A Szent Angéla nem küzd létszámgondokkal, az általános iskolai osztályokban várólista, a gimnáziumban túljelentkezés van. Mi a fő szempont a felvételinél?

– Gond a túljelentkezés is, főként a kicsiknél nehéz nemet mondani. Nézzük az iskolaérettséget, és akik saját plébániánkról, a körzetünkből jönnek, azokat megpróbáljuk felvenni. Döntő a lakóhely: a három ferences templom, a Pasarét, Rózsadomb és a Margit körút közösségeihez tartozik a többség. Ismerik egymást a szülők, a családok pedig ugyanarra a misére járnak évek óta. Ez a háttérközösség fontos számunkra. A gimnáziumban kicsit más a helyzet: egy viszonylag jól szabályozott állami keret alapján felvételiztetünk, és az elért pontszámokból készítünk rangsort. A szóbelire mindenkit behívunk, de a legvégén nem mondjuk azt, hogy mindenkinek van esélye. Hatvan gyereket tudunk felvenni. Nagyon fontos számunkra, hogy a nagycsaládosok egymás után küldik hozzánk a gyerekeiket. Egy mérésünk alapján a gyerekeink 52%-a nagycsaládos, ami az országos 15%-hoz képest kiemelkedően magas.

Minek köszönheti vonzerejét az iskola?

– A Szent Angéla húsz éve működik, ami stabilitást jelent. Kialakult egy támogató baráti körünk, akikre számíthatunk. Alapvetően kicsi – két párhuzamos osztály – és családias iskola vagyunk. Nem vagyunk versenyistálló, ugyanakkor rózsadombi helyzetünknél fogva sok értelmiségi család gyerekét tanítjuk. Jó a háttér, sok családban követelmény az igényes nevelés, elég könnyű eredményeket elérni. Idecsalogattuk és letelepítettük a kerület Járdányi Pál nevű zeneiskoláját. A rendelkezésükre bocsátott épületben kedvező feltételek között tudnak zenét tanítani. Így a saját gyerekeinknek a szomszédba kell csak átsétálniuk hangszeres óráikra, mindezt minimális térítési díjért.

Ma a szülői iskolaválasztást az a vélekedés jellemzi, hogy csak a legjobb jó. Mi a véleménye erről?

– Mindig az adott gyermek számára kell a lehető legjobbat kiválasztani. Közepes képességű gyereknél nem szerencsés, ha versenyistállóba kerül. Meg kell nézni, hogy az iskola mit nyújt, és milyen az adott intézmény specializációja. Mi alapvetően azt gondoljuk, hogy a gimnáziumnak erősnek kell lennie az általános műveltségben. Mi ezen belül a humán vonalra tettük a hangsúlyt. Magas óraszámban oktatunk nyelvet, angolból és olaszból anyanyelvi tanárunk van. Nagyon sok külföldi programot szervezünk, főleg német és olasz viszonylatban. Az alsós osztályaink rajz és ének tagozattal működnek. A gyerekek szép dolgokat hoznak létre, de a létrehozott művészi alkotás mellett az a fontos, hogy a művészet a gyereket neveli, lelkét, látásmódját alakítja.
A szülők gimnáziumválasztásában meghatározó, hogy mennyire készít fel az intézmény a felvételire. Minél nagyobb osztálylétszámokkal dolgozik egy iskola, a normatíva miatt annál jobb az anyagi helyzete. Az egyetemi felvételi miatt viszont a specializált kiscsoportok, a fakultációk lennének működőképesek. A kettő szembemegy egymással. Nálunk viszonylag nagy, harminc feletti osztálylétszámok vannak, de igyekszünk nagyon sokszor bontani őket. Ehhez próbáljuk megteremteni a feltételeket, a padlástér-beépítéssel több kisebb termet hoztunk létre, tavasszal pedig majd újabb három tantermet tudunk felavatni.

Hogyan határozza meg feladatát az iskola?

– Pedagógiai programunkban azt fogalmaztuk meg, hogy iskolánknak erősnek kell lennie az általános műveltség megalapozásában, és hogy felnyissa a gyerekek szemét a teremtett világ megismerésére és szeretetére. Örülnénk, ha diákjaink – Szent Ferenc módjára – a tapasztalati valóság mögött megsejtenék az ajándékozó Istent. Hitvallásos iskola vagyunk. A tudás mellett a gyerekeket a hitre szeretnénk eljuttatni. Az iskola címerében olvasható fides et sapientia – hit és tudás: a két leghangsúlyosabb feladatunk.

Működésük húsz éve alatt milyen hitéleti gyakorlat alakult ki iskolájukban?

– Függetlenített iskolalelkészünk feladata, hogy folyamatosan jelen legyen a gyerekek között, szervezze-irányítsa a lelki életet. A napot mindig szentmisével kezdi valamelyik osztály. Az általános iskolai egyházi énekes osztály rendszeres szerepet vállal a liturgiában.  Minden osztály kap egy szabad napot, amikor elmehetnek valamilyen lelki programra, ami nagyon népszerű szokott lenni. A gyerekek a tanulás rovására szívesen élnek lelki életet. Nyáron három hittantábort szervezünk. Ezen az ifjúsági találkozókhoz hasonlóan kiscsoportos beszélgetések és előadások vannak az általános iskolásoknak és gimnazistáknak egyaránt. Tizenkettedik osztályban Assisibe zarándokolunk.

Milyen a ferences jelenlét az iskolában?

– Ebben a legfiatalabb iskolánkban a legszerényebb a ferences jelenlét, mindössze hárman vagyunk a tanári karban ferencesek. Mi nem a szaktantárgyakon keresztül vagyunk leginkább jelen. Az iskolalelkész vagy az igazgató nagyobb hatással tud lenni, mintha csak egy tantárgyat tanítana. Ezzel egy Nyugat-Európában meghonosodott és bevált modellt követünk: kulcsfontosságú lelki és vezetői pozíciókban ferenceseket állítunk. De az is erősíti jelenlétünket, hogy a tanári kar fele vagy ferences öregdiák, vagy más módon kötődik a rendhez.

Húsz éve él diákok között. Mire kell ma leginkább odafigyelni?

– A mi gyerekeink legnagyobb kihívása talán a rettentően sok inger és lehetőség. Nehezen tudnak választani. Az iskola nem szólhat csak a tanulásról, a közösségépítés is a feladata. Amikor egy programot felkínálunk a gyerekeknek, akkor tudnunk kell, hogy számára még ott van öt másik ajánlat, holott a közösségépítésben alapvető, hogy sok időt töltsünk együtt. Szeretnénk értelmessé tenni a szabadidőt, mert nem biztos, hogy a gyerekek maguk megtalálják ennek legértelmesebb módját. Nagyon sok a kísértés a mai világban. Az utóbbi pár évben gyerekek sokasága lett számítógépfüggő. Igazán nívós programok kellenek ahhoz, hogy megmozduljanak, és konkurálnunk kell a nagyváros nyújtotta egyéb lehetőségekkel, melyek között bőven van kísértés-jellegű.

Az iskola programkínálatát egy utazási iroda is megirigyelhetné.

– Az utazás valóban fontos elem a pedagógiai programunkban. Szeretnénk, ha a diákok az itt eltöltött 12 év alatt megismernék a Kárpát-medencét, ennek jegyében zajlanak egyre nagyobb hatósugarú körben az osztálykirándulások is. Emellett sok különleges utunk is van. Idén három sítábort szerveztünk. Voltunk a Felvidéken, Ausztriában, Olaszországban például egy üres remetekolostor volt a szállásunk. Jártunk a montenegrói-albán határvidéken, ahol négy nap alatt egyetlen német turistával találkoztunk, és ahol egy balkáni teknősbéka jött szembe velünk az úton. A Kotori öbölben is voltunk a gyerekekkel. 2013-ban pedig Mont Blanc-túrán vettünk részt. Rendszeresen kerekezünk Passautól Bécsig, és a Duna-parton vagy egy kenuban bemutatott szentmise különleges élmény a gyerekeknek.

A szülők mennyire partnerek a munkában? Fontosnak tartja az együttműködést?

– Az utóbbi nagyon fontos. Egy régi német mondás szerint a család és a plébánia a torta, az egyházi iskola a hab a tortán. Mit csináljunk azonban, ha nincsen torta? Még a családokban is nagyon elfoglaltak a szülők, ezért kevesen találnak időt az iskolai programokon való részvételre vagy segítségre. A többség keményen dolgozik, és hálás, ha mi programokat szervezünk.

A Szent Angélát megismerve úgy érezhetjük, jó itt lenni. Olyan iskola, amely folyamatosan fejlődik, és gazdagítja az egész személyiséget. Hol vannak a nehézségeik?

– Nem szerencsés a gyakran változó környezet. A korábbi évek különböző kormányainak oktatáspolitikája egymással szöges ellentétben állt. A tíz év alatt legalább ötször újra kellett írni a pedagógiai programunkat és egyéb szabályzatainkat. Válaszul próbáljuk kiszűrni a pedagógusok életében ezeket a gyakran változó környezeti hatásokat.

Fotó: Thaler Tamás

Trauttwein Éva/Magyar Kurír