A megáldás előtt a főpásztor ünnepi hálaadó szentmisét mutatott be a katolikus templomban, amelyen részt vett Keresztes László, Kótaj plébánosa, aki Nyíregyháza-Nyírszőlős lelkipásztora is egyben, a testvéregyházak és a magyar ferences rendtartomány képviselői, Vinnai Győző, a térség országgyűlési képviselője és Jászai Menyhért, Nyíregyháza Megyei Jogú Város alpolgármestere is.
A szentmise után került sor a egyházközségéhez tartozó zarándokház ünnepélyes átadására és megáldására. Elsőként Vinnai Győző mondta el gondolatait. A politikus avatóbeszédében a ház fogalmát emelte ki, amely mint az Isten háza, a zarándokház, az otthon, megnyugvási pontja az életünknek. Ez a hely ad erőt ahhoz, hogy a jövőbe vetett hittel merjük vállalni döntéseinket a példaképeink nyomán. A politikus Buczkó Atanáz atya, ferences szerzetes szolgálatát emelte ki, aki 1956-ban a legnehezebb időkben a templom építésével a jövőt építette. Ma, amikor a Mária-út egyik állomásán zarándokházat adunk át, az ő munkáját, jövő építését folytatjuk – hangsúlyozta Vinnai Győző.
Ezután Dobszay Benedek, a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány tartományfőnöke üdvözletét tolmácsolta Szabó József ferences szerzetes, amelyben a rend köszönetét fejezte ki, hogy az egyházközség az ötvenes években Nyírszőlősön élő és szolgáló egykori rendtársukat választotta névadóul, aki az egyházellenes időkben is bátor tanúságot tett eleven hitéről.
A 35 főnek éjszakai menedéket nyújtó házat európai uniós forrásból valósították meg, amit az ausztriai Mariazelltől a romániai Csíksomlyóig tartó Mária-út Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szakaszán nemcsak a Csíksomlyóba tartók, hanem a helyi vallási közösség tagjai is használhatnak.
A Mária-út szabolcsi szakasza Rakamaztól Nyíregyháza-Nyírszőlősön át Máriapócsig, a nemzeti kegyhelyig tart, onnan vezet tovább az erdélyi Csíksomlyóig. A Mária-út 1400 kilométer hosszú, és a térség híres búcsújáróhelyeit érinti. Gyalogosan hatvan nap alatt tehető meg a táv: a Mariazell és Budapest közötti 500 kilométer húsz nap, míg a Budapest és Csíksomlyó közötti 900 kilométer negyven nap alatt teljesíthető.
Miért övezi ilyen nagy szeretet még ma is Nyírszőlősön a 2011-ben, 97 éves korában elhunyt szerzetest? Mert ötven évvel ezelőtt ő volt a templomépítés motorja. Egyike az 1950 után „szélnek eresztetett” szerzeteseknek, akik a rendek feloszlatása, illetve a ferenceseket sújtó numerus clausus bevezetése utáni évtizedekben először kántorként, majd káplánként, plébánosként 16 helyen szolgált, míg 1991-ben visszatérhetett a rendi keretek közé.
1955-ben került Kótajba, aminek filiája Nyírszőlős. Delet harangoztak, mikor megérkezett. „Már nagyon vártuk – fogadta a plébánián a házvezetőnő. – A gang végén az asztalon ki van tálalva a leves.” A fáradt ferences látja ám, hogy a tányérból jóízűen lefetyel egy testes kandúr. Az éhes vándor megkérte a macskát, hogy menjen arrébb, és folytatta, illetve elkezdte az ebédet. Két hónap szolgálat után a plébános közölte Atanázzal, hogy nem tudja fizetni, mert nincs pénz, Nyírszőlősről ugyanis nem folyik be az egyházi adó.
Erre Atanáz magára vállalta a nyírszőlősi hittanórákat és szentmiséket, látogatta a családokat, és gyűjtötte az egyházi adót. Pár hónap alatt rendeződött a helyzet, befolyt annyi pénz, hogy a plébános és a káplán is hozzájutott a fizetéséhez.
Adószedés közben értesült róla, hogy a szőlősiek templomot szeretnének, mivel többen vannak, mint a görögkatolikusok, mégsincs saját templomuk. Kihirdette, hogy a januári házszentelésekért kapott összeget a templom építéséhez szükséges terméskő vételére fordítja. Amikor az egyik házba betért, éppen cigányzene szólt a rádióban. Azt mondták a háziak, hogy ha táncra perdül, adakoznak az építkezésre. Atanáz levette karingét, és táncolt egyet. Kapott is 100 forintot. Másoknak harmonikán eljátszotta a „Vörösbort ittam az este” című nótát. Kapott érte 50 forintot. Mikor mondta, hogy az új templomra gyűjt, kiegészítették 100 forintra. Atanáz atya arra is emlékszik, hogy két asszony járta a környező falvakat, kukoricát gyűjtöttek a néptől, amit a „Futurában” eladtak. Az így szerzett 36 ezer forintot átadták a papnak az építkezésre. Velük történt, hogy amikor húzták a már jól megrakott kocsit, a tanácselnök megszólította őket. „A templom építésére visszük” – mondták. Mire a tanácselnök: „Akkor én is tolom az egyház szekerét” – és segített a két asszonynak.
