Talán érdemes arra rákérdezni, hogy az irántunk, ferencesek iránt érzett egyfajta szimpátia, és a készséges gazdasági erő mögött mi állhat. Avagy mi köt össze bennünket, az adományozót a megajándékozottakkal? A legfontosabb összekötő kapocs egy alapkérdésre adott válasz: a világ megérhető-e önmagából, vagy csak valaki másból? Ha csak valaki m(M)ásból érthető meg, akkor van valami, vagy valaki, aki az életnek és tetteinknek értelmet ad. A hatékonyságra a természettudományos, műszaki és közgazdasági természetű kérdések megoldására irányuló ész mellett ott van a távolabbi, spirituális célra irányuló értelem is. Erre utal a gimnáziumi tanulmányainkból ismert ókori dráma, az Antigoné. Van valami, ami igazán emberi, ami belső békét épít és közösséget formál, ami kibontakoztat. Erre mutat egyrészt az igazságért történő kiáltás, Antigoné kiáltása, másrészt a hiteles szeretet utáni vágy, amire a Titanic című film kerettörténetének könnyes szemű idős hölgye utal. Igen, vőlegénye a deszkába kapaszkodva hagyta őt túlélni önmaga helyett. Szeretni persze nem könnyű, mert bennünk lakik a kisördög, ami megmosolyogtatónak hangzik, pedig nem az. Szent Pál így ír a megváltott, de az önmagával küzdő emberről: „Azt sem tudom, mit teszek, hiszen nem azt teszem, amit szeretnék, hanem amit gyűlölök. De ha azt teszem, amit nem akarok, elismerem a törvényről, hogy jó, és valójában nem is én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn. Tudom ugyanis, hogy semmi jó nem lakik bennem, azaz a testemben, mert készen vagyok ugyan akarni a jót, de arra, hogy tegyem is, nem vagyok képes” (Római levél 7,15–18). A szakasz végén Pál húsvéti választ ad: „Én nyomorult! Ki vált meg e halálra szánt testtől? Hála az Istennek Urunk, Jézus Krisztus által!” (7,24–25a).

A fájdalomban és a vágyakozásban történő hétköznapi kiáltás ugyanaz, mint amit Pál is leír. Értelemadó hitünk szerint Isten maga az, aki nem csak célt és értelmet ad, hanem oda is vezet. Nem helyettünk, hanem velünk, sőt bennünk cselekszik. Istent nem láthatta soha senki (lásd János első levelét 4,12). Úgy cselekszik velünk és bennünk, mint egy igen jó pedagógus, aki meghagyja növendéke önállóságát, de motiválja diákját, hogy a legjobbat hozza ki belőle. Deus semper major, vagyis Isten mindig nagyobb, más, több, mint egy elhivatott pedagógus. Őt Jézus Krisztuson keresztül ismertük meg, aki utánunk jött nyomorúságunkban az elhagyatottságban, ami a bűn következménye: „Istenem, Istenem miért hagytál el engem?” – kiáltott fel Jézus kilenc óra tájban (Máté evangéliuma 27,46). Az erre adott válasz az Atya részéről maga a feltámadás volt, amelyben benne foglaltatik a mi majdani feltámadásunk is. A keresztények ebben az eseménysorban látják, hiszik, tudják a megváltást, ami nem egy válasz az ember kiáltásaira, vágyaira, hanem „a válasz”.

Jó, ez nagyon felemelő, de hol van ez a napi élettől – kérdezik sokan, mikor a bedőlt brókercégek miatt nem kapják meg a pénzüket ezekben a napokban. Ki vagy mi hidalja át ezt a hatalmas szakadékot a húsvéti üzenet csúcsértéke és a napi nyomor, irigység, keserűség és érdektelen, nyegle felszínesség között. A közvetítés, a tanúságtétel! E sorokat a ferencesek központi oktatási intézményében írom Rómában, ahol az ember akarva akaratlanul is a magyar rendtársakat, sőt Magyarországot képviseli. A keresztény tanúságtétel is ilyen, sőt még nehezebb, még sokkal fontosabb. Isten Jézus Krisztus szenvedésében és halálában kiengesztelte önmagával a világot, békét teremtett, és kiárasztotta ránk a Szentlelket, aki bennünk lakik – ezt ismétli el minden egyes feloldozáskor a pap a bűnbánat szentségében. Nekünk az a hivatásunk, hogy ne csak szavakkal valljuk az önzéstől, a bűntől szabadító Isten húsvéti tettét, vagyis a feltámadás örömét, hanem legyünk eszközei is ennek a békességszerzésnek, az együttműködésnek, a szolidaritásnak, leginkább testi és lelki szükséget szenvedő embertársainkkal kapcsolatban. Ezáltal építjük emberként nemcsak őket, hanem magunkat is, és így végső soron az Isten országát: „Nem lehet azt mondani: Nézzétek, itt van, vagy amott! Mert az Isten országa közöttetek van” (Lukács evangéliuma 17,21).

Szeretni persze nem könnyű. XVI. Benedek pápa azt írja az Isten a szeretet kezdetű enciklikájában, hogy a szeretet számos különböző oldala egy és ugyanazon valóság (barátság, önfeláldozás, erósz), amely folyamatos megtisztításra, humanizálásra, a hit szavaival élve megváltásra szorul, hogy önmagába zárkózva el ne pusztuljon, hanem kiteljesedjen. Ez a kinyílás a többre, az igazra és a szépre a húsvét öröme, amely benne gyökerezik mélyen ebben a világban, hogy megnemesítse azt, de túl is mutat rajta. Az etikai minimalizmustól az evangéliumi maximalizmus irányába indulunk most együtt, Ön kedves adakozó és jómagam, kereső és oktató szerzetes. Jöjjön, induljunk!

Ehhez persze lelki kreativitás kell, hogy spirituális és erkölcsi analógiákkal lépjünk az utolsó vacsorán a tanítványai lábát megmosó Jézus nyomába. A Szentlélek képessé tesz erre, akit a Szentírásban, a liturgiában, az egyház tanításában és nem utolsó sorban a keresztény közösségekben találunk meg. Most virtuálisan, de mégis testvérien Ön, kedves adakozó és jómagam, a húsvétra készülő szerzetes közösséget alkotunk, ferences lelkülettel élő keresztény közösséget.

Ezzel a hittel és reménnyel köszönöm meg otthoni rendtársaim nevében is adományait, amivel támogatták a tavalyi kampányainkat és megerősítették bennünk, hogy amit teszünk, az jó. Támogatásukat maradéktalanul a tavaly meghirdetett célokra fordítottuk. Ennek köszönhetően a gyöngyösi Autista Segítő Központ működik, az ott élő gyermekek fejlődnek, az intézmény szakmai hírneve egyre nagyobb. Az elmúlt esztendőben emellett kisebb mértékben iskoláink eszköztárát is fejleszteni tudtuk adományaikból. Az idei évben továbbra is számítunk nagylelkű segítségére, amelyet a rend szociális és nevelési intézményeinek, szolgálatainak támogatására fordítunk. Az Úr ajándékozza meg Önt jóságáért! Ezekkel a gondolatokkal kívánok áldott, szeretetben megélt húsvétot!

Harsányi Pál Ottó

ferences

Kedves Testvérek!

A kárpátaljai hírek hallatán, rendkívüli gyűjtést kezdeményeztünk testvérünk, Magyar Gergely ferences, nagyszőlősi plébános kérésére az ottani emberek számára. Testvéreink több száz kinti családdal vannak napi kapcsolatban. Saját bőrükön érzik a mostani változást. A helyzet súlyos és elszomorító! A hrivnya mára alig ér valamit, az emberek kiszolgáltatottsága érezhetően nő. Ha tudja támogatni a kárpátaljai testvéreinket, a FERENCES ALAPÍTVÁNYON keresztül ezt megteheti

banki utalással:

Ferences Alapítvány 11600006-00000000-49195664, megjegyzés: KÁRPÁTALJA

Adó 1+1%: Ferences Alapítvány; adószáma: 18209778-1-41

sárga csekken, melyet az alábbi címeken kérhet:

e-mail: ;

1024 Budapest, Margit krt. 23.

ferences testvérek