Ahol csak Szent Ferenc megfordult, írják az életrajzok, az emberek mindenütt fölemelték a fejüket, kiegyenesedtek, visszanyerték az önbecsülésüket. Mintha az lett volna Ferenc egyik legfőbb küldetése, hogy az embereknek visszaadja méltóságuk tudatát. Ez a méltóság már pusztán teremtményi mivoltunknál fogva megillet minket, ahogy maga Ferenc írja 5. intelmében: „Figyeld meg, ó, ember, mily nagy kitüntetésben részesített téged az Úristen, mikor test szerint szeretett Fiának képére, lélek szerint pedig saját hasonlatosságára teremtett és alkotott.”
Karácsonykor az Egyház azt az örömhírt hirdeti, hogy emberi méltóságunk még nagyobb rangra emelkedett azáltal, hogy Krisztus emberként született. „Ismerd fel, keresztény, méltóságodat!” – halljuk az ünnep napján a zsolozsmában. A jászolban fekvő gyermek emberi és keresztény méltóságunkat akarja visszaadni – ezért nyílik meg előtte annyi ember szíve.
Az emberi méltóság megbecsülését újból és újból ki kell mondani. Szüntelenül fenyegeti az embertelenség, amely sokszor körülveszi és fenyegeti még a legkisebbeket is. Ezért van nagy jelentősége egy közös közleménynek, amely idén november 20-án született. Évente találkozik ugyanis az izraeli főrabbinátus és a Szentszék zsidósággal való kapcsolatokért felelős bizottsága, melynek tagja Pierbattista Pizzaballa, Jeruzsálem ferences érseke, volt szentföldi kusztos is. Idén ezzel a címmel adtak ki közös közleményt: „Az emberi méltóság – a zsidó vallás és a katolikus egyház tanítása a gyermekek védelméről” címmel. Ebben azért emelték fel hangjukat, hogy minden gyermek megkapja a neki szükséges javakat: „hiteles, stabil és szerető kapcsolatok vegyék körül, jusson hozzá a kellő táplálékhoz, egészséghez és védelemhez, kapja meg a szükséges vallási nevelést, oktatást, szülői nevelést.” A bizottság a társadalom egészéhez, de különösen a szülőkhöz, tanítókhoz és vallási vezetőkhöz is szólt, amikor felidézte „különleges felelősségüket a gyermek erkölcsi és lelki fejlődéséért”. Mint mondták, „kerülni kell, hogy bármely személyből eszközt csináljunk, mert az emberi méltóság magában hordja célját, nem más szabja azt meg.”
Szent Ferenccel együtt a betlehemi jászol előtt állva mi ferencesek is megújítjuk elhatározásunkat, hogy ennek szellemében szolgáljuk a ránk bízottakat. Az emberi méltóság megőrzése, az ennek megfelelő fejlődés biztosítása közös mottója lehet minden intézményünknek, legyen szó plébániáról, iskoláról, szociális vagy karitatív területről. A „Krisztus képére teremtett ember” nem csupán adottság, hanem komoly feladat is, amelyről naponta megérezzük, mennyire csak a társadalmi összefogás révén teljesíthető.
