Dél-Olaszországban szegény földműves szülőktől született 1887-ben. Apja, hogy fia továbbtanulását biztosítsa, kivándorolt Amerikába munkát vállalni. 16 évesen jelentkezett kapucinusnak. Azt újoncév leteltével megkezdte a teológia végzését. A gonosz lélek zaklatásai már ekkor elkezdődtek, később, különösen első papi éveiben fokozódtak. 1907-ben egy évre betegsége miatt szülővárosában kellett tartózkodnia. 1910-ben szentelték pappá Beneventoban. Ekkor életét felajánlotta áldozatul a bűnösökért s elvállalt minden büntetést, amit Isten bűneikért rájuk mér. A gyóntatási felhatalmazást felszentelése után csak hat év múlva kapta meg. 1915-ben, amikor betegsége miatt újra Pietrelcinában volt, megkapta, most még láthatatlanul, a szent sebeket. Utána egy ideig Foggiá-ban volt a rendházban, onnét, főleg egészségi okokból San Giovanni-ba helyezték.

Itt bontakozott ki nagyarányú lélekmentő tevékenysége, az ő „nagy küldetése”, mely szoros kapcsolatban volt önfelajánlásával, gyóntatói tevékenységével és a szent sebhelyekkel. A stigmákat 1918. szeptember 20-án kapta a rendház oratóriumában, ahol szentmiséje után hálaadást végzett. Ezek orvosi és egyházi kivizsgálása sokáig elhúzódott és neki magának sok szenvedést okozott. A Hittani Kogregáció egyenlőre nem ismerte el valódiaknak a stigmákat, s más körülmények miatt 1923-tól 1933-ig eltiltotta őt minden nyilvános szerepléstől. Át is akarták helyezni, eldugni az őt felkereső sokaság elől, de ez meghiúsult a község lakóinak mindenre elszánt fellépésétől. Amikor ismét nyilvánosan misézhetett, gyóntathatott, igen sok feltűnő megtérés történt általa. Megkapta Istentől a lélekbelátás, a távolbalátás, jövőbelátás, bilokáció és csodás gyógyítás adományát.

A betegek javára új, modern kórházat létesített (1956), imacsoportokat szervezett az imaapostolkodás végett. Miután elmondta a szent sebhelyek viselése 50. évfordulóján szentmiséjét, a rá következő éjszaka, 1968. szeptember 23-án csendesen elhunyt élete 82. évében. Tisztelete halála után változatlan erősségű maradt. Boldoggá avatása 1999-ben, szentté avatása pedig 2002-ben történt. Egy tisztelője nyilatkozata Pio atya halála után: „Pio atya szent volt, Páduai Szent Antal, Szent Bernardin és Szent Ferenc típusából.” (Medi professzor, az Euratom volt igazgatója)

Forrás: Kovács Kalliszt OFM: Ferences szentek és boldogok az év minden napjára
Kép: juanjohombrebueno.wordpress.com; forosdelavirgen.org

Ferences Média