Október 23-án az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékezünk. Ennek kapcsán Dr. Varga Kapisztrán atya idén kiadott, a Franka 90 évét rendtörténeti szempontból felölelő könyvéből osztunk meg egy részletet, amely a gimnázium közösségének ’56-os élményeibe enged betekintést. Az alábbiakban idézett szöveg egy fájdalmas, mégis reménnyel teli korszak eseményeit tárja elénk, mély tisztelettel adózva azok előtt, akik bátorságukkal és kitartásukkal formálták a magyar szabadság történelmét.
Külön meg kell említenünk az 1956-os forradalmat, amelyet, hála Istennek, súlyosabb megtorlások nélkül éltek át diákjaink. Október 22-én még a Fémipari Technikum és a mieink közötti labdarúgó-mérkőzés gyászos eredményén kesereg a krónika szerzője, október 23-án pedig az országszerte, így nálunk is megtartott Hunyadi-ünnepségekről számol be.
A forradalom híre 24-ére érkezett meg, és ettől kezdve a diákok nem hagyhatták el az intézet területét. Nem is volt ez olyan egyszerű, hiszen a visszaemlékezések szerint a Kossuth Lajos utca szemközti oldalán álló laktanyából ezektől a napoktól kezdve fegyverek meredtek iskolánkra. Október 25-én küldöttség érkezett az iskolához, hogy csatlakozzanak a tüntetőkhöz, de az igazgató határozott nemet mondott. A diákok továbbra sem hagyhatják el az iskola területét, és folytatódik a napirend szerinti élet. Október 27-én, szombaton a litánia alatt már fegyveres harc zaja hallatszott, ami a gyónási alkalom idején már a templomajtónál folyt. Az éjszakát a biztonságosnak ítélt földszinti folyosókon töltötték, majd mégis felmentek a hálókba. A diákok 3 órakor sortűzre ébredtek – a harcok csak 5 óra körül csendesedtek el. Mindeközben a diákok és a szülők is aggódtak egymásért, ami miatt 29-én három II. osztályos tanuló a templomon keresztül hazaszökött, egyet pedig megakadályoztak ebben. Ekkortól kezdve állandóan felügyelték a kapukat. Közös és felügyelt sétára először csak október 31-én mehettek ki a diákok. Ekkor már megszakították a tanítást. November 1-jén a katonaság rádió útján értesítette a szülőket itt lévő gyermekeik hogylétéről. Végül november 2-től kezdve kisebb csoportokban sikerült a gyerekeket hazajuttatni, és a hosszú kényszerszünet után csak 1957. január 4-én és 5-én tértek vissza ismét a diákok. A diákok közül többen disszidáltak; egy volt diák, Kiss Gábor a harcokban hunyt el. Semjén atyát Budára helyezték, helyette Hetény atya lett a hittanár, Vazul atya pedig a forradalom idején Budapestre, onnét külföldre távozott.
Az év különlegessége volt az is, hogy 1957. június 17-én este 9 órakor volt a Te Deum, mert a szünet nálunk korábban kezdődött – vélhetően az októberi tanítási napoknak köszönhetően. Természetesen a forradalom utáni megtorlás részeként vegzálni kezdték az iskolát is. Ignác atya így beszél erről egy visszaemlékezésében: „Az iskolát mindenfelől figyelték, még a fürdőbe is elkísértek bennünket »megfigyelőink«. A diákok kifelé menő leveleit kénytelenek voltunk ellenőrizni, hogy ne legyen semmi olyan írásos dolog, amit ellenünk tudnának fordítani. Az ’56-os forradalom idején azzal vádoltak minket, hogy mi lőttünk a kommunistákra; ekkor ennek az ellenőrzési rendszernek a felmutatásával meg tudtuk védeni magunkat.”
***
Forrás: Varga Kapisztrám OFM: Iskola a rendben – rend az iskolában. A ferencesek esztergomi gimnáziumának 90 éve rendtörténeti szempontból. Esztergom, Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium és Kollégium, 2024. p. 78–79.
Fotók: Fortepan / Hámori Gyula; a Szent Antal Esztergomi Ferences Gimnázium és Kollégium honlapja
Ferences Média 2024
