Mi jut eszünkbe a gondoskodásról? Talán a fejünkben ilyenkor olyan dolgok jelennek meg, mint a közösség, biztonság, és a figyelem. Hogy nem hagynak magamra, hogy számítok, segítenek, hogy megkérdezik, hogy vagyok. Hogy érezhetek, hogy sikereket érek el, hogy támogatnak, és hogy van kihez fordulnom. Ezek a gondolatok és érzések jártak át engem is, amikor a Gondviselés Háza Gondozási Központ részben spontán imaóráján azon kaptam magam, hogy együtt éneklek csaknem ötven-hatvan évvel idősebb nénikkel és bácsikkal olyan énekeket, mint a Dicsérlek én. Azt éreztem: itt élet van, gondoskodás, és szeretet – és hogy ennek pillanatok alatt én is a részesévé tudtam válni.

A Gondviselés Háza Gondozási Központ olyan közösséget nyújt az idősek számára, amelynek alapja az, hogy senkit nem hagynak magára. A nappali ellátáson túl az Idősek Klubja programlehetőségeket is kínál a résztvevőknek, erősítve: tartoznak valahova, és van kihez fordulniuk. Pont ezt a gondolatot adta át Formanek Tamás szociális referens is, amikor megnyitotta az aznapi rendhagyó imaórát, és arra biztatott a Naphimnusz és az egyik dal kapcsán: örüljünk, hogy Isten minden teremtményéről gondoskodik. Az ég madarairól, a rét virágairól – és köztük rólam is. 

A magány nem méltó

A Gondviselés Háza Gondozási Központ 1995-ben nyitotta meg kapuit. Az intézmény célja kezdettől fogva az volt, hogy az idősek és a rászorulók számára megfelelő ellátást és közösségi támogatást biztosítson. Az intézmény három ellátási területen működik – részben a II. kerületi önkormányzattal együttműködve: étkeztetés, házi segítségnyújtás és nappali ellátás. A nappali ellátás nyugodt, kellemes környezetben változatos programokat kínál a szabadidő tartalmas eltöltésére, beleértve az imaórákat, filmvetítéseket, tornát, előadásokat, múzeumlátogatásokat és kirándulásokat is. „Az Idősek Klubjához a kerületben élő idősek csatlakozhatnak, akik társaságra és hasznos időtöltésre vágynak. A lényeg, hogy az ellátottak szeretetteljes, békés közösségre találjanak” – mesélte Sándor Viktória, aki a klub életét vezeti. „Nagyon sokan magányosak, és ez az érzés nem méltó, senki nem érdemli meg, hogy egyedül maradjon – és nem is kell. Társas lények vagyunk, és sok idős ember életkora ellenére is igen aktív, de ez az állapot, ha nincs célja az egyénnek, egyre romlik, amit pedig meg lehetne előzni. Minden programot úgy igyekszünk kitalálni, hogy többen részt tudjanak venni rajta: múzeum, kirándulás, színház – vagy az intézményen belül a közös imák és a torna is ezért működik.”

Viktória gondolatára Mészáros Ágnes, az intézmény vezetője is rácsatlakozott: „Az idősek számára a Gondviselés Háza nem csupán egy gondozási központ, hanem egy támogató közösség is, ahol társakra találhatnak. A kis létszámú klubprogramok lehetőséget teremtenek arra, hogy a tagok megismerkedjenek egymással, közös hobbiknak hódoljanak, és akár barátságok is szövődjenek közöttük. Sokan eleinte bátortalanok, de idővel megnyílnak, és a klubon kívül is tartják a kapcsolatot egymással. A közösség tagjai odafigyelnek a mentálisan vagy fizikailag gyengébbekre is, ami mindkét fél számára megerősítő élmény. Az aktívabbak is megtapasztalják, hogy a közösség megtartó erejű, és senki sincs egyedül, és bízhatnak benne, hogy őket is felkarolják, ha arra kerülne sor.”

Apró sikerélmények – új barátságok

A Gondviselés Háza egyik szolgáltatása az Idősek Klubja. Ez nem csak az időskorral járó kényszerű magányosságot oldja, de a rendszeres programok egyszerre adnak élményt és sikerélményt a tagoknak. „A sikerélményt megadhatja akár egy közös előadás, mint amivel a farsangi mulatságra készültünk, vagy egy elénekelt dal is, ahol az egyén hallathatja a hangját, kifejezheti magát és bátran részt vehet a csoport dinamikájában” – tette hozzá az intézményvezető.

Rendhagyó zenés imaóra az ökumenikus imahét keretében az esztergomi Ferences Szociális Otthonban is megvalósult korábban. A Gondviselés Házában a farsangi örömének adta az apropót, de mint kiderült, lehet, hogy akár hagyományt is teremthet a kezdeményezés, amit Formanek Tamás Sándor Viktóriával folytatott beszélgetése alapozott meg. Az éneklés a szokásos reggeli torna után kezdődött, hiszen ez is része a központ mindennapi életének. A Ne aggodalmaskodjál című éneket a közösség több szólamban keltette életre, és olyan népszerűségnek örvendett, hogy a rendezvény végén ráadásként ismételten elénekelték.

„Ezt tudom, ezt nagyon szeretem énekelni!” – kiáltott fel Piroska néni, az Idősek Klubjának egyik tagja, aki a felső szólamokat is magabiztosan énekelte az intézményben megismert barátnőjével, Kati nénivel. Kati néni korábban kórusban is énekelt, és a mai napig aktív keramikus. Már 25 éve tagja az intézmény életének, míg Piroska néni 10 éve jár a közösségbe. „Szenzációs klubéletünk van itt! Bár protestánsok vagyunk, itt olyan lelki, kulturális és közösségi élményben van részünk, amelyhez minden korunkbeli boldogan csatlakozna. Nagyon szeretjük a dolgozókat is, és hálásak vagyunk azért, amit értünk tesznek” – mesélte Piroska néni. Mind a ketten résztvevői az idei farsangi előadásnak is – színpadra is léptek. Ahogy erre terelődött a szó, mint cinkostársak, úgy mosolyogtak egymásra. Egyből az volt az érzésem, hogy a próbák is nagyon mulatságosan telhettek.

A zenés imaóra során továbbá olyan dicsőítő dalok is felcsendültek, mint Ne félj, mert megváltottalak, a Minden, mi él és a Nézzétek az ég madarait. A dalokba mindenki lelkesen kapcsolódott bele – még én is kedvet kaptam, és csatlakoztam a felső szólamhoz Piroska és Kati néni mellé. Eleinte hezitáltam, de mindketten örömmel fogadtak, és szinte régi kórustagnak érezhettem magam.

Célzott segítségnyújtás és közösségvállalás

Az intézmény napi egyszeri meleg ételt biztosít azok számára, akik életkoruk, egészségi állapotuk vagy szociális helyzetük miatt erre rászorulnak. Az étkezés helyben fogyasztással, elvitellel vagy házhoz szállítással is igénybe vehető. Egyes programokra, vagy más, akár személyes teendőik elvégzése érdekében a mozgásukban korlátozott időseket gondozói kísérettel, vagy autóval szállítják a helyszínekre. „Az önálló életvitel támogatása magában foglalja a személyes higiéné fenntartását, alapápolást, bevásárlást, ügyintézést, valamint a háziorvossal és gyógyszertárral való kapcsolattartást is. Kórházi ápolás esetén is segítünk és lelki támogatást is biztosítunk a ferences szerzetesek közreműködésével: Lengyel Donát atya rendszeresen tart imaórákat az intézményben, Angyal Jeremiás testvér pedig gondozói munkát végez. A tagok nagyon különböző élethelyzetből érkeznek: van, aki egyedül él, anyagi nehézségekkel küzd, míg másokat a család is támogat. Gyakran egy egyszerű ebédigénylés révén ismerkednek meg az intézménnyel, majd fokozatosan bekapcsolódnak a programokba, barátokat szereznek, és egyre aktívabbá válnak. Ha állapotuk romlik, az intézmény segít nekik – akár azzal, hogy bejuttatják a programokra, akár házi segítségnyújtás formájában. Így a támogatás és a gondoskodás folyamatosan igazodik az idősek változó igényeihez” – ismertette az intézményvezető.

A Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány nemcsak fenntartója az intézményeknek – a testvérek személyesen jelen vannak, sőt dolgoznak is a ferences fenntartású szociális intézményekben. Ez a jelenlét, amely a 800 éves regulában mint a rászorulókkal való közösségvállalás jelenik meg, alapvetően fontos volt Szent Ferenc számára, és máig meghatározza a ferences szociális intézmények működési módját.

Az idei év kiemelt témája a Naphimnusz, melynek szellemiségében a további programokat is szervezik. Február végén farsangi mulatságra is sor került, amit egyébként minden évben a Testvérkék Óvodával közösen szoktak megrendezni, és ilyenkor a legidősebbek a legkisebbekkel együtt énekelnek és táncolnak.

Az eseményről videó is készült, ami a Youtube-on nézhető meg.

Fotó: Andrei Ivanov
Ferences Média, 2025