Az imafüzet összeállításánál a kötet szerkesztője, P. Kálmán Peregrin figyelemmel volt arra, hogy a kilencedet egyaránt végezhessék egyéni és közösségi imádságként; hogy ahol tudják, énekelhessék a megfelelő részeket, alkalmazhassák a ferences közösség imagyakorlatában megszokott imádságformákat, illetve hogy pap vezetésével – és annak hiányában is – összegyűlhessen a hívők közössége ezekre az imaalkalmakra.
„A vértanúság hírében meghalt testvéreink élete a hűséges ott maradásról tanúskodik. Benne maradtak a kilátástalan helyzetben, bár talán el is mehettek volna, de ők nem hagyták el a rájuk bízottakat. Mindez a létezés ajándékára is ráirányítja figyelmünket, a lét, az ott lét, a jelenlét értékére – mutat rá Dobszay Benedek tartományfőnök rendtársai példájának értelmére. – Hét rendtársunk személye és a kanonizációjukért végzett imakilenced alkalmai a hit és az összetartozás kötelékeit szövik. Különösképpen is rábízom az egykori ferences templomok híveire e hét rendtársunk boldoggá avatásának ügyét. Kérjék Isten szolgáinak közbenjáró imáját papi és szerzetesi hivatásokért, értünk, ma élő ferencesekért, azért, hogy e hét rendtárs példája nyomán a helyi hívő közösségek is felismerhessék, hogy egyházközségeikben ma miképpen tudják követni és megélni Szent Ferenc lelkiségét.”
Az Imakilenced a hét ferences szerzetes boldoggá avatásáért című kiadvány a Margit körúti ferences rendház portáján, illetve hamarosan a többi ferences templomban is igényelhető, itt olvasható:
