Az alábbiakban közöljük a felvidék Remény című katolikus lap Konrád atyát búcsúztató írásaiból idézünk.
A szentmisére készülődött, de azt már nem a hívek körében, hanem a mennyei oltárnál mutatta be… Másfél évig volt a pozsonyi ferenciek temploma magyar közösségének a lelkipásztora, de már régóta ismertük őt mi, pozsonyiak, hiszen ferences szerzetesként korábban is működött a város kolostorában. Tavaly vette át a magyar hívek pasztorációját.
Szeretettel, szerényen, odaadással végezte e szolgálatot, úgy tűnt, élvezi, hogy övéi között lehet, bár egészségi állapota olykor megnehezítette munkáját. Isten jóságát, irgalmát közvetítette a híveknek, beszédeit hallgatva biztatást, kaptunk: gyengeségünk, emberi esendőségünk, hibáink ellenére mindig van remény, mindig van újrakezdés. Egyszerűen, emberien szólt. Élvezhettük finom humorát, s olykor a „sorok között” is üzent – társadalmi, politikai helyzetekre utalva. Hangsúlyozva azt, hová tartozunk nyelvileg, szívünkben.
Talán az utolsó vasárnapi szentmiséjén mondta az évek, évtizedek óta egyre fogyatkozó híveknek: tartsanak ki e közösség, e templom mellett, legyenek hűségesek, és – tette hozzá, mint máskor is -, ha jónak látják és tudnak, jöjjenek el legközelebb is.
A nagymácsédi származású Kubovics Konrád atya – aki atomfizikusként 1998-ban lett Krisztus papja – 57. életévében távozott el közülünk. A keresztségben a János nevet kapta. Keresztelő Szent János vértanúsága napján, augusztus 29-én hívta őt magához a Teremtő. (Bertha Éva)
2001 és 2008 között Füleken, a ferences kolostorban élt, házfőnök és plébános volt Konrád atya. Rövid idő alatt megkedvelték őt a helybeli hívek, mert visszahozta a régi ünnepek, körmenetek, templomi szertartások pompáját. A híre gyorsan elterjedt Fülek környékén, mert a környező plébániák templombúcsúira is őt hívták meg a plébánosok. Mindenki szavára odafigyelő, udvarias, komoly, megfontolt embernek és lelkiismeretes, szigorú, az Egyház előírásaihoz mindig ragaszkodó papnak ismerhették őt meg a hívek. Szentgyónáshoz is Konrád atyánál járultak a hívek Fülekről és környékéről, mert tapasztalt emberként, barátként adott tanácsokat, közvetítette Isten megbocsátó szeretetét. 2008 nyarán, egyházi elöljárói parancsára csendesen elbúcsúzott a hívektől, és minden hírverés nélkül ment új szolgálati helyére. A Ferences Világi Rend magyar régiójának tagjai Szlovákia néhány városában találkozhattak Konrád atyával az évente megrendezésre kerülő káptalanokon. Halálhíré megrendült Fülek és a környék lakossága. Nehéz felfogni, hogy nincs többé Konrád atya, akit nagyon sokan szívünkbe zártunk.
Az ő egykori szavaival búcsúzom tőle: „Ahová el kell menned, indulj el. Légy mindig pontos, soha ne késsél el sehonnan. Aki lekésik autóbuszról, vonatról, repülőről, bármilyen közlekedési eszközről, sokszor élete nagy, egyetlen lehetőségét szalasztja el.“
Konrád atya nem késlekedett, amikor mérnökként kezdte meg pályafutását. Néhány év múlva is felkészült volt, amikor meghallotta Isten hívó szavát, és a ferences szerzetesekhez belépve, a papi szemináriumba nyert felvételt. Tizenöt év papi szolgálat után az Élet és Halál Ura szólította, hogy ezután a szentek közösségében imádkozzon híveiért. (Bali Mária)
