Immár húsz éve segíti az Iránytű Hivatástisztázó Műhely csapata a kereső fiatalokat élethivatásuk megtalálásában. Hernády Krisztina OP domonkos nővérrel, Zics Ildikó szociális testvérrel, Kardos Csongor OFM ferences és Kovács Sándor SDB szalézi atyával a különböző szerzetesrendek és az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye együttműködésében megvalósuló műhely vezetőivel beszélgettünk az idén is induló kurzusról.
– Mi az Iránytű Hivatástisztázó Műhely célja?
– Ildikó testvér: Olyan fiataloknak szól, akik keresik az útjukat, hogyan élhetnének szabadabban Istennek odaadott életet, melyik az az életállapot, amiben el tudnak köteleződni, és ki tudnak bontakozni, amiben megtalálhatják önmagukat. Nagyon fontos, hogy ezalatt nem szakmai hivatást értünk, hanem a szerzetesi, papi vagy családos életállapot tisztázását. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ha valaki részt vesz ezen az egyéves műhelyen, az rögtön tudni fogja, hogy merre induljon. Inkább az a cél, hogy mélyüljön az istenkapcsolata, és ezáltal a hivatás kérdése formálódjon benne, hogy megengedje magának szabadon egyik vagy másik életállapot lehetőségét.
– Csongor atya: Nem valamiféle tréningről van szó, hanem elsősorban valóban az istenkapcsolat kerül a fókuszba, mert abból születhet meg az a döntés, ami megalapozott a hivatást illetően.
– Ildikó testvér:: Fontos hangsúlyozni azt is, hogy ez elsősorban nem egy közösségformáló műhely – ugyanakkor különleges, hogy olyan fiatalok vesznek részt benne, akiket hasonló kérdések foglalkoztatnak. A baráti kapcsolatok, a közösségi jelleg persze megjelenik az Iránytűben is, de fontos, hogy mindenkinek meglegyen emellett a maga saját ifjúsági közössége.
– Csongor atya: Mivel hasonló élethelyzetben vannak, nem érzik magukat egyedül a saját kérdéseikkel, keresésükkel, és ez már önmagában megerősítő.
– Krisztina nővér: Az alkalmakon túl a témák otthoni, egyéni, lelki feldolgozására is hívjuk őket.
– Sanyi atya: Az Iránytű nagy előnye, hogy foglalkozhatnak ezekkel a kérdésekkel tudatosan, felépítetten, rendszeresen. Kéthetente találkozunk, és így mindenképpen találkoznak a kérdéseikkel is, amiket mélyíthetnek magukban. Az alkalmak közötti gyakorlatok segítenek abban, hogy mindezt tudatosabban tudják a középpontba helyezni, és tudjanak fejlődni benne.
– Hogyan látjátok azt a folyamatot, ami lezajlik a fiatalokban ez alatt az egy év alatt?
– Ildikó testvér: A felmerülő témák segítenek abban, hogy fel tudják tenni az igazi kérdéseiketSokszor a hívás mögött meghúzódik egy kérdés, egy elakadás abban, hogy miben kell növekedni. Erre rájönnimár önmagában is fontos eredménye lehet ennek az évnek.
– Krisztina nővér: Bátrabbá válhatnak önmagukkal kapcsolatban Isten mélyebb megismerésének segítségével.
– Csongor atya: Az egésznek van egy olyan íve, ami segít, hogy megszülethessenek ezek az elmozdulások bennük.
– Ildikó testvér: Az alkalmak úgy épülnek fel, hogy meg tudják osztani a tapasztalataikat, és egymásnak is tudnak segíteni ezáltal. Így közelebb kerülhetnek a saját kérdéseikhez is. Van bennük elméleti rész: olyan információk is, amik segítenek a döntési lehetőségek megismerésében, de ugyanúgy reflexiós kérdések és az imádság tere is, ahol Istennel találkozhatnak.
– Sanyi atya: Egymásra épülő, folyamatosan elmélyülő témák kerülnek elő, és így a reflektálás is egyre elmélyültebb lehet. Ebben a folyamatban a fiatalok valóban találkozhatnak saját magukkal, szabadabbá válhatnak más útra is, mint amin addig elképzelték magukat; el tudnak indulni, döntést tudnak hozni, elköteleződhetnek amellett, ami valóban a saját útjuk.
– Csongor atya: Nyilván nincs olyan kötelezettség, hogy a végére kész, életre szóló döntésnek kell születnie. Inkább az a cél, hogy az elakadásokon túllendülvevalami elinduljon bennük, és meg tudják tenni a következő lépést.
– Krisztina nővér: Cél az, hogy több lehetőséget is megengedjenek maguknak. Ebben tudunk segíteni.
– Melyek azok a témák, amik sorra kerülnek ez alatt az egy év alatt?
– Ildikó testvér: Az első félévben olyan alapvető témákat érintünk, mint hogy kicsoda számukra Isten, és ők kicsodák Isten számára. Ezen belül az imádságról és az önismeretről is van egy-egy alkalom. Aztán a kapcsolódásnak egy másik alapvető megnyilvánulása,hogy másokkal hogyan vagyok:a közösség perspektívája, az intimitás, valamint a férfi és női szerep. Illetve igyekszünk sok szempontot adni magával a döntéssel kapcsolatban. Utána pedig az alapvető identitás témaköre kerül előtérbe: a teremtettségünkből fakadó identitás, az életállapotból fakadó identitás. Ez nem valami külső dolog, amit el kell érni, hanem önmagunkból kell felismerni, hogy melyik az az út, amin ki tudok bontakozni. Ezekről tanúságtevőként is beszélünk a saját életünkkel kapcsolatban.
– Csongor atya: Körül-belül az év közepén van egy hétvégi lelkigyakorlat, aminek során belekóstolhatnak a „kolostori életformába”, megismerhetnek különböző lelkiségeket, mintegy belülről is megélve azokat. Fontos, hogy kimozduljanak a megszokott keretek közül, a komfortzónából az elcsendesedés által.
– Ildikó testvér: Nem csupán az a 12-13 alkalom a fontos, hanem az is, hogy mi történik a kéthetente történő találkozások között. foglalkozom-e a kapott témákkal, szempontokkal, megcsinálom-e azt a feladatot, amit kaptam, benne vagyok-e a folyamatban. Ha igen, akkor nagyon lényeges dolgok fognak történni az Istennel való párbeszédben, imádságokban.
– Csongor atya: Azt látjuk, hogy aki beleadja magát ebbe a folyamatba, annál biztosan történik valami; belső gazdagodás és egy nagyobb tisztánlátás, fejlődés az istenkapcsolatban és az önmagával való kapcsolatban.
– Sanyi atya: Egy olyan folyamatról van szó, aminek eszközei a közös alkalmak, de az ezek közötti idő is, de például az alkalmakon belüli páros vagy kiscsoportos megosztások is. Továbbá meg van a fiatalok számára az egyéni kísérés lehetősége is, tudjuk őket segíteni egyéni beszélgetésekkel, amikben a saját kérdéseiket személyes módon is meg tudják fogalmazni.
– Mennyire állandóak ezek a témák, vagy időről-időre érdemes őket újragondolnotok? Mit mutat az utóbbi évek tapasztalata? Kell-e változtatni vagy máshová helyezni a hangsúlyokat?
– Ildikó testvér: Folyamatosan figyelünk arra, hogy mi az, ami a fiatalok keresésében jobban segít. Néha változtatjuk ezeket, de ha nem is változik egy téma, annak a kibontása, feldolgozása igen. Vannak új vagy hangsúlyosabbá válók is, mint például az identitás kérdése vagy az elköteleződés nehézségei.
– Sanyi atya: Egy-egy témán belül is fontos, hogy nyitottak legyünk az ő kérdéseikre, feltehessék azokat, és ezek esetleg más témaköröket is bevonzzanak.
– Kiket vártok az Iránytűbe?
– Csongor atya: 18 és 35 év közötti katolikus fiatalokat, akiket komolyan foglalkoztat, hogy milyen életállapot szerinti hivatást válasszanak. Augusztus 15-től szeptember 15-ig tart a jelentkezés a következő évi műhelyre, aminek első alkalma október 2-án lesz, az utolsó pedig május közepén.
– Ildikó testvér: Fontos, hogy képesek legyenek vállalni ezt a folyamatot, elköteleződni erre az egy évre. Nem abban kell döntenie senkinek a jelentkezéskor, hogy most szerzetes vagy pap legyen, hanem hogy megpróbál haladni az ő élete útján Istennel ez alatt az év alatt. Az Iránytű nagy értéke, hogy nem egyetlen szerzetesközösség vezeti, hanem különböző szerzetesközösségek összefogva az egyházmegyével, amiben megnyilvánul az egység és egy olyanfajta gazdagság, amibe mindenki hozza a maga színét, lelkiségét, tudását, és beleteszi a közösbe.
– Krisztina nővér: Nagyon fontos számunkra a közösségi szempont, és hogy együtt csináljuk!
***
Az Iránytű Hivatástisztázó Műhelyről ezen a linken keresztül lehet bővebben olvasni.
Ajánló kisfilm az idei évre: https://www.facebook.com/reel/1052700429587782
Ferences Média, 2024
