsősorban a második kerület idős lakosai számára nyújtanak szociális szolgáltatásokat (beleértve az étkeztetést, nappali ellátást és a házi segítségnyújtást). A szociális tevékenységek listája a kárpátaljai misszióval, Nagyszőlősön rehabilitációs központtal, családsegítéssel és szegénykonyhával bővül ki – az utóbbi Szegeden is elérhető – Feketeardón pedig tanoda működik a nehézsorsú családok gyermekeinek megsegítésére.
– Szerinted milyen a jó szociális munkás?
– Egyes alapképességek elengedhetetlenek ahhoz, hogy valaki jól és valóban hatékonyan tudjon segíteni. Ilyen az empátia, az odafigyelés, a mások helyzetébe való belehelyezkedés képessége és a türelem, de az is igaz, hogy ezek mind fejleszthetők. Mindenesetre nagyon sokat kell hozzá tanulni. Rendkívül hálás vagyok, hogy Dr. Hári Máriától, a Pető Intézet egykori igazgatójától személyesen tanulhattam, ő fogalmazott úgy, hogy a jó segítő nem halat ad, hanem megtanít halászni. A szociális munkában pont ez a feladat: a problémát nem megoldani kell a bajbajutott ember helyett, hanem segíteni lehet neki, hogy megtalálja a megoldást. Az igazi siker az, ha önmaga tud eredményes lenni. Szakmai utam során két nagy rendező elv kristályosodott ki: az egyik, amit Pető professzor hangsúlyozott – aki a konduktív pedagógiát dolgozta ki –, hogy nem külön-külön kell kezelni az egyes problémákat, hanem holisztikusan kell látni az embert. A másik, hogy a családot is kezelni kell, ugyanis a család könnyen egyedül maradhat a nehézségeivel, és a családtagok sokszor magukat okolják, hogy nem tudják megoldani a feladatot. Ha minden segítség az ellátottra irányul, a család sokszor megroppan a teher alatt.
– Te miként kezdtél el foglalkozni ezzel a területtel?
– Az én személyes utam akkor kezdődött, amikor gimnáziumba jártam, érettségire készültem, és meghívtak a Pető Intézetbe gitározni. Addig alig találkoztam mozgássérülttel, gyerekkel meg egyáltalán nem, főleg nem ilyen nagy számban. Meghatározó élmény volt, utána kezdtem el ott tanulni és dolgozni: konduktor lettem. Szakmai életutam előrehaladtával egyre többet foglalkoztam halmozottan sérült gyermekekkel. Közben nagyon sok családdal és rengeteg családi problémával találkoztam. A szűken vett szociális munka akkor kezdődött, amikor felkértek, hogy legyek az ipolytölgyesi otthon szakmai vezetője. Az, hogy ezt elfogadtam, hatalmas váltás volt. Azóta gyakorlatilag folyamatosan szociális munkát végzek, különböző munkakörökben és különböző területeken, 2019. november 1. óta pedig a magyarországi ferences rendtartomány szociális ügyeit intézem.
– Az intézmények vezetőivel való együttműködés és munkájuk segítése mellett szociális referensként milyen feladatokkal találkozol még a mindennapjaid során?
– Munkám során sokat foglalkozom a munkatársakkal is, mert a szociális szférában dolgozó embereknek ugyanúgy szüksége van segítségre. Fontos, hogy ők is elmondhassák nehézségeiket és elakadásaikat. Ezek az emberek általában csendben végzik szolgálatukat, nem szeretnek beszélni, ettől függetlenül elengedhetetlen, hogy a külvilág is megtudja, mennyire értékes a szolgálat, amit végeznek. Azon dolgozom, hogy hangot kapjanak médiában, mert azt tapasztalom, hogy az emberek nagyon keveset tudnak a segítő szakmákról, és arról, hogy milyen munka folyik egy szociális intézményben. Igyekszünk folyamatos tájékoztatást adni a sajtóban és saját oldalainkon a ferences szolgálatról.
Az intézmények fenntartójának képviselőjeként sokan keresnek gyámügyi kérdésekkel, és azzal kapcsolatban is, hogy milyen feltételekkel lehet bekerülni egy adott intézménybe, milyen ellátási formák működnek és azok hogyan vehetők igénybe. Aki telefonál, általában elmondja az ellátásra szoruló, de sok esetben az egész család történetét is. A tapasztalatom az, hogy elsősorban otthon szeretnék ellátni szerettüket. Akár az idős korára ápolásra vagy felügyeletre szoruló családtag, akár az autizmus-spektrumzavarral élő fiatal esetében is nehéz döntést hozni a bentlakásos ellátás mellett. Sokszor a segítséget kérő családtagnak is támogatásra van szüksége a döntés meghozatalához. Ebben mi nagyon sokat tudunk és szeretnénk is segíteni, fontosnak tartjuk, hogy a család is folyamatos támogatást kapjon.
– Működés tekintetében mi a különbség a ferences és más fenntartású szociális intézmények között?
– A különbség helyett sajátosságot szeretek mondani, mert nem azt keressük, ami elválaszt. Fontosnak tartjuk megfogalmazni, hogy melyek azok az egyedi jellemzők, amelyeket a velünk kapcsolatba kerülő ellátottaknak és családjaiknak kínálni tudunk. Valljuk, hogy Isten az élet Ura és hogy az élet szent. Valljuk, hogy teremtettsége folytán minden embernek különleges méltósága van, amely tiszteletet követel. Valljuk, hogy az élet nem csak evilági ajándék, hanem minden ember örök életre teremtetett. Az emberi méltóság fogalma számunkra az emberi élet értékéből ered. Az emberi élet pedig – amelyet leglátványosabban a társas kapcsolatainkban élünk meg – Istentől kapott ajándék. Az időskor különösen is sok veszteséggel, betegséggel és szenvedéssel jár. Próbálunk segíteni, hogy az űr, amelyet a veszteségek hagynak az idősek lelkében, Isten számára értékes lakóhellyé váljék; teljék be a szívük Isten gazdagságával, és ezt egyre mélyebben megtapasztalva végül békésen fogadhassák – Assisi Szent Ferenc kifejezésével élve – nővérünket, a testi halált, aki kitárja számukra az örök élet kapuját. Fontos, hogy az embert lássuk egymásban, ne csak a beteget vagy a rászorulót.
– Milyen eseményekre készülnek most az intézmények dolgozói és lakói?
– Most adventre és a karácsonyra készülünk, Esztergomban és Kozármislenyben a lakók a mentálhigiénés munkatársakkal közösen készülnek a Ferences Jubileumok eseményeire. Természetesen folyamatosan gyűjtünk adományokat is, hiszen intézményeink magas szintű működéséhez mindig szükség van segítségre. Az adománygyűjtéseknek pedig megvannak az aktuális projektjei. Minden évben eljuttatjuk támogatóinkhoz a Barsi Balázs OFM elmélkedéseivel kiegészített ferences zsebnaptárat. Január 16-án lesz a szokásos zeneakadémiai koncertünk, amely az Autista Segítő Központot támogatja. Ez a rendezvényünk az anyagi segítségen kívül nagyban hozzájárul az autizmus-spektrumzavarral élő emberek mindennapjainak, valóságának megismertetéséhez a többségi társadalomban, és felhívja a figyelmet az autista gyermeket nevelő családok nehézségeire. Jövő áprilisban pedig ismét megtartjuk a Kék séta elnevezésű rendezvényünket, aminek keretében a résztvevők Gyöngyösről gyalogolnak fel a Kékestetőre.
Bővebben a szolgálatról honlapunk szociális intézményeink menüpontja alatt olvashatnak az érdeklődők: https://www.ferencesek.hu/kapcsolat/szocialis/
Kérjük, amennyiben megteheti, támogassa Ön is az Autista Segítő Központot! További információ az intézményekről és az adományozási lehetőségekről: https://www.autista.hu/
Fotó: Varga Mónika
Gellért Sára Mária
Ferences Média, 2023
