Evangéliumi élet, derű, testvéri szeretet, alázat, béketörekvések, a teremtett világ védelme. Ferenc pápa névválasztása egyúttal pontifikátusa programadó gesztusa is volt: „Az ő nevét vettem fel, amikor Róma püspökévé választottak, hogy vezetőm és ihlető forrásom legyen. Azt gondolom, Ferenc adja a legkiválóbb példát a törődésre azzal, ami gyenge” – fogalmazott a Laudato si’ kezdetű enciklikában. Írásunkban öt olyan részletet villantunk fel megnyilatkozásaiból, amikor névadója alakját egyúttal az egész egyház elé is példaként állította.

1. Átfogó ökológia

„Nem szeretném úgy megírni ezt a körlevelet, hogy ne hivatkoznék egy szép példaképre, aki lendületet adhat nekünk. (…) [Assisi Szent Ferenc] Különös figyelmet tanúsított Isten teremtett világa, a legszegényebbek és a legelhagyatottabbak iránt. Szeretett, és szerették őt öröméért, nagylelkű odaadásáért, mindenkit befogadó szívéért. Misztikus volt, zarándok, aki egyszerűen és csodálatos összhangban élt Istennel, másokkal, a természettel és önmagával. Rajta megfigyelhető, mennyire elválaszthatatlan egymástól a természetért való aggódás, a szegényekkel való igazságos bánásmód, a társadalmi elkötelezettség és a belső béke.” (LS 10)

Ferenc pápa már a Laudato si’ első szakaszában kifejti: ha magunkévá tesszük Ferenc tapasztalatát, aki az „egy ős Ok miatt” minden teremtményt testvérének tekintett, akkor „a mértéktartás és a törődés magától megszületik” (LS 11). Ebből a belső irányultságból érthető meg Ferenc tulajdon nélküli élete, szegénysége, aszketizmusa, őszinte odafordulása a legapróbb teremtmények felé.

2. A fiatalok példaképe

„Assisi Szent Ferenc még nagyon fiatal volt, telve álmokkal, amikor meghallotta Jézus hívását, hogy legyen szegény, mint ő, és tanúságtételével állítsa helyre az Egyházat. Ferenc örömmel mondott le mindenről, és lett az egyetemes testvériség szentje, mindenki testvére, és dicsérte az Urat teremtményeiért.” (CV 51)

Ifjúsági világtalálkozók és világnapok, az ifjúsági szinódus, számtalan találkozás fiatalok kisebb-nagyobb csoportjaival – a Szentatya egyszer sem mulasztotta el bátorítani a fiatalokat arra, hogy merjék követni álmaikat, ne a „kanapékereszténység” biztonságából, hanem a perifériák és az élet sűrűje felé való bátor elindulással alakítsák életüket Isten nagyobb dicsőségére. A Christus vivit kezdetű apostoli buzdítás számos fiatal szentet állít az ifjúság elé példaként: közülük az egyik Assisi Szent Ferenc, akinek megtérése és evangéliumi élete ifjúkora álmaiból forrásozott, s élete megmutatja: Isten épít életünk legmélyebb vágyaira, s követhetjük ezeket az Ő hangját hallgatva, vele párbeszédben maradva.

3. A béke embere

„…aki követi Krisztust, megkapja az igazi békét, amelyet csak Ő, nem pedig a világ adhat nekünk. Szent Ferencet sokan a békéhez kötik, és ez helyes is, de sokan nem mennek mélyebbre. Milyen béke az, amelyet Ferenc befogadott, átélt és amit közvetít nekünk? Krisztus békéje, amely a legnagyobb szereteten, a kereszt szeretetén át haladt. (…)

A ferences béke nem negédes érzelem. Ez a Szent Ferenc nem létezik! És nem is panteisztikus harmónia a kozmosz energiáival… Szent Ferenc békéje Krisztus békéje, amit az talál meg, aki magára veszi igáját, vagyis parancsolatát: szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket (vö. Jn 13,34; 15,12). És ezt az igát nem lehet arrogánsan, beképzelten és gőgösen hordozni, hanem csakis szelíd és alázatos szívvel.” (Pápai szentmise Assisiben, 2013. október 4-én)

Az első vallásközi béketalálkozóra 1986. október 27-én került sor Assisiben, II. János Pál pápa kezdeményezésére és részvételével, azt célozva, hogy a különféle vallási hagyományok képviselői közösen imádkozzanak a békéért. Ezek az események Ferenc pápa számára is rendkívül fontosak voltak: nemcsak Szent Ferenc szülővárosában, illetve Rómában vett részt béketalálkozón, de a Poverello földjén járva gyakorta állította hallgatósága figyelme középpontjába Assisi Ferenc igazi békéjét. Ferenc béketeremtő munkája – az ember és a teremtett világ, az egyházi és a világi hatalom, az ember és Isten, a kereszténység és más vallási hagyományok között – kétségtelenül ott volt Ferenc pápa pontifikátusának gyújtópontjában.

5. Jézusba öltözötten – egyéni és közösségi szinten

„Járjunk együtt: alázatosan, lelkesen és örömmel! Járjunk Assisi Szent Ferenc nyomdokain, aki a szegénység és a béke szentje, »Isten bolondja«, aki testén viselte Jézus sebhelyeit, és hogy Jézusba öltözzön, mindent levetett magáról. Milyen nehéz ez a belső és külső lecsupaszítása mindannyiunknak, sőt az intézményeknek is! Szent Bonaventura elbeszéli, hogy miközben Szent Ferenc imádkozott, a Megfeszített így szólt hozzá: »Menj, s állítsd helyre Egyházamat!« (Legenda maior, II, 1). A szinódusnak erre kell emlékeztetnie bennünket:

Anyaszentegyházunk mindig rászorul a megtisztulásra, a »helyreállításra«, mert mi mindannyian bocsánatot nyert bűnösök népe vagyunk – mindkettő egyszerre: bocsánatot nyertek és bűnösök –, akik mindig rászorulunk arra, hogy visszatérjünk a forráshoz, Jézushoz, és hogy visszataláljunk a Lélek útjaira, hogy mindenkit elérjünk az ő evangéliumával. Assisi Szent Ferenc a maga korában, nagy csaták és szakadások idején – a világi és vallási hatalmak között, az intézményes Egyház és az eretnek áramlatok között, a keresztények és a többi hívő között – nem bírált és nem ostorozott senkit, csak az evangélium fegyvereit használta, nevezetesen az alázatot és az egységet, az imádságot és a szeretetet. Tegyük mi is ugyanezt! Alázat és egység, imádság és szeretet!” (Homília a szinodalitásról szóló szinódus nyitó szentmiséjén, 2023. október 4-én)

A kilépő, meghallgató, testvéribb Egyházat a horizontra helyező szinodális folyamat egyik inspirálója Assisi Szent Ferenc volt, aki maga is meghívást kapott kora egyházának megújítására – nem hatalommal, hanem az evangélium szelíd bátorságával. Ferenc pápa a szinodalitásról szóló szinódust megnyitó szentmisén homíliájában erre az irányultságra hívta fel a résztvevők figyelmét.

6. Az evangéliumi derű lelkületével

„Szent Ferenc létének középpontjában az evangélium állt; és az Egyház jóváhagyta elhatározását, olyan szövegként adta vissza a regulát neki és mindnyájatoknak, ferenceseknek, amely már nem csupán az alapító lelki felismerését tartalmazza, hanem egy életformát fejez ki. Ez örömüzenet, melyre gyakran szerettem volna rámutatni, mert »betölti azok szívét és egész életét, akik találkoznak Jézussal« (Evangelii gaudium, 1). Ezért sürgősen vissza kell térni annak a keresztény és keresztségi elkötelezettségnek az alapjához, amely minden döntésében képes az Úr szavából ihletet meríteni: lelkiségetek középpontja Krisztus!” (Levél a Ferences Családnak 2023. november 29-én)

A Szentatya halála alkalmából írt visszaemlékezésben a Kisebb Testvérek Rendjének vezetői felidézik: Ferenc pápa nemcsak inspirálódott Szent Ferenc lelkiségéből, de gondoskodó figyelemmel kísérte a ferences közösségek életét, szívén viselte sorsukat. Számos alkalommal találkozott a különböző rendi egységek képviselőivel, a nyolcszázéves ferences jubileumok kezdetén pedig levélben fordult a Ferences Család valamennyi tagjához. Felhívta figyelmüket arra, hogy Ferenc derűje mélységes evangéliumi lelkületéből forrásozott, amelyre életállapotunktól függetlenül mindannyian meghívást kaptunk.

***
Kámán Veronika | Ferences Média 2025
Fotó: Getty Images