Fotó: Moldoványi Barnabás

Az idei, augusztus 14–20. között megrendezett Ferences Ifjúsági Zarándoklat témája egy olyan 800 évvel ezelőtti eseményhez kapcsolódott, melynek köszönhetően ma is minden karácsonykor részesei lehetünk a jászolban fekvő kisded Jézussal való találkozásnak.

Assisi Szent Ferenc 1223-ban egy itáliai kisváros, Greccio határában egy erdei barlangban felállította az első élő betlehemet. Szerette volna egész közelről megtapasztalni az Úr Jézus születését és annak körülményeit. Szent Ferenc jászlat állított, az emberek állatokat vittek ki, és fáklyákkal, gyertyákkal kimentek az erdőbe, hogy az éjszakában ünnepeljék a világ világossága, Jézus Krisztus születését. A 2023-as Ferences Ifjúsági Zarándoklat szervezői ennek az eseménynek a misztériumát szerették volna közelebb hozni a fiatalokhoz.

A program főszervezőit Balázs Jeromos OFM-et, Szabó Péter OFM-et és Zillich Mihály OFM-et kérdeztük, mi a karácsony jelentősége, hogyan jelenhetett ez meg egy augusztusi zarándoklatban, és hogy vajon sikerült-e átadni a fiataloknak Greccio üzenetét.

Fotó: Moldoványi Barnabás

A grecciói karácsony témáját többféle módon is beépítették a szervezők a zarándoklat programjába. Egyrészt a napi elmélkedések és a szentmisék prédikációi is ehhez kapcsolódtak, másrészt az útközben énekelt himnuszok is kiegészültek karácsonyi énekekkel. De hogyan is kapcsolható a karácsony szentsége egy nyár végi zarándoklathoz?

Szabó Péter OFM szerint – aki szervezőként a zarándoklat előtt a résztvevőkkel tartotta a kapcsolatot, majd pedig végig összetartotta és irányította a menetet – „karácsony titkának központi mozzanata az, hogy Isten emberré lesz, megmutatja magát nekünk, és lehajol hozzánk, hogy egy legyen közülünk és így kapcsolódni tudjunk hozzá. Szent Ferenc pontosan erre érzett rá, amikor azon a 800 évvel ezelőtti éjszakán felépítette a betlehemet, hogy a saját szemeivel láthassa, milyen körülmények közé született meg az Úr Jézus”.

„Szent Ferenc a karácsonyban az alázatosság mérhetetlen misztériumát fedezte fel” – tette hozzá Mihály testvér, aki a technikai stáb irányításáért felelt a zarándoklaton. „Jézusnak az az állhatatossága, hogy értünk emberré lesz, és a tény, hogy Isten annyira szeret bennünket, hogy megtestesül értünk, és felveszi a mi gyengeségeinket, Szent Ferenc számára olyan mély és meghatározó élmény volt, hogy szerette volna a tulajdon testi szemeivel is látni azt a kiszolgáltatottságot, amit Isten Fia értünk magára vett.”

Fotó: Moldoványi Barnabás

Szent Ferenc megértette, hogy az a végtelen szegénység, szerénység és egyszerűség, ami abban a betlehemi éjszakában a kis Jézust körülvette, neki is elegendő. Ezzel pedig nekünk is azt tanítja, hogy bár sokszor érezhetjük úgy, hogy mi is szegényes helyet tudunk csupán felkínálni az Úristennek, de az is elég neki: ha megnyitjuk a kapunkat, akkor szállást vesz bennünk – tette hozzá Péter atya.

Mihály testvér kiemelte: Isten a megtestesülés misztériumában azonosult velünk, Isten Fia tudott velünk sírni és nevetni, ugyanúgy átment a fejlődés lépcsőfokain, mint mi, és a bűnt kivéve mindenben hasonló lett hozzánk.

Arról, hogy mi a grecciói karácsony üzenete, és hogyan értették azt meg a zarándoklaton résztvevő fiatalok, Péter atya elmondott egy történetet:

„A zarándoklat elején fiatalok csapódtak hozzám, és kérdezték, mi ez az egész: karácsonyi meg adventi énekeket énekelünk a nyár közepén, miközben harminc fok van és a forró aszfalton gyalogolunk?  Pár nappal később ugyanezek az emberek ismét mellém szegődtek. Jelezték, hogy néhány nap után már értik, miért csináljuk ezt: minden nap lehet karácsony. Az, hogy Isten bele akar születni a világunkba, nincs dátumhoz vagy évszakhoz kötve, csak rajtunk áll, hogy megengedjük-e ezt neki vagy néhány napra korlátozzuk. Krisztus születését bármikor megünnepelhetjük, még akkor is, ha bolondosnak tűnik karácsonyi énekeket énekelni augusztus végén egy zarándoklaton.”

Fotó: Moldoványi Barnabás

Greccio üzenetét közvetítette egy másik újítás is. Mihály testvér elmondta: eredetileg az a szokás, hogy a zarándokok megérkezését követő szentmisén minden éneket orgonakíséret nélkül, a cappella szoktak énekelni. Idén azonban az orgona csengettyűre emlékeztető hangjával kísérték az énekeket, igazi karácsonyi hangulatot teremtve ezzel az augusztusi délutánban.

Jeromos atya – aki a zarándoklat szervezőjeként az esemény előtt és alatt a zarándokokat vendégül látó településekkel tartotta a kapcsolatot – kiemelte: számos fiatal elmondta, a karácsony titka különleges módon került közel hozzájuk a zarándoklat ideje alatt, s keresni kezdték, hol jelenik meg a saját életükben Isten, hol lép be az ő világukba. „Ez abszolút összefügg a karácsonnyal, hiszen lehet, hogy Isten ott kopogtat, ahol nem is várnánk, mint ahogy azon a bizonyos betlehemi éjszakán a jászolban” – tette hozzá.

A grecciói karácsony jelentőségét a szervezők az elmélkedéseken és a karácsonyi énekeken túl egy másik programon keresztül is igyekeztek megmutatni a fiataloknak. Ez volt a zarándoklat tulajdonképpeni csúcspontja, a fényünnepség.

Fotó: Gieszer Richárd

A zarándokok a megérkezés estéjén mécseseket gyújtanak, miközben énekelve a szabadtéri oltár előtti lépcsőhöz járulnak, hogy egy, a zarándoklat aktuális témájához kapcsolódó alakzatot rakjanak ki mécseseikből. Idén még különlegesebbé tették a szervezők ezt a pillanatot, a résztvevők ugyanis a gyertyákat a lépcsőre felállított jászol köré rakták le, majd pedig csillagszórókat gyújtottak. Péter atya elmondása szerint azt szerették volna ezzel az estével kifejezni, ami az egész evangélium alapja: Krisztus a világ világossága, akinek születésével a világosság úrrá lesz a sötétségen.

Péter atya elmondta: a csillagszórózás ötletét a ferencesek karácsonyi ünneplési szokásai adták. „Karácsonyi időben mi, ferences testvérek otthon, a rendházban összeülünk a karácsonyfa körül, karácsonyi énekeket énekelünk, és közben ki-ki meggyújt a kezében egy csillagszórót. Ezek mindig nagyon vidám, ugyanakkor meghitt testvéri, ünnepi pillanatok. A szervezés során arra gondoltunk, egy kicsit részesedhetnének családi ünneplésünkből azok a fiatalok is, akik eljönnek erre a zarándoklatra.”

A szervezők egyetértenek abban, hogy sikerült átadni ezt a hangulatot a fényünnepségen. Péter atya szerint egészen felejthetetlen élmény volt az augusztusi karácsony este. „Ott álltunk százötvenen a jászol körül, kezünkben csillagszóróval, és zengett a »Mennyből az angyal«. Azt hiszem, tényleg szívből tudtuk énekelni. Az volt a tapasztalatom, hogy mély egységben vagyunk egymással és valóban Jézus körül gyűltünk össze.”

Fotó: Gieszer Richárd

Bár a fiatalok már egy hete gyalogoltak, fáradtak és nyúzottak voltak, a csillagszóró fényével megvilágított arcukon mégis ott ragyogott a karácsony öröme. „A százötven mécses pedig a jászolban fekvő kis Jézus arcát világította meg. Ott úgy éreztem, felcsillant valami abból, hogy mindannyian Isten-képmások vagyunk, hogy az ő világosságát tükrözzük.” – tette hozzá Péter atya

Mihály testvér kifejtette azt is: a zarándoklaton mindenki valóban egy akkora lelki élményt kap, amit nem lehet szavakkal leírni. Át kell élni és meg kell tapasztalni. Úgy véli, sokakat az riaszt vissza, hogy a zarándoklat „testileg megterhelő, hiszen öt nap alatt 135 kilométert gyalogolunk le. De mégis, azok a fiatalok, akik végigjárják velünk ezt a távot, arról számolnak be, hogy megújulva térnek haza: új lendületet kapnak mind tanulmányaikhoz, mind munkájukhoz. Azt gondolom, erre mindenkinek szüksége van.”

Fotó: Gieszer Richárd

Jeromos atya szerint az ünnepeinket – különösen a karácsonyt – körbeveszi számtalan dísz, külsőség, viszont ezektől még nem értjük meg jobban az ünnepet: ünnepi hangulatot nem lehet pusztán külsőségekkel előidézni. Kifejtette: „a zarándoklaton átélt ünnep a ferences rendházak karácsonyaihoz hasonlóan azt mutatta meg a külsőségek szintjén is, ami a lényeg: ami belül történt a résztvevőkben”.

Nem a grecciói karácsony évfordulója az egyetlen jubileum, amit a rend 2023-ban ünnepel: ebben az évben van ugyanis a Regula megerősítésének 800. évfordulója is. Jeromos atya szerint bár a Reguláról kevesebb szó esett, a zarándoklat idei témája és jelmondata („Érettünk útközben született”) magában hordozta annak üzenetét. „Regulánk a ferences lelki út összefoglalása, és a zarándoklaton az erre föltett életünket szeretnénk megosztani útitársainkkal” – mondta.

Az idei évvel nem érnek véget a ferences jubileumok. 2026-ig több jelentős, a rend történetéhez kötődő, 800 éve történt eseményre emlékezik a közösség: 2024-ben Szent Ferenc stigmatizációját, 2025-ben a Naphimnusz létrejöttét, 2026-ban pedig Szent Ferenc halálának (tranzitusának) 800. évfordulóját ünnepeljük.

Fotó: Moldoványi Barnabás

A jubileumok témáit a szervezők a 2024-es zarándoklaton is követni fogják. Jeromos atya kifejtette: szeretnék Szent Ferenc stigmatizációjának évfordulóját is beépíteni a jövő évi zarándoklat tematikájába, ám részleteket egyelőre nem árult el. „Annyi bizonyos, hogy az idei zarándoklathoz hasonlóan az elmélkedések és prédikációk erre a témára lesznek felfűzve” – tette hozzá Mihály testvér. Péter atya hozzátette: Szent Ferenc stigmatizációjának fontos üzenete, hogy életünk során mindannyian gyűjtünk sebeket mind fizikai, mind lelki értelemben. Ez igaz a zarándoklatra is: „Pusztán az, hogy alkalmazkodom 150 emberhez, a zarándoklat ritmusához, hogy elengedem az igényeimet, az elképzeléseimet, a szükségleteimet, ez mind része lehet a Jézus szenvedéséhez való kapcsolódásomnak.”

Hozzátette: Fontos megtanulnunk, hogy a sebeink, amelyeket életünk során kapunk, nem feltétlen rosszak, még ha fájdalmasnak is érezzük őket. „Szent Ferenc sem rokkant bele az őt ért szenvedésbe, hanem képes volt a szent sebhelyeket hálával és ajándékként fogadni. Ehhez a titokhoz próbálunk majd közelíteni a fiatalokkal együtt.”

Kovács Antónia

Fotók: Gieszer Richárd és Moldoványi Barnabás. További képek ITT

Ferences Média, 2023