„A keresztényeknek Szíriában a reményről és a szeretetről kell tanúságot tenniük nap mint nap” – vallja Firas Lutfi OFM atya, aki Szíriában megélt missziós tapasztalatairól tartott előadást november 23-ánSapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán és 24-én, pénteken a budapesti Pasaréti Közösségi Házban. Alább a Magyar Kurír beszámolóját közöljük, ami a szerzetes utóbbi előadása alapján készült.
Bár Szíria muszlim ország, a kereszténység eredete szempontjából nagyon fontos, hiszen azon a földön jöttek létre az első közösségek – kezdte előadását a szerzetes, aki napjainkban egy ferences közösséget vezet. Mindannyian ismerjük Saul történetét, aki a Damaszkusz felé vezető úton találkozott Krisztussal: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” (ApCsel 9,4) Az Úr Ananiást bízta meg azzal, hogy Sault megkeresztelje, aki ezáltal látását is visszanyerte (vö. ApCsel 9,10–19). „Ananiás volt tehát az egyik első keresztény közösség vezetője.” Pál leveleiben sokat beszél arról, hogy aki megkeresztelkedett, az „egy az Úr Krisztusban”. Napjainkban is ezt kell felfedeznünk: az egységet különbözőségeinkben. Olyanok vagyunk, mint egy mozaik, mely különféle színes darabokból áll, s azért szép, mert valami egységes képet ábrázol. Pál kezdetben csak „egy színt” látott, de keresztsége után az ő missziója révén az evangélium az egész világon elterjedt. „Szent Pálnak köszönhetjük, hogy a keresztények lehetünk, hogy a hitben egyek vagyunk” – emelte ki Firas Lutfi.
Ananiás házát, ahol az első keresztények összegyűltek imádkozni, ahol megtörték a kenyeret és őrizték identitásukat, a háborús pusztítás után a Hungary Helps segítségével építhették újjá. A szentély körül a magyar kormány több épületet is megvett. Ezek közül az egyik muszlim tulajdonban volt, de nehéz tárgyalások után végül megkaphatták. Éppen egy vendégházat építenek, ahol fogadhatják majd a zarándokokat. Szíria melegszívű ország. Az itt élők tudják, hogyan kell befogadni, vendégül látni valakit. „De vajon kövekre kell-e költeni a pénzt, nem kellene inkább a szegényeknek adni?” – kérdezte tőle a minap valaki. Igen, az irgalom arra késztet, hogy ha látjuk, a másik mitől szenved, ha a szívünk vérzik a másik emberért, akkor segítsünk rajta. De emellett a vallási örökség megőrzéséről sem feledkezhetünk meg – válaszolta. „Ezt a helyet, a kereszténység egyik bölcsőjét a jövőben a világ minden kereszténye felkeresheti, imádkozhat és kapcsolódhat gyökereihez. Azért vagyok itt, hogy az újjáépítésben nyújtott segítséget megköszönjem” – emelte ki a ferences szerzetes.
Amikor az iszlám 648-ban Szíriába ért, a templomokat átalakították mecsetté. Ananiás háza is mecset volt, mint ahogyan Damaszkusz legnagyobb mecsete is templom volt eredetileg, Keresztelő Szent János temploma. Máig itt van Keresztelő Szent János sírja. Firas Lutfi szír katolikus, plébániájának közössége nagyrészt ortodox.
Ezt követően Firas Lutfi a szíriai helyzetről beszélt, és kérdésekre válaszolva elmondta: a szíriai polgárháború csak a konfliktus felszíne, az ellentéteknek alapvetően gazdasági és politikai jellege van; e konfliktusban valamiképp az egész világ problémái megjelennek. A háborúnak elsősorban nem a keresztények és a muszlimok közötti szembenállás és nem is egy diktátor működése az oka – hangsúlyozta a ferences szerzetes. – A nagyhatalmak szeretnék a befolyásukat kiterjeszteni Szíriára: az Egyesült Államoknak, Oroszországnak és más államoknak is fáj a foga e területre.
Milyen bűnt követett el Szíria, mit vétettek az itt élő emberek, amiért ezt el kell szenvedniük?
– tette fel a kérdést a szerzetes. – A 12 év alatt hatszázezren haltak meg, a kulturális örökség kétharmada pedig elpusztult. Voltak, akik vétlen áldozataivá váltak a háborúnak. De akadtak olyanok is, akik hitüket vállalva lettek mártírrá. „Ők a hit valódi vértanúi” – emelte ki.
Firas Lutfi a háború idején Aleppóban élt. Sokat imádkoztak azért, hogy túléljék. Ha kellett, a veszélyesnek látszó helyről átköltöztek máshova. A háború alatt gyakorlatilag az Egyház vette át a kormány helyét; a válság alatt ő maga is sok mindent megtanult, igyekezett ott segíteni, ahol lehetett. A kolostorban két kutat is ástak, hogy vizet adjanak az embereknek. Sok kilométert tettek meg azért, hogy élelmiszert szerezzenek a rászorulóknak. Az egyik alkalommal a dzsihadisták megöltek egy papot, neki a halálos veszélyt vállalva azért kellett a helyszínre mennie, hogy három szerzetesnővért el tudjon onnan hozni.
A terror, az Iszlám Állam uralma sok embert megnyomorított. Firas Lutfi atya Aleppóban alapított egy ferences gondozási központot olyanok számára, akik az átélt trauma miatt pszichológiai problémákkal küszködnek. Emellett összegyűjtötték az identitást igazoló papírral nem rendelkező muszlim gyermekeket, és dokumentumokat szereztek számukra. Nekik és édesanyjuknak is – e gyermekek szinte mindegyike elvesztette az apját – tanulási lehetőséget biztosítottak. E tevékenységet 2017 óta végzik, napjainkra ezreken tudtak segíteni.
Az egyik bemutatott képen a templom melletti romos épület látszik, a másikon egy szétbombázott ház mellett önfeledten játszó gyermekeket látunk. „Egy vasárnap a szentmise közben, amikor több mint négyszáz ember imádkozott, egy bomba ütötte át a tetőt” – mutatja az egyik képen a szerzetes. Egy másik fotón az atya áll, mögötte a szétbombázott város. Egy karácsonyi liturgiáról is látunk képet: ezen alig lehet felismerni a templom épületét, ám az emberek a törmelékek között is ünneplik Jézus születését.
A következő fotón egy romos épületet látunk, falán feszület, karok nélkül. „Ez a kép szimbolikus: azt üzeni, hogy legyünk ott az emberekkel a kereszten, szenvedjünk velük együtt.” Egy másik fotón az atya egy gyermeket tart a kezében. „Őt is Firasnak hívják, mint engem. De nagy kérdés, hogy ki lesz belőle, ha majd felnő. Válhat olyanná is, aki pusztít. Ám ha egy befogadó közösség tagja lesz, van esély arra, hogy kibontakozzon és a béke emberévé váljon” – zárta előadását Firas Lutfi OFM.
Fotó: Gieszer Richard
Forrás: Baranyai Béla/Magyar Kurír
Ferences Média, 2023
