Június 3-án délelőtt az esztergomi Szent Anna-templomban Majnek Antal OFM püspök Radványi Atanáz és Juhos Benjamin ferences szerzeteseket pappá, Kis Efrém és Gács Paszkál testvért diakónussá szentelte. Bejegyzésünkben a Magyar Kurír beszámolóját adjuk most közre.
Szombat délelőtt megtelt az esztergomi ferences templom a szentelendők családtagjaival, ismerőseivel, de a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium diákjai is mind jelen voltak osztályfőnökeik kíséretében a mellékoltárokhoz húzódva. Miután felolvasták a négy ferences szerzetes életrajzát, és felzengett a harangszó, hosszú sorban bevonultak a Szent Anna-templomba a kisministránsok és a nagyobb ministránsok, a szentelendők, a ferences rend papjai, valamint más szerzetesrendi és egyházmegyés papok, majd Berhidai Piusz OFM tartományfőnök, Dobszay Benedek OFM és Majnek Antal nyugalmazott munkácsi megyéspüspök.
A szentmisén a pasaréti Csibe kórus énekelt Zaránd Emese és Kóta Quirin OFM vezetésével, valamint az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium fiúkórusa, melyet Pálmai Árpád tanár úr vezetett.
Berhidai Piusz testvérként köszöntötte Majnek Antalt. Mint mondta, „személyed, szolgálatod engem is, mindnyájunkat abban a hitben és reményben erősít meg, hogy egy ferences papnak az tudja tartalmassá tenni az életét, hogyha az övéiért felelősséget érez, szolgálja őket, és mindezt törekszik mindig mély imádságos lelkülettel tenni.”
Majnek Antal a szentmise bevezetőjében figyelmeztetett, hogy ezen a nagy ünnepen „ne felejtsük el, mindannyiunknak van általános papi hivatása. Mindannyian, akik meg voltunk keresztelkedve, Jézus halálában és feltámadásában lettünk megmerítkezve. „Ne felejtsük el, hogy nemcsak a szentelendők Istennek szentelt személyek, hanem mindannyian azok kell hogy legyünk.”
Novák Teofil OFM olvasta fel az olvasmányt Izajás könyvéből, melyben a próféta beszámol istenélményéről. Miután a szeráf izzó parazsat emelt az ajkához, megtisztult, és válaszolt Isten hívására: „Íme, itt vagyok, engem küldj.”
Zillich Mihály OFM olvasta a szentleckét az Apostolok cselekedeteiből. Péter beszédében nyomatékosítja a tanítványokban, hogy a tanúi mindannak, amit Jézus földi életében tett, tanúi a halálának és a feltámadásának, és Jézus arra hívta őket, hogy mindezt hirdessék.
Miután Barcza Máté állandó diakónus a Szent János evangéliumából – Jézus főpapi imájából – vett evangéliumi szakaszt felolvasta, melyben Jézus azokért könyörög, akiket a világba küldött, és akikért odaszenteli magát; előléptek először a szerpapi szolgálatban részesülők, majd az áldozópappá szentelendők. Berhidai Piusz kérte a szentelést, és méltónak találta őket a szolgálatra.
***
Kis Balázs Efrém testvér 1996-ban született Hatvanban, családja harmadik gyermekeként. Gyerekként az adácsi plébánián ministrált, fiatal kora óta szoros kötelékek fűzték a gyöngyösi és a szentkúti ferences testvérekhez. Gimnáziumi tanulmányait a Hatvani Bajza József Gimnáziumban végezte. Ekkori tanulmányai során ismerte meg Kiss Szaléz és Kriszten Rafael ferences vértanúk életét, amelyek a szerzetesi és papi hivatásában való megerősítésül szolgáltak neki. 2015-ben lépett be a rendbe. 2021-ben tett örökfogadalmat, amivel véglegesen elkötelezte magát a kisebb testvérek élete mellett. A rendben teológus végzettséget szerzett. 2022-től a rendtartomány emberi méltóság védelmi felelőse. Jelenleg a pasaréti ferences közösség tagja, és az ottani plébánia munkájában vesz részt.
Gács Botond Paszkál testvér 1993-ban született Budapesten, és ott is nevelkedett két testvérével együtt. Gyermekként megkeresztelték, de templomba csak egyetemista korában kezdett el járni. Miután leérettségizett, sportoló múltja miatt testnevelő tanárnak tanult tovább, ami mellett úszómesterként dolgozott. Ezidőtájt ismerkedett meg a ferencesekkel a Ferenciek terei templomban, ahol megfogalmazódott benne, hogy szerzetes és pap szeretne lenni. 2015-ben lépett be a Kisebb Testvérek Rendjébe, ahol az újonc évek után a pasaréti rendház tagjaként teológiai tanulmányokat végzett, bekapcsolódott a plébániai hitoktatásba. 2021-ben tett örökfogadalmat.
Juhos Gergely Benjamin testvér Debrecenben született, és nevelkedett két testvérével együtt. Tizenhárom évesen keresztelkedett meg, de rendszeresen csak a középiskolás éveiben kezdett el templomba járni. Az érettségi után informatikát tanult, majd Budapesten dolgozott szoftverfejlesztőként. A Budapesten töltött évek során bekapcsolódott a Sant’Egidio Közösség szegények között végzett szolgálatába, és ezekben az években ismerkedett meg a ferencesekkel is. Hosszabb keresés után 30 évesen jelentkezett a rendbe. Növendékéveit Szegeden, Szécsényben és Pasaréten töltötte. 2018-ban tett örökfogadalmat. Jelenleg a zalaegerszegi ferences közösség tagja, és az ottani plébánia lelkipásztori munkájában vesz részt.
Radványi Antal Gergely Atanáz testvér 1996-ban született Budapesten családja negyedik gyermekeként. A pasaréti ferencesekhez járt ministrálni és hittanórákra. Középiskolai tanulmányait az Esztergomi Ferences Gimnáziumban végezte. Itt bontakozott ki benne a szerzetesi és papi hivatás. 2014-ben lépett be a rendbe, ahol teológus, hittanár- nevelőtanár és kosárlabda-edzői végzettségeket szerzett. 2021-ben tett örökfogadalmat, amivel véglegesen elkötelezte magát a kisebb testvérek élete mellett. 2022 augusztusától az esztergomi rendház tagja és a ferences gimnázium tanára és kosárlabdaedzője.
„Az Úristen ezt a világot nagyon jónak, szépnek, tökéletesnek teremtette. Minden úgy mozog, forog, kering, a sejtekben minden pontosan úgy végzi a munkáját, ahogyan azt az Úristen megtervezte és akarja. Minden a létével dicséri a Teremtőjét. Csak az ember az, aki szabadon kell hogy belépjen ebbe a csodálatos harmóniába” – kezdte beszédét a püspök. – Az ember az Isten lelkéből, életéből részt kapott személyiség. Képes nemet is mondani Isten boldogító tervére. Ha a felismert jót és szépet a szívébe engedi, ha igent mond nemcsak a világ törvényeire, az életre, hanem az életet adó, életben tartó és üdvözíteni akaró Istennek, akkor békesség és öröm tölti el az életét, családját, környezetét.
Boldog az a nép, amelynek az Úr az Istene – idézte Majnek Antal a zsoltárt, majd hozzátette: „Mindig voltak és vannak Káin óta olyanok, akik bűnöktől megsebezve, terhelve, attól szabadulni nem akarva nemet mondanak Isten tervére. Bennük és körülöttük megbomlik a harmónia, káosz lesz a gondolataikban, érzületükben, kapcsolataikban. Még akár testvérek is egymásnak esnek, és ölik egymást. A döntés következménye a jó, illetve a rossz. Amikor az ember a felismert igazság mellett dönt, akkor dicsőíti az ő Teremtőjét, ha pedig nemet mond az Isten óhajára, saját maga vesztét, halálát okozza. A Teremtő szégyenére él ilyenkor, sőt a fájdalmára.
Nézzünk arra a második Évára, Szűz Máriára, aki nemcsak egy szóval, de egész életével kimondta Istennek a boldogító igent: úgy legyen, ahogy te akarod az én életemben és általam a világ számára. Ilyen csodálatos együttműködése a teremtő Istennek nem volt senkivel, mint éppen ezzel a szűzi leánnyal. Nekünk is mindannyiunknak ez a feladata, ez a boldogulásunk titka, a felkelésünk és gyógyulásunk titka, a várva várt és áhított örömre és boldogságra kerülés útja” – buzdított.
Sokszor már gyerekkorunkban fel tudjuk ismerni, mi a jó és mi a rossz, hála a hívő szülőknek, nevelőknek, az igazságra és hazugságra rámutató embereknek. De akkor is itt van a döntő pillanat: kinek mondok igent, kinek nemet; kinek hiszek, kiben bízok, és kiben nem. Ez a döntés az én felelősségem, nem tudja helyettem megtenni más – hangsúlyozta. – Azért vagyunk az ő képére és hasonlatosságára teremtve, hogy szabadon mondjuk ki a jóra, a felismert igazságra az igent. Fontos megismerni az igaz Istent, hogy tudjunk helyesen dönteni.
Ez a megismerés soha nem ér véget, az örök élet az Isten megismerése. Minden megszűnik a halállal, de ez megmarad: a szeretetben való megismerés, találkozás, egyesülés. Ez szüli az új életet.
Akik már befogadtuk ezt a „magot”, mi vagyunk felelősek, hogy ez a „magzat” hogyan növekszik bennünk, mennyire vállalunk mindent, a vajúdás fájdalmát, hogy a látható világba szüljük Isten igéjét, Isten nekünk szóló tervét, mely nem csak a mi boldogulásunk, hanem az egész világé – magyarázta a püspök, majd az emmauszi tanítványok történetét említette példaként: hallgatják az Úr Jézust, a szavai egyre jobban tetszenek nekik, elkezd lángolni a szívük, a titokzatos idegent az asztalukhoz hívják, ahol kiderül, hogy ő a házigazda, ő az ajándékozó. A feléjük nyújtott megtört kenyérben felismerik őt, és utána már nem kell, hogy lássák, mert a szívüket eltöltötte az ő igéje és a bennük lakozó titokzatos jelenléte. Futnak, hogy megosszák az örömhírt.
Tanúságot tenni, megosztani fontos feladat – hangsúlyozta, majd VI. Pál pápa szavait idézte, aki azt mondta, hiteles tanúságtevőkre van szüksége a világnak. Az Úristen támaszt olyan tanúságtevőket, akik befogadták Isten nekik szóló örömhírét, azt átélik, és utána osztják meg, amikor erre Isten lelke vezérli őket – tette hozzá.
A püspök elsőként Szent Ferenc példáját állította a szentelendők elé, aki kereste a boldogságot, de nem találta meg a világ útján, a széles úton. A kereszt megállítja, és újjászületésre vezeti, ettől kezdve Jézusban keresi és találja meg az élete értelmét. Alkalmas időben tanúságot tesz erről barátainak, majd az egész világnak. „Olyan hiteles és erős volt a tanúségtétele, hogy egész Európában meghallották, még Árpád-házi Erzsébetünk is.”
Ti is ezt a Jézust választottátok Szent Ferenc lelkiségében – szólt a jelöltekhez. – Ugyanaz az érzület, gondolkodásmód legyen bennetek, mint Jézusban volt. Nem csak szóval, sokkal inkább az életünkkel kell bizonyságot tenni, hogy Jézus útja nem a világ útja.
Ő a végtelen magasságból ereszkedett a szegények közé, a legegyszerűbb munkásemberek közé, a perifériára, és nekik mondja el az örömhírét először.
Ehhez az Úr Jézushoz kapcsolódjatok, különösen a krízisek idején, és tekintsetek a tanúságtevőkre – biztatta őket a püspök, felidézve Nick Vujicic tanúságtételét. Buzdította őket arra, hogy hirdessék, boldogok, akik lemondanak a gazdagságról, mert megtalálták az igazi gazdagságot; akik a tisztaságot boldogítónak élik meg, mert felismerték, ki az igazi szeretője az embernek; és nem muszájból engedelmeskednek, hanem mert felismerték, mi a jó, és annak engednek. Jézus munkájából, művéből részesedjetek, az a legnagyobb kitüntetés az ember számára – hangsúlyozta beszéde végén.
A Szentlélekváró ének után elsőként a diakónusok, majd az áldozópapok szentelése következett. Nyilatkoztak a szándékukról, tiszteletet és engedelmességet fogadtak a megyéspüspöknek és az elöljárójuknak. A szentelendők a földre borultak a Mindenszentek litániájának elimádkozása alatt.
A diakónusok letérdeltek a püspök elé, aki kezét a fejükre tette, majd elmondta a felszentelő imádságot. Miután a diakónusokat beöltöztették, átvették az evangéliumos könyvet a püspöktől.
Az áldozópapok a püspök elé térdeltek, aki kézrátétellel imádkozott értük, majd a többi pap is ugyanezt tette teljes csöndben. A felszentelő imádság után beöltöztették őket a kazulába, majd a püspök megkente a kezüket krizmával, és megkapták tőle a kelyhet és a paténát. Előbb a püspök, majd a rendi elöljárók, ezt követően a papok váltottak békecsókot a felszentelt papokkal.
A szentmise végén Berhidai Piusz megköszönte Antal püspöknek a szentelést a rendi közösség, a hozzátartozók és a ferences család nevében. Hozzátette: „Örülünk, amikor köztünk vagy, mert jó megtapasztalni, hogy a püspöki mellkereszt alatt ferences habitus van. Itthon is otthon vagy.” A tartományfőnök köszöntése után véget érni nem akaró vastaps zengett Majnek Antalnak.
Az új diakónusok és áldozópapok egyesével megáldották a püspököt, kezüket a vállára téve, majd ők is ünnepélyes áldást kaptak tőle, amit meghajolva fogadtak az oltár előtt.
A kivonulás alatt elhangzott a ferences ének : Áldjuk a földön Isten szegénykéjét.
Forrás: Vámossy Erzsébet /Magyar Kurír
Fotó: Felszeghy Áron /ContentWork Productions
Ferences Média, 2023