A ferences Magyarországi Szentföldi Komisszariátus aktívan dolgozik Szentföld ügyének előmozdításán, anyagi támogatás gyűjtésén és zarándoklatok szervezésén. Tóth Vencel OFM atya, szentföldi megbízott és Szabó Tünde misszionárius tapasztalt zarándoklatvezetők, akik évek során hidat építettek a különböző kultúrák és vallások között, és számos zarándokot kísértek már el a világ különböző pontjaira. A velük készült interjúban ezekről az utakról, tapasztalataikról és többek között arról is mesélnek, merre érdemes most utazniuk azoknak, akik megismernék az ősegyház történetét.
– Többször jártatok már a Szentföldön. Vencel atya 2013, Tünde pedig 2016 óta számos zarándokutat szervezett már a térségbe.
– Tóth Vencel atya: A Szentföldre azért megyünk, hogy elmélyüljünk az Evangélium misztériumában. Ez egy terepen végzett, intenzív lelkigyakorlat. Bárhol felolvasható az Evangélium, de a Szentföldön teljes valójában megtapasztaljuk a történetek helyszínét. A liturgikus szövegekben nemcsak az jelenik meg, hogy ezen a napon, hanem hogy itt. Például Betlehemben a nagyhét kivételével bármikor lehet karácsonyi misét tartani. Ha valaki életében egyszer eljut oda, akkor megélheti Betlehemben a karácsonyi misét vagy Jeruzsálemben a feltámadás ünnepét. Az ottani lelki elmélyülés teljesen más tapasztalatot nyújt. Sokan azt mondják, hogy más emberként tértek vissza, és azóta másképp olvassák a Szentírást.
– Hogyan építitek fel a zarándoklatokat?
– T. V.: A Szentföld nem csak Izrael és Jordánia területéből áll. A kereszténység Antiókhiából terjedt Edessza, Niszbisz és Örményország felé, majd tovább. Mi is így építjük fel a zarándoklatokat: először az Úr életének helyszíneire, a kereszténység bölcsőjébe látogatunk el, majd az apostolok és az ősegyház nyomdokain haladunk.
– Szabó Tünde: A legtöbben oda szeretnének menni, ahol az Úr is járt. Izrael területén van a legtöbb ilyen hely, de Jordániában is vannak újszövetségi helyszínek, mint a Jordán folyó partja vagy a gadarai ördögűzés helyszíne. Ahogy az egyház történetének van iránya, úgy a zarándoklatoknak is van egyfajta íve, amely a lelki és intellektuális növekedést szolgálja. Egyrészt szemetgyönyörködtető tájakat és különleges városokat is láthatunk: a nyolc boldogság hegye olyan, mint a földi paradicsom, gondozott kert, a Holt-tenger és a Genezáreti-tó lélegzetelállító biblikus helyszínek, de meg kell érteni, és meg kell tapasztalni, hogy a helyi keresztények élete nem feltétlenül ilyen helyeken zajlik, időnként rövid bepillantást nyerünk a nyomorba is. Fontosnak tartom, hogy a zarándokok figyelmét felhívjuk arra, hogy milyen nehéz is a helyi keresztények élete, akik gyakran muzulmán többségű településeken élik mindennapjaikat.
– Bizonyára sok előkészületet igényel egy-egy ilyen utazás, főleg ilyen komplex helyzetben levő térségekbe. Milyen kihívásokkal szembesültök a zarándoklatok során?
– Sz. T.: A Szentföldön a keresztények kisebbségben élnek, és időnként komoly atrocitások érhetik őket. A résztvevőinket igyekszünk felkészíteni ezekre a helyzetekre az előtalálkozók alkalmával, hogy ne érje őket meglepetés, és megfelelő lelkülettel tudják kezelni az esetleges kellemetlenségeket. Az emberek tolonganak, sokszor könyökölnek, és sok a turista, de sok esetben még a templomokban is az ortodoxok hívek élveznek előnyt velünk, katolikusokkal szemben. A más vallásúak részéről érkező támadások természetesen sokkal komolyabbak, de mindennaposak. Volt olyan hét, hogy hat idős szerzetesnővért köptek akár arcon vagy ruhán, és előfordult, hogy minket is. Sajnos ez is a valóság, bár szerencsére nem ez a jellemző. Ezeket a helyzeteket úgy kell megélni, hogy erősítsenek minket a hitünkben. Aki luxusszállodában nyaral, az ilyet nem tapasztal, de mi szó szerint olyan helyekre megyünk, ahol az Úr járt, és igyekszünk ezt teljesen valóságosan bemutatni, minden részletével. Alapvetően tényleg nagyon pozitívak az élmények, és ezzel együtt is mindenki csodaként éli meg az ott töltött időt.
– T. V.: Jézust is leköpték akkoriban. A keresztény tanúságtétel alázatot követel, különösen olyan helyeken, ahol vallási feszültségek vannak. Például Örményországban vagy Törökországban is érzékenyen kell kezelni a történelmi kérdéseket.
– Sz. T.: Fontos a helyiek tisztelete és a kulturális érzékenység. Hangsúlyozzuk, hogy a keresztény tanúságtétel lényege a békés hozzáállás. Ha a helyiek azt látják, hogy tiszteletteljesek vagyunk, az a helyi keresztények megítélésére is pozitív hatással van. Ezért is fontos, hogy minden tettünk és szavunk a szeretetet közvetítse, mert fontos szerepünk van a keresztények megítélésében. Legfontosabb a konfliktusok megelőzése. Mindegyik úticélunkra különböző módon készülünk és készítjük fel a zarándokokat, ha az szükséges. Ha politikailag kényes témák kerülnek szóba – mint például az örmény genocídium – még itthon, Magyarországon tartunk ismeretterjesztő előadást és előre tájékoztatjuk a zarándokokat, hogyan kommunikáljanak a helyszínen anélkül, hogy konfliktust szítanának. Az öltözködés, egyes jelképek viselése, megfelelő fejfedőről gondoskodás, egyes szavak kerülése szintén ide tartozik.
– Nemcsak a Szentföldre szerveztek zarándoklatokat.
– T. V.: Az a célunk, hogy olyan helyekre is elutazzunk, ahol az ősegyház nyomai fellelhetők, például Törökországba. Ezek az utak szintén az egyház történetének mélyebb megértését segítik. Legutóbb, amikor Törökországban jártunk, megnéztük azokat a városokat, ahol Szent Pál és Szent Fülöp apostolok is jártak.
– Sz. T.: Az apostoli egyházak megismertetése különösen fontos számunkra. Az idei évben Egyiptomba szervezünk zarándoklatot, amelyről az emberek gyakran elfelejtik, hogy az Úr otthona volt négyéves koráig. A Szent Család nyomában fogunk járni és megismerkedünk a kopt egyházzal. Ciprusi zarándoklatainkon a görög ortodox, Oroszországban az orosz ortodox egyházat mutatjuk be. Fontos megérteni, hogy dogmatikailag az apostoli egyházak nagyon közel állnak hozzánk, és szorosan összeköt minket az Oltáriszentség tisztelete, akkor is, ha a diplomáciai kapcsolatok nem mindig a legjobbak. Benedek pápa úgy fogalmazott, hogy az egyházat el lehet képezni úgy, mint a tüdőt: egyik fele a katolikus, a másik az ortodox. Előfordul, hogy igen melegszívű fogadtatásban részesülünk, például Grúziában csak nekünk nyitottak ki egy templomot, ahol közösen gyertyát gyújtottunk, vagy Moszkvában, ahol az oszét pópa az oszét-jász rokonság miatt szinte testvéreiként fogadott minket. Szép találkozások alakulnak ki ilyenkor.
– Milyen hosszú távú hatása van egy-egy ilyen útnak?
– Sz. T.: Attól is függ, hogy melyik országba megyünk, mennyi időt töltünk ott, és hogy milyen érzékeny és elhivatott a zarándok. Az a tapasztalatom, hogy minél szegényebb egy ország, annál nagyobb hatással van rájuk. Egy rövidebb máltai út például, ahol mindig napsütés van, és szépséges a táj, nagyon más élmény. Ott is fontos apostoli helyszínek vannak, amelyeket nem szoktak ismerni az átlag katolikusok, de ha valaki elmegy egy politikai konfliktusoktól terhelt környezetbe, ahol nagyon sok helyivel találkozik, megtapasztalja a problémákat, esetleg turisták által egyáltalán nem látogatott környezetbe is eljut, az másfajta nyomot hagy benne. A helyi lakosok számára is fontos a látogatásunk, hiszen a zarándokokat fogadó intézményrendszer számos munkalehetőséget biztosít a helyi keresztényeknek. Sok helyen nem könnyű elhelyezkedni, ezért a keresztény szállodákban való tartózkodás szintén fontos szempont, mert ezzel is támogatjuk a helyi keresztény közösségeket. Megindító látni, hogy ott, ahol kisebbségben élnek a keresztények, a szálloda dolgozói reggeli előtt együtt imádkoznak. Ezek az apró mozzanatok is hozzájárulnak a lelkigyakorlat tapasztalatához.
– Voltak egészen különleges történetek is?
– Sz. T.: Sok imameghallgatásáról számolnak be a zarándokok. Egy nagymama például, aki unokáért imádkozott, néhány hónappal az út után jó híreket kapott. Egyszer valaki különleges engedéllyel két egymást követő éjszakát virraszthatott a Szent Sír bazilikában. Fél évvel később az a személy, akiért imádkozott, elhagyhatta a kórtermet.
– T. V.: A tejbarlang, ahol a hagyomány szerint a Szűzanya szoptatta Jézust, és a lecsöppent tejtől fehér lett egy ponton a kő, szintén különleges hely. A zarándokok gyakran gyermekáldásért imádkoznak ott, és többen visszajeleztek, hogy imádságuk meghallgatásra talált, és megszületett a várva várt gyermek. Egy másik zarándok csípőprotézissel járta végig az utat, valakinek pedig meglepő módon megszűnt a hátfájása. Az ilyen lelki és fizikai gyógyulások gyakran előfordulnak.
– Miben különbözik egy általatok szervezett zarándoklat egy turistaúttól a Szentföldön?
– Sz. T.: Egy zarándoklat alapjaiban más, mint egy turistautazás – de különösen úgy, ha olyan lelkivezetővel zajlik, aki a legapróbb részletéig ismeri Szentföldet. Mi nemcsak a csoportokkal, hanem egyéni misszióink során is gyűjtöttünk tapasztalatot, ami rendkívül fontos azoknak, akik valóban mélyebb lelki élményeket keresnek. Egyes híres helyeket bármilyen csoporttal fel lehet keresni, de vannak helyek, ahová csak ferencessel érkező csoportok mehetnek be vagy ismerősök engednek be minket. Igyekszünk bemutatni, hogyan élnek ott a keresztény családok, milyen egy árvaház vagy éppen egy helyi missziós központ. A zarándoklatok keretében közvetlenebb kapcsolatot teremthetünk az emberekkel. Ha van rá lehetőség, személyesen is bemutatjuk a csoportnak azokat a testvéreket, akik a kegyhelyet őrzik, vagy megállunk egy ismerős keresztény családnál. Ez mind a vendégek, mind az ott élők és a helyi misszionáriusok számára sokat jelent, és sokkal bensőségesebb élményt eredményez.
Orosz templom, misszionáius nővérrel (Jeruzsálem)
– Szoros a kapcsolatotok a helyiekkel?
– T. V.: A zarándoklat egyik része az egyéni lelki élmény, a másik pedig hatalmas jelentőségű az ott élő keresztények számára. Amikor ellátogatunk hozzájuk, érzik, hogy nincsenek egyedül, hogy a világegyház mögöttük áll. Ez lelki erőt ad nekik.
– Sz. T.: A szállodai dolgozók, étteremben dolgozók vagy sofőrök is úgy fogadnak minket, mintha családtagok lennénk. Egyszer, amikor betegen ott maradtam két csoport között, az egyik dolgozó rám mutatott, és azt mondta a másiknak: „Gondoskodj róla, ő a Casa Nova napsugara!” Ezek az apró gesztusok mutatják, hogy a találkozások milyen mély hatással vannak mindenkire. Egy olyan helyen, ahol erős kisebbség vagyunk, és két vallás szorításában élnek az emberek, az évi néhány találkozás jelentősége is felerősödik. A szentföldi szerzetes és civil misszionáriusokat azért is kell megbecsülni, mert rajtuk van a legnagyobb teher. Sokan vannak, és nem csak azok, akiket a hírekben, fotókon vagy diplomáciai eseményekről szóló beszámolókon láthatunk és viszonylagos ismertséget élveznek. Azoknak a legnehezebb a dolga, akik személyesen foglalkoznak a nyomorultakkal, és közvetlenül ki vannak téve az atrocitásoknak. Fontosnak tartom, hogy ezekről az ismeretlen misszionáriusokról, szentéletű emberekről is szóljunk, mert ők sokat visznek a vállukon. Sok településen már csak egy-két keresztény család van, és a misszionáriusok biztosítják a keresztény jelenlétet.
– Olyan programokon is részt lehet így venni a zarándoklataitok alkalmával, amiken máshogy nem lehetne?
– T. V.: Szentföld a lelki vonatkozása miatt fontos elsődlegesen, és intenzív tartalmat nyújt. Minden perc be van osztva, és a szentmisék megszervezése is precíz tervezést igényel, de különösen fontos számunkra, hogy minden nap tartsunk. Ott ez kihívás, mert a legnépszerűbb helyszínek időpontjait gyorsan lefoglalják online rendszeren keresztül, már három hónappal előre. Ha váratlan helyzet adódik, a személyes kapcsolatok is segítenek: ezeknek köszönhetően olyan oltárokhoz is eljutottunk, amelyek nincsenek benne a rendszerben. Előfordul, hogy egy csoport nem érkezik meg időben, így mi misézhetünk helyettük, és volt, hogy a Szent Sír bazilikában, a Golgotán, de konkrétan a Szent Sírban is tudtunk már misézni.
– Sz. T.: A Szent Sír bazilikában való virrasztás is ilyen különleges lehetőség, amiről más zarándokok gyakran nem is hallanak.
– Miért érdemes veletek tartani?
– Sz. T.: Egy-egy zarándoklat során sok életre szóló barátság születik. Akik nem tapasztalt utazók, időnként félnek, hogy elvesznek egy idegen helyen, de a csoport támogatása biztonságérzetet adott nekik. Ez nemcsak lelki, hanem emberi kapcsolódásokat is jelent. Ez egy befogadó közösség. Sok résztvevő azzal a céllal csatlakozik, hogy gyász vagy nehéz időszak után lelki vigaszt találjon, és nagy öröm látni, ha sikerül ezt elnyernie. Sokat csiszolódott a program az elmúlt évek alatt, és számos helyen ismernek már minket. A zarándokok időnként azt mondják, eltelt fél év, de még mindig nem tudták feldolgozni, amit láttak. Tudjuk, hogy sokan vannak, akik egész életükben kuporgatnak egy-egy ilyen útra, és mindent meg kell tudni mutatnunk nekik. A szépségeket is és a sok nehézséget is.
– Melyik utat ajánljátok most a zarándokoknak?
– T. V.: Idén márciusban Jordániába, májusban Grúziába és Örményországba, júniusban pedig Fatimába megyünk, majd augusztusban Pió atyához San Giovanni Rotondóba. Szeptemberre tervezzük az egyiptomi zarándoklatunkat a Szent Család nyomában. Októberben Máltára megyünk Szent Pál nyomába, majd – ha a politikai viszonyok is megfelelőek lesznek – akkor szeretnénk novemberben végre ismét a Szentföldre zarándokolni. Jelentkezni nálam lehet a 06306136098-os telefonszámon, vagy a -on e-mailben.
***
Gellért Sára Mária
Fotó: Szabó Tünde és Tóth Vencel atya
Ferences Média, 2025
