A közel-keleti konfliktus kiterjedése Dél-Libanonra több száz civil áldozatot követelt és több ezer embert kényszerített arra, hogy elhagyja otthonát. A türoszi ferences közösség megnyitotta kolostorát, hogy befogadja azokat a családokat, akik túlélték a bombázásokat és otthon nélkül maraadtak. Ebben a testvéri közösségben él Toufic Bou Merhi OFM és Richa Pierre OFM testvér. Toufic atya, a latin hívek plébánosa tanúságtételét adjuk közre.
Mit tesznek a ferencesek a civil lakosságért?
Amit tenni tudunk, az az, hogy ferencesként jelen vagyunk az emberekért és az emberek között. Kapunk nyitva áll: arra törekszünk, hogy közel legyünk hozzájuk. Jelenleg több mint százötven embernek – köztük hetven gyermeknek – adunk szállást türoszi kolostorunkban. Közelünkben élő barátainknak köszönhetően meg tudjuk adni azt, amire szükségük van: matracokat hoztunk, naponta háromszor vizet és élelmet kínálunk nekik. A helyzet kezelése leginkább logisztikai és egészségügyi szinten jelent kihívást: nincs sok fürdőszobánk, nincs megfelelő infrastruktúránk arra, hogy ennyi ember fogadjunk. A mi szerzetesi közösségünk kicsi, de a szívünk nagy, ezért fenntartjuk ezt a menedékhelyet…
Hogyan tudnak ennyi embert ellátni élelemmel?
Bevallom, a Gondviselés – különösen ezekben a nehéz időkben – megleckéztet bennünket: fogalmam sincs, honnan és hogyan kerül elő ennyi élelmiszer, de az emberek hívják a barátaikat, hogy segítsenek: olyanok is telefonálnak a kolostorba, felajánlva segítségüket, akiket még csak nem is ismerek.
Milyen a mostani helyzet?
Szenvedést látunk magunk körül, találkozunk emberekkel, akik félnek, akik arra kényszerülnek, hogy elhagyják otthonaikat, de nem tudják, merre induljanak. Csak rábízzák magukat a Gondviselésre. Számunkra ezeknek az embereknek nincsen vallása vagy bőrszíne: ajtónk mindenki előtt nyitva áll, és kezet nyújtunk, hogy segítsünk nekik. Hálás vagyok mindazoknak, akik gondolnak ránk vagy már segítenek is nekünk; de leginkább az Úrnak köszönöm az erőt, az egészséget és minden kegyelmet, amit ad. Közel vagyunk a mieinkhez, a falubeliekhez, a szenvedőkhöz és velük együtt kiáltjuk: „Soha többé mészárlást! Soha többé háborút!” A háború nem oldja meg a problémákat, nem ad békét, csak tovább szítja a gyűlöletet; a háború nem ad jogokat, csak pusztítást hagy maga után. Imádkozzatok értünk: nagy szükségünk van az imára, hogy véget érjen a vérontás. Köszönjük mindenkinek!
Massimo Fusarelli OFM, a Kisebb Testvérek Rendjének miniszter generálisa közelségét fejezte ki a dél-libanoni háború sújtotta területen élő testvérek és az áldozatok felé. „A Szentföldi Kusztódia testvérei révén folyamatosan értesülök a libanoni helyzetről ezekben a napokban: érzem a fájdalom terhét, amelyet a háború és megannyi ártatlan ember halála hoz magával. Látjuk, hogyan terjed a háború a közel-keleti régióban, és az aggodalom egyre inkább nő. A béke elérhetetlennek tűnik, de éppen ilyenkor kell erősebben imádkoznunk érte és reménykednünk benne, miközben támogatjuk a háborús konfliktus következményeitől szenvedő emberek életét és reménységét, valamint a kisebb testvéreket, akik – akár személyes kockázatot is vállalva – közel maradnak hozzájuk.
Ferenc pápa is gondolt a libanoni áldozatokra, amikor szeptember 25-i általános kihallgatásán ezt mondta: „Elszomorítanak a Libanonból érkező hírek, ahol az elmúlt napok heves bombázásai sokak halálát okozták és nagy pusztítást végeztek. Szeretném, ha a nemzetközi közösség mindent megtenne annak érdekében, hogy megállítsa ezt a szörnyű eszkalációt. Ez elfogadhatatlan! Együttérzésemet fejezem ki a libanoni népnek, mely már így is túl sokat szenvedett a közelmúltban.” (Tőzsér Endre fordítása, https://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-az-500-altalanos-kihallgatasan-az-ordog-ravasz-de-mi-ravaszabbak-vagyunk-nala)
Fordította: Kámán Veronika
